14. fejezet: A könyörtelen meghallgatás! Négyen tovább 2. rész

- Miért nem látod be, hogy más nem tud ennyire szeretni, mint én? Miért van az, hogy ennyire megőrülök érted? Nem tudok ennyivel betelni. Nekem több kell - a távolság köztünk folyamatosan csökkent és csökkent. A szemét lassan becsukva, oldalra döntötte a fejét, amíg végül én meg nem állítottam saját akaratomból, habár a szívem szabálytalanul vert össze-vissza. Fejemet lehajtva, megtörve a nagy csöndet, válaszoltam neki.

- Mingyu Oppa, ez nekem nem megy. Kérlek, ne kérd, hogy ezt csináljam - a könnycseppek arcomról lefolytak és a ruhám áztatták el. Lassan felemeltem a fejem, amitől hátrált.

- Egy jó okot adj rá, hogy miért ne - a tekintete lágyból, erőssé váltott.

- Valaki mást szeretek - néztem rá egyenest, miközben leugrottam a szekrényről.

- Na és mégis kit? - váltott át egy erőszakosabb hangnembe, ami egyáltalán nem szimpatizált velem. Nem éreztem késztetést arra, hogy elmondjam neki, amikor még saját magamnak is alig tudtam bevallani az érzéseimet.

- Nem kötelező rá válaszolnom - már kifelé sétáltam, amikor mindkét csuklóm megragadta továbbá a fejem fölé emelte. - Eressz el! - ordítottam rá a hirtelen mozdulat miatt.

- Csak ha megcsókolsz - villantott egy alattomos mosolyt.               

- Frászt fog téged bárki is megcsókolni - továbbra is rúgtam, ütöttem, hasztalanul.

- El tudom érni, hogy bármelyik lány önként megcsókoljon. Nem volt szép tőled, hogy visszautasítottál - kerültem a pillantását. - El fogom érni, hogy csak engem szeress, hogy csak engem kívánj. De ha mégis el akarsz bújni, esetleg elmenekülni, jusson eszedbe, hogy előlem soha nem menekülhetsz el - engedett a csuklóm szorításából, viszont arca ismét közeledett felém. Kihasználva az alkalmat, egy jobb egyenest bevágtam neki, amitől a térdei összerezzentek.

- Ne játszadozz velem - a karommal eltakartam a folyamatosan könnyeket árasztó szemeimet, ezután otthagytam őt egyedül a hatalmas csend mögött.

Kiszaladtam a teremből, le a lépcsőn, bevágva a szobám ajtaját. Az ajtónál állva lassan térdre csúsztam le a földre. Azt gondoltam magamban, hogyha nem reagált volna a testem időben, akkor már búcsút mondhattam volna az első csókomtól. A kezeimbe temettem az arcom és halkan kimondtam. - Most már biztos, hogy senki más nem kell nekem Joshua-n kívül. Nem vagyok képes megtenni, ha nem ő az. Ó bárcsak te lennél az, aki ezt csinálná velem - erre a torkom összeszorult és már nem jött ki semmi a számból. Csönd terült el a szobámban. 

*Napló

Megszabadulok a pillanatnyi botlásaimtól, és ettől a naptól fogva egy helyben toporgok. Úgy látszik, a lebegő románc hamarosan rám zuhan. Nincs erőm, hogy bármit is tegyek. Képtelen vagyok bármit is tenni. Minden ezen a kritikus pillanaton múlt. A hajam is a szemembe nőtt, annyit titkolóztam miattad. Itt az ideje elrejteni félénk szívemet, melyen hatalmas rés nyílt, s mely nem édes cukorkával van megtöltve. A tükörben egy mohó arcot látok. Egy végtelen metsző égbolton, a nevetős és a könnyes éjszakák váltják egymást. Egyiket se bánom, hisz én a viszonzatlan szerelem harcosa vagyok. Nem akarok egy olyan világot, melyben nem te vagy.

A meghallgatás napja

augusztus 17., szerda

Felfrissülten indítottam a napomat, ami csupa izgalommal volt elárasztva. Alig léptem ki az épületből, máris futva mentem végig megszámolható mennyiségű utcákon át, addig a buszmegállóig, ami egyenest elvitt az Mnet-hez, más néven is ismert CJ E&M Center-hez. A 7111-es buszra felszállva leültem egy üres helyre. Végig néztem a buszon, meg minden utason, végül kifelé bámultam. Először jártam a szomszédságon kívül, ennek ellenére nagyon élveztem. A különböző nemzetiségű emberek, kik koreaiak közt élik mindennapjaikat. Milyen jó lenne, ha én is ilyen szabad életet élhetnék majd. De most egyelőre arra törekedek, hogy ne tévedjek el. Világosan megmondták nekem, hogy a harmadik állomásnál szálljak le, amikor „Sangnam Digital Media City Public Information Hall”-t (상암DMC) mondják be. Háromszor elismételtették ezt velem, nehogy véletlenül elfelejtsem. Amint leszálltam, gyorsan bepityegtem a pontos címet a GPS-be (66, Sangamsan-ro, Mapo-gu, Seoul) még mielőtt ismét sétálni kezdtem volna. Az utcák szélesek voltak, jobb oldalamon pedig üzletek rengetegjei árultak mindenfélét. Talán egy sarok kellett, hogy az idei Pledis meghallgatás helyszínéhez érjek, már távolban két sorban úszó lányokat láttam. A sor egészen a regisztrációs pultig elhúzódott. Mrs. Kim tanácsára már online regisztráltam. Odasétáltam a pulthoz, ahol odaadták a dossziémat és a pulthoz hajolva kitöltöttem a hiányzó elemeket.

Visszaadtam a dossziémat a recepciósnak, aki két kézzel, fejével bólintva, betette a többi közé. Egy másik alkalmazott megmutatta az utat egészen a váróteremig. Miután odaértünk, kezembe adott egy papírt, nevemmel, számommal, cég logó nélkül. Felsőmre ragasztva nyitottam ki az ajtót, ahol legalább 30 lány volt. Mindenki egy szempillantás alatt észrevett, majd egyesével meghajoltak. Én is így tettem, ezt követően helyet foglaltam egy átlátszó székben az egyik lány mellett, akinek egészen különös szokása volt. (Magában dúdolgatott, lábával pedig sztepptáncolt) Kezemet államra téve néztem körbe, mert hát nagyon sok érdekes és tehetséges lány volt (Feltételezem tehetségtelen is) ebben az apró váróteremben. Hol az ragadott meg, hogy németül beszélnek, hol pedig ahogy gyakoroltak. Mindegyikük matricáján ott volt, hogy melyik cégtől jöttek. Annyifélét láttam, amit nem ismertem, viszont a nagyobb ügynökségek egyből elragadták a tekintetem. Mint például a JYP, Loen, Fantagio. Nem is értem, miért jönnének pont ők ide. Esetleg a cégük küldték ide őket? Magam elé fordítottam a tekintetem és egy mély sóhajt engedtem ki. Nagyon is úgy látszik, hogy hatalmas hátránnyal indulok a többiekkel szemben. El se tudom képzelni, milyen meglepetéseket fognak nekem okozni.

Az előttem elterülő HD felbontású TV-n különböző Pledis előadók videó klipjeit játszották le, ezzel motiválva a jelenlevő gyakornokokat, miközben gyakoroltak. Ki a helyén, ki pedig egy sarokban gyakorolta a mára begyakorolt előadását, ki pedig sírt a felgyülemlő stressz és izgalom miatt. Én eközben nyugodtan ültem egy helyben, mialatt a Nu’est - Overcome klipjét bámultam.

https://www.youtube.com/watch?v=xngB0_VHPPA

Legyőz

- Melletted fekve, miközben te alszol,

  Rólad álmodok (Oh, igen)

  Öt napsugárral megint felébresztelek

  Mikor mindenki rám néz

- Hideg tekintetem, és ahogy beszélek

  Elolvad mosolyodban

  Néha, mikor fáradtnak tűnsz

  Ezt a dalt fogom neked énekelni

- Semmi baj, lány, akkor se, ha egy fekete tüskés bokor meg is sebesít

  Yeah, én leszek a lovagod és megmentelek a szomorúságtól

  A kedvedért megtanulok egy varázsigét

  Édes, (Mama) mahakenta pepeldomun*

  Ne felejtsd, hogy én melletted állok

*ez egy varázsige a szomorúság és fájdalom felejtésére

- Nem számít, mennyire veszélyes az erdő vagy a mocsár

  Átkelek rajtuk, hogy találkozzak veled egy örökkévalóságban

  Eljutok bárhová, ha veled kell mennem, mi ketten

  Nem hiszem, hogy lenne bármi, ami megrémisztene

  Jó, a tőled kapott bátorság egyre csak növekszik

- Semmi baj, lány, akkor se, ha egy fekete tüskés bokor meg is sebesít

  Yeah, én leszek a lovagod és megmentelek a szomorúságtól

  A kedvedért megtanulok egy varázsigét

  Édes, (Mama) mahakenta pepeldomun

  Ne felejtsd, hogy én melletted állok

- Ha a holdfény el is tűnik az éjszakából

  Ha itt vagy nekem, ha csak te vagy nekem

  Akkor ez itt a mennyországom

- Ahogy megrészegülök mély tekintetedtől

  Nagyobb veszélybe kerülök

  A régen még kevés kapzsiságom most megnövekszik

  A gondolataim tele vannak veled

  Bármit, ami látok, az te vagy, egy varázsige hatása alákerültem

- Semmi baj, lány, akkor se, ha egy fekete tüskés bokor meg is sebesít

  Yeah, én leszek a lovagod és megmentelek a szomorúságtól

  A kedvedért megtanulok egy varázsigét

  Édes, (Mama) mahakenta pepeldomun

  Ne felejtsd, hogy én melletted állok

- Te vagy minden, ami kell

Időbe telt, mire a terem végre megtelt teljesen. Egyúttal, ez a jelentkezés végét is jelentette. Rengetegen felsikítottak ennek hallatán, annyira tovább akartak jutni. Hirtelen az ajtó becsapódott, egy kulcs fordítása hallatán, a kijárat egyszeriben megszűnt. Nem volt már visszaút. Előttem a színpadra egy mikrofont állítottak fel, ezzel a mai zsivajt elkezdve. Egy ajtón át belépett Aron a Nu’est-ből, integetve a legalább 300 jelenlevő lánynak. Bevallom, meglepett, hogy élőben sokkal jobban néz ki, mint a klipekben vagy a képeken. De úgy gondolom, ez mindenkinél így van. Vagy talán nem. A photoshoppon kipingált emberek nem számítanak bele.

- Üdvözlök mindenkit a 2016-os Pledis nyári meghallgatásán! Ezzel a meghallgatással szeretnénk tehetséges női gyakornokokat edzeni a cégünk alatt, akik nem csak Dél-Koreában, hanem nemzetközileg is be fognak törni a pop világába. De miért is lesz ez olyan különleges? Mivel csak külföldi származású gyakornokokat hallgatunk meg, akik különböző cégektől jöttek el ma hozzánk. Ez egy remek lehetőséget nyújtott azoknak a gyakornokoknak, akik évek óta azért edzenek, hogy végre a debütálás közelébe juthassanak. Ez verseny 3 fordulóból fog állni. Az első fordulóban ötös csapatokban fogunk mindenkit behívni, hogy koreaiul adjanak elő egy szabadon választott számot. Legfőképpen azért van erre szükség, hogy lecsökkentsük a létszámot. Mihelyst véget ért ez a forduló, kihirdetjük a harminc tovább jutott versenyzőt. A többit későbbi fordulóban tudjátok meg. Sok sikert mindenkinek - kacsintott Aron, mi pedig tapssal jutalmaztuk a szónoklatát. Lesétált a színpadról, majd eltűnt azon az ajtón át, amelyiken bejött. Nem durva 300 emberből harmincra lecsökkenteni a számot? A Pledis tényleg nem tréfál. Csak a legjobban teljesítő emberek fognak bekerülni. Éneklés, rappelés, tánc, tehetség és visual szempontok közül legalább kettőben kimagaslóan kell teljesíteni. Nem tagadom, kezdtem nagyon is ideges lenni, a szívem csak úgy repdesett, felpumpálva a pulzusomat az egekig. Behívták az első ötfős csoportot, majd a következőt is. Amikor én kerültem sorra, egy ideig úgy tettem, mintha meg sem hallottam. Mindenesetre nagy levegőt vettem és követtem a többieket. Egy hosszú folyosón sétáltunk át, ahol egy csomó ajtó volt.

Amikor megálltunk, egy ajtó előtt vártunk, arra várva, hogy behívjanak minket. A többiek bemelegítettek, azon aggódva, hogy elrontják majd a magas hangokat. Én viszont a kilincset bámultam egészen eddig, mivel azonnal kinyitották az ajtót.

Bent csak egy kamerát és két ismeretlen embert néztem, akik egy notesszel ültek két székben. Én álltam középen a 38-as számmal, mikrofonnal a kezemben. Nem pislogtam, annyira figyeltem az jobb oldalamon levő két lányra, akik fantasztikus előadást tartottak. Nem hiszem, hogy elrontottak volna valamit, de a zsűri kicsit fintorogva nézett rájuk.

- 38-as Lilly Som - szólították a nevemet, amitől a kamera felé fordultam.

- Igen - válaszoltam kissé mereven. Jobb kezembe vettem a mikrofont, ezzel késznek éreztem magam.

- Kezdheted az előadásod - utasított erre a nő, amitől a zene elkezdődött. Lehunytam a szemeim, elképzelve minden tanácsot, amit kaptam. Magabiztosan kinyitottam a szemem, egy merész mosollyal elkezdtem énekelni, nem nézve máshova, csak is a kamera irányába.

https://www.youtube.com/watch?v=EuCEz9rZ7ko

IU - Te és én

- Sigyel bomyeo soksagineun bimildeul

  Ganjeolhan nae mamsok iyagi

  Jigeum nae moseubeul haechyeodo joha

  Nareul jaechokhamyeon halsurok joha

  Nae ireum bulleojwo

- A suttogott titkok, amint az órára nézek

  Az őszinte történet a szívemben

  Rendben van, ha megsértenek

  Minél jobban löknek, annál jobban

  Kérlek, kiáltsd a nevem

- Son teumsaero bichineun

  Nae mam deulkilkka duryeowo

  Gaseumi mak beokcha seoreowo

  Jogeumman kkok chamgo nal gidaryeojwo

- Félek, hogy a szívemet a kezeim között fedik fel

  A szívem megrendül, szomorú

  Kérlek, várj egy kicsit többet és várj rám

- Neorang narangeun jigeum andoeji

  Sigyereul deo bochaego sipjiman

  Naega itdeon miraeeseo

  Nae ireumeul bulleojwo

- Te és én, most nem lehetünk

  Még inkább siettetni akarom az órát, de

  A jövőben, melyben benne leszel

  Kérlek, kiáltsd a nevem

Az utolsó mondatnál becsuktam a szemem és a mikrofont derék magasságba helyezve, szinte már ordítva énekeltem ki az utolsó hangjegyet is. Meghajoltam, mire tapsolni kezdett a zsűri és a bal oldalamon levő két lány. A másik két lány nem mutatott ilyesfajta érdeklődést, esetleg szimpátiát irántam, de nem is bántam. Csendesen végig hallgattam a másik két lány éneklését is, ezután mind kifáradtunk a teremből, vissza a váróterembe.

Ekkor már kezdtem nagyon, de nagyon éhes lenni, annyira, hogy nem törődve kihez, de a mellettem levő lányhoz fordultam a kérdésemmel.

- Szia, te nem vagy éhes? - mondtam, miközben megsimogattam a pocimat.

- Én már ettem. Ha éhes vagy, szólj az egyik nőnek ott a színpad előtt - mutatott arra az irányba.

- Nagyon szépen köszönöm - felálltam és elindultam annak a nőnek az irányába, aki nem sokára egy tálcával jött vissza, rajta különböző ételnek tűnő dologgal. Őszintén bevallom, ez a kaja pont olyan, mint amit a repülőben kapunk. Repcsis kaja. Nem kérhettem mást, végül ennyivel is beértem ebédre.

A váróterem újra megtelt, mindenki olyan nagy hangzavart keltett, ételek illata lepte el az egész termet. Olyan 3 óra lehetett, amikor mindenki visszaért, mindenki megebédelt. Az őrök kérték a figyelmünket, hogy mindenki üljön le egy helyre, ezután vártuk, hogy megjöjjön az, aki kihirdeti, kik jutottak tovább. De Aron helyett, más lépett be a terembe. Még pedig I.M a Monsta X-ből, aki a Starship ügynökséghez tartozott. Az agyam nehezen dolgozta fel azt, hogy mégis miért ő, de még annál is jobban az ”Ő meg mit keres itt?” kérdés járt az eszemben.

- Sziasztok - lopta be magát máris több lány szívébe is. - Gondolom, nem engem vártatok. Elmagyarázom miért én jöttem, de előtte felolvasom annak a harminc lánynak a nevét, akik sikeresen teljesítették az első fordulót - vitte kicsit közelebb a mikrofont a szájához. - JYP Natty - tapsolt I.M, a kislány pedig kifáradt a színpadra. - Chorok Baem Juna Ng Sze Kai, MBK Kim Daniella és így tovább. Sorolta a neveket a híres ügynökségekig, annyit, hogy már szinte reményét vesztettem annak, hogy azt hittem van esélyem. Már tépnem a hajam, a sok név hallatán. Viszont, nem hagyta abba, hanem megakadt a nyelve.

- Sz..nem, Som. Lilly Som ügynökség nélkül - hallottam meg a három szótagú nevemet és abban a percben kimentem a színpadra, hogy kiegészítsem a sort. - Ezennel vége az első fordulónak. Kérek mindenkit, hogy hagyják el a termet - a magas színpadról is jól láttam, hogy több mint a fele sírt. Álmok törtek össze vajon? Nem hinném. Csak annak a gondolata, hogy a halálra edzett napok még nem fizetődtek ki nekik. Én viszont bíztatóan mosolyogtam rájuk, mert valahogy éreztem, hogy nekik is sikerülni fog. Ha nem most, de a jövőben igen.

- Ezennel bejelentem a 2. forduló feladatát - erre mindenki ránézett, szinte már hegyeztük a fülünket. - A következő feladatot hármas csoportokban kell teljesítenetek. Mindenkinek ki fogunk osztani matricákat az országa zászlajával, így mindenki könnyebben tud magának csapattársakat találni. A feladat a következő. Három napotok van készülni a listán levő egyik számmal. Öt számot adtunk meg, ami azt jelenti, hogy az azonos számot kiválasztott csapatok párbajozni fognak egymással vasárnap. Ebben a fordulóban tizenöten fogtok csak tovább jutni. Vasárnap ugyanitt fogtok találkozni, ami azt jelenti, hogy az előadást közönség előtt kell előadnotok. A zsűri fog leginkább dönteni a sorsotokról, viszont a show utáni szavazatok is érvényesek lesznek. A többi már csak rajtatok múlik. Adunk negyed órát arra, hogy hármas csoportokba rendeződjetek - kettőt tapsolt, utána leugrott a színpadról, hogy a kijáraton át kiszökjön. Mindenkihez odament egy nő, hogy odaadja a matricákat. Akik több nyelven beszéltek, annak több jutott. Maximum három volt mindenkinél. Viszont, amikor én következtem…

- Tessék, tegye fel mindet a ruhájára - adott a kezembe vagy hét matricáját.

- Ez nem túl sok egy kicsit? - kérdeztem vissza.

- Inkább áldásnak veheti, hogy ennyi nyelven beszél - majd tovább sétált, én pedig egy helyben maradtam egy halom matricával. Leültem a színpad egyik sarkába, hogy minden matricát feltegyek magamra. Épp a kínai zászlót próbáltam magamra ragasztani, mikor egy hang megszólított.

- Szia, véletlenül nem nálad van még egy magyar zászlós matrica? - hátra fordultam és két magas lányt láttam meg, akik viszonylag európai arcvonásokkal rendelkeztek.

- De, de nálam van - mutattam a kezemben levő matricára.

- Hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy pont egy ázsiai lánynál lenne egy - mondta mellette levő lány, akinek viszonylag mandula alakú szemei voltak. Felálltam, hogy bemutatkozzak.

- Lilly vagyok és semelyik cégnél se vagyok - néztem fel mindkettőjükre, mert olyan magasak voltak, hogy csak így tudtam szemkontaktust tartani velük.

- Én Melani vagyok, ő pedig Eunsoo - mutatta be a másik lányt is.

- Eunsoo?

- Csak félig vagyok koreai, a szüleim pedig megállapodtak abban, hogy akkor legyen koreai nevem - magyarázta el, miközben a kezével piszkálta a haját.

- Értem már. Melyik cégnél vagytok? - furdalt a kíváncsiság.

- YG és Loen - esett le az állam.

- Azta. Miért jöttetek ide? A cégetek küldött ide titeket? - nagyon kíváncsivá tettek, hogy ilyen nagy cégektől jöttek ide.

- Nem, magunktól jöttünk. Nem sok esélyt láttunk abban, hogy a közel jövőben debütáljunk náluk, ezért eljöttünk ma - mondta Eunsoo, aki kissé zavartan, mégis aranyosan beszélt hozzám.

- Amúgy is. Leszünk egy csapatban? - kérdezte Melani, miután a fejét forgatva nézett mindenkit. - Már csak mi maradtunk.

- Ja-ja, legyünk - reagáltam rá.

- Okés - Melani olyan laza volt, Eunsoo pedig olyan aranyos. Szerintem szerencsém volt velük. Újra egy sorba kellett állnunk, de én már Melani mellé álltam. Vagy hívjam Melani Unnie-nak? Idősebbnek tűnik. I.M visszajött a színpadra, tekintetét mindenkire rászegezte.

- Sikerült választani? - adta ki a kicsit sem nehéz kérdést.

- Igen! - választoltunk mind egyszerre.

- Nagyszerű. Mondom is az öt számot. Mindegyik szám az Orange Caramel női bandától van. Catallena, My Copycat, Abing abing The Gangnam Avenue és Lipstick. Kérlek, küldjetek ki egy embert a csapatból, aki felírja mindenkinek a nevét a szám alá. Gondolkodjatok gyorsan, különben elviszik a dalt tőletek! - állította be az óráját I.M. - Pontosan 5 percetek van! - csapta össze a két tenyerét.

- Mit válasszunk? - néztem Melaniékra. Mielőtt észrevettem volna, már összedugtuk a fejünket, hogy tanácskozzunk.

- Szerintem a Catallena-t és a My Copycat-et sokan fogják választani - mondta azonnal Eunsoo.

- Ja, szerintem is. Te mit gondolsz? - fordultak mindketten felém.

- Szerintem menjünk a Lipstick-kel vagy a The Gangnam Avenue-vel - adtam nekik ötletet.

- Miért? - kérdezték szinte egyszerre.

- A Lipstick egyszerűbb lenne, viszont nem hinném, hogy a The Gangnam Avenue-t választaná valaki is. Pörgősebb az a szám - próbáltam jól érvelni.

- Akkor válasszuk azt, megyek, felírom a nevünket - sietett oda Eunsoo, kettesben hagyva minket Melanival.

- Amúgy, hány éves vagy? - néztem rá.

- 16, te? - adott egy elhihetetlen választ.

- Szintén. Sokkal idősebbnek hittelek! Melyik hónap? - tényleg, olyan 18-nak hittem őt.

- Május - ahj, akkor ez azt jelenti, hogy az unniem.

- Idősebb vagy nálam 2 hónappal. Mióta vagy gyakornok a YG-nál? - érdekelt. Nagyon érdekelt, hogy egy ilyen nagy cégnél van és, hogy hogy jutott be.

- 2014-be csatlakoztam, privát meghallgatásba felvettek rapperként - na igen, ahogy ma felöltözött, szinte sugárzott róla, hogy rapper.

- Melyik számot adtad elő?

- Taeyang-tól a Eyes, Nose, Lips-et - de hisz ez egy pop szám. Nem az előbb mondta, hogy rapper?

- Azt hittem, hogy rappeltél - mondtam el neki is a gondolatom egy részét.

- Nálunk énekórákat, táncórákat és tanórákat egyaránt kell tanulnod - magyarázta el a cége lehetőségeit, amikor Eunsoo már vissza is ért a társaságunkba.

- Miről maradtam le? - tekintett Melani, majd az én irányomba.

- Röviden, hogy hány éves, mikor csatlakozott a céghez és mit adott ma elő - világosítottam fel erről.

- 96-os május, 2013 Loen, Hyosung-tól a Goodnight kiss - nevetett fel. - Lehet kicsit túl gyors voltam - hát igen. Eléggé gyors, de eléggé lassú, hogy felfogjam.

I.M ismét csendre intett mindenkit, hogy elmondja, a továbbiakban mit fogunk tenni.

- Ma már egy kijelölt szálláson fogjátok az éjszakát tölteni, egészen vasárnapig. Az ottani tánctermekben fogtok gyakorolni, de időbeosztás szerint - erre fellendült a kezem. - Mondd, mit szeretnél?

- Mi lesz a ruhákkal, ételekkel és egyéb dolgokkal? - tettem fel egy logikus kérdést.

- A helyszínen megkapjátok mindegyiket. A szobátok szekrényében lesznek ruhák, ételt és italt pedig a büfében kérhettek.

- Értem - bólintottam a fejemmel.

- Ha nincs több kérdésetek, gyertek velem a buszokhoz - karjával intett mindenkit a kijárat felé. Eunsoo és Melani mellett haladva mentünk ki a buszokhoz, ami inkább turista busznak tűnt. Tény, hogy a „Pokol busza” ennél sokkal királyabb volt. Egyesével felmentünk, de összesen 2 buszt foglaltunk el mind a 30-an. Épp hogy elindultunk, egy japán lány kezdett el beszélgetni velünk.

- Tegye fel a kezét, aki meglepődött I.M oppán - nyújtottuk fel egymás után a kezünket, majd mind elröhögtük magunkat, amikor az utolsó lány is feltette a kezét. Kicsit lassan fogta fel mit kell csinálni, de nagyon bájos volt.

- Nem szeretnék senkivel se versengeni, mindenki adjon bele mindent - folytatta Eunsoo a beszélgetést. Erre mindenki egyet értett vele.

- Amúgy nekem jár egy ideje az eszem, hogyha ez egy Pledis meghallgatás, mit keresett itt egy Starship-pes? - nézett rám mindenki. Kifelé fordították a tekintetüket, úgy gondolom elgondolkodtak azon, amit mondtam.

- Nem tudom. Úgyis megtudjuk majd - válaszolta Melani a bal oldalamon.

Kezdett besötétedni, amikor végre a helyszínre értünk. Ahogyan beosztottuk a csoportokat, úgy kerültünk egy-egy szobába. Én léptem be először a kis helyiségbe, ahol volt kétemeletes ágy, azok között pedig egy szekrény. Kinyitottam a szekrényt, amiben volt három póló, három melegítő nadrág, három kapucnis pulcsi, ami amúgy felesleges volt, olyan égetően meleg volt. három papucs és három edzőcipő. Jaj értem, ezért kellettek a méreteink a jelentkezési lapon. Melani is mellém jött, hogy szemügyre vegye a ruhatárunkat, majd hirtelen ezt mondta.

- Na és a fehérneművel mi lesz? - tanácskozott velem egyedül.

- Na, az jó kérdés - eközben Eunsoo is csatlakozott, miután elolvasta a szabályokat.

- Nem lehet kaját vinni a szobákba, rendet kell tenni magunk után, be kell tartanunk az edzési órákat és így tovább - a többire nem figyeltem, mert mát az első mondattól elszakadt egy szalagom a szívem és köztem.

- NEEEEEEEEEEE! NEM EHETEK? - harsogtam mindkettőjükre, akik emiatt kissé hátráltak tőlem. Ők még nem tudták, hogy milyen sokat eszem. Ez időben kopogott valaki, hogy vacsoraidő van. Eunsoo sajtburgert evett kólával (Mármint sajtburgert evett, kólát pedig ivott), Melani viszont csak vizet ivott(?), én pedig olasz tésztát ettem.

- Nem eszel semmit? - kérdeztem Melani-hoz fordulva, aki előttem evett.

- Nem, este nem szoktam enni - felelt ennyivel. Diétázna vajon?

- Kár, nem tudod mit hagysz ki - kuncogott Eunsoo.

- Szerintem ti még nem láttátok a mai edzéstervet - nyeltem félre a kajámat, amitől már majdnem megfulladtam, szerencsére Eunsoo megveregette a hátamat. - Köszi, életmentő vagy. Már ma elkezdünk edzeni?

- Nem pazarolhatjuk itt az időnket, amikor már legtöbben elmentek gyakorolni. Akik itt maradtak, azokat csak holnapra osztották be. Ma viszont mi vagyunk a 4-es teremben, este 9-től hajnali 7-ig.

- Nee, el fogok aludni - sápítoztam ennek hallatán.

- Csak egyetek gyorsan, utána megyünk is - nézett fel, miközben a telefonját nyomkodta.

Gyorsan magamba tömtem mindent, utána a szobánkban felvettük az adott ruhákat. Felkaptam a telefonomat is, hátha még szükségem lesz rá.

Hosszú órák edzése követték egymást, sok tévesztéssel, hibázással. Az idősebb tagok segítettek a kiejtésben, én pedig a koreográfiában. Nagyon elfáradtunk már, hisz hajnali 3 óra volt. Annyi energiánk nem maradt, hogy az ágyakban aludjunk ma. Úgy döntöttünk, hogy a táncteremben alszunk. Melani a földön el fekve helyezkedett el, Eunsoo egy sarokban, én pedig a tükör mellett. Levertek voltunk, szinte minden erőnk felemésztve volt.

- Jó éjszakát lányok - mondta Eunsoo, mielőtt elaludt volna.

- Jó éjt - suttogtuk Melani-val mindketten. A tükörből láttam, hogy Melani is lassan becsukja a szemét. Erőtlenül neki dőltem a tükörnek és a falat bámulva próbáltam elaludni végre. Hosszas töprengés után mégse sikerült, ennek okán elővettem a telefonomat, hogy megnézzem jött-e új üzenetem. Azonban semmi. Semmit nem kaptam. A telefonomat is csak azért néztem meg, mert vártam az Ő üzenetére. Hiába. A telefonom üzenet nélkül maradt, ahogy a szívem is, reménytelenül. Titokban arra vártam, hogy hiányozzak neki. Vagy legalább, hogy egy sms-sel sok sikert kíván nekem. Egyik sem történt meg.

augusztus 20., szombat

A holnapi napra folyton-folyvást, kevés szünettel gyakoroltunk. Lélegzetvétel nélkül táncoltunk és énekeltünk ugyanabban az időben. Minden újabb próbálkozásnál lankadt a figyelmünk, elveszítve az erőnket. Szinte már kilátástalannak tartottuk a sikerünket, amikor Eunsoo felállt, hogy észhez térítse mindnyájunkat.

- Álljatok fel még egyszer!

- Nem, megy, nem bírom - terültem el a földön teljesen. Megállás nélkül fújtam ki és be a levegőt, szinte már kapkodtam a levegő után.

- Ennyit jelentett volna a kemény gyakorlásunk? Miért vagyunk mi itt? - tudakolta velünk Eunsoo.

- Azért, hogy nyerjünk - hangoztatta Melani.

- És még? - vitte tovább a kérdését.

- Hogy bizonyítsunk - négy kézlábra álltam, hogy ezt el tudjam mondani.

- Akkor most újra megcsináljuk, hogy mindegyikünk tovább jusson a következő fordulóba! - tapsolt mindkét kezével. Talpon voltunk mind a hárman. Egyúttal a közös gyakorlás meghozta az eredményét. Egy csapatba kovácsolódtunk. Szerda óta ismerjük egymást, mégis nagyon jól kijöttünk. Egy vita se volt még köztünk. Még nem volt.

augusztus 21., vasárnap

A levegőben szinte már érezni lehetett a fellépés előtti feszültséget. Az öltözőben 10-esével sminkeltek ki minket és adták oda a fellépési ruháinkat. Mindenki nagyon jól nézett ki, mindenkihez illett a ruha, amit adtak hozzá. Melani-hoz inkább a gatyák illettek rapper stílus módjára, Eunsoo-hoz inkább lányosabb darabok volt, de ez illett a személyiségükhöz is.

Az én öltözetem electro pop hangulatot keltett, ami még inkább passzolt az eredeti számhoz. Megegyeztünk abban, hogy Melani legyen középen, de ezt amúgy is felváltjuk az fellépés alatt. 6 órakor már özönlöttek az emberek be az előadóterembe. Először mi 30-an felsétáltunk a színpadra, utána jött meg a mai MC. Tátva maradt a szám, amikor Kikwang sétált be a Beast-ből. Ő pedig a Cube ügynökség alatt volt. A Beast visual-ja. Szinte csak ámultam.

- Ladies and Gentleman! Üdv mindenkinek, Kikwang vagyok a Beast-ből. Ma este egy rendkívülien izgalmas meghallgatást szemlélhetnek meg. A cél, hogy megtaláljuk a megfelelő külföldi, hangsúlyozom külföldi lány bandát, akik képviselni fognak minket. Ebben a fordulóban az 5 zsűri véleménye fog leginkább számítani, de maguk döntik el, hogy melyik csapat fog nyerni a megmérkőztetés közepette. Amelyik csapat a legtöbb szavazatot szerzi, az juthat tovább a 3. fordulóba. It’s show time! - lesétáltunk a színpadról és kezdetét vette egy hosszú párbaj. A színfalak mögül figyeltük a csapatok előadását. Egyik jobb volt a másiknál, de a végén csak 1 csapat fogja elnyerni a zsűri és a közönség szívét.

A mi számunk a negyedik volt és mi voltunk a B csapat, ami azt jelentette, hogy először az A csapat produkcióját kellett végig néznünk. Akik nem mellesleg kimagaslóan teljesítettek, viszont a ruháik túlságosan fényűzőek voltak. Ekkor egy olyan jó ötletem támadt.

- Mindjárt jövök! - szaladtam ki a folyosóra.

- Hé! Hova.. - kiáltotta utánam Eunsoo. Szélsebesen futottam a takarítószertár felé, ahol felkaptam 3 kötényt és pár seprűt meg egy felmosó rongyot. Már szaladtam is vissza, mert a fellépés véget ért. Lihegve nekik dobta a kötényt és egy-egy seprűt.

- Ez nagyon jó ötlet volt - hidalt le Melani.

- Ahelyett, hogy az elején csak úgy állnánk, takarítsunk, mielőtt eljönne a koreó első része.

- Rendben, csináljuk ezt - felsétáltunk a lépcsőn, újra fel a színpadra. Színes lámpák világítottak meg minket, kamerák mentek ide-oda. A háttérzene is elkezdődött, mi pedig már énekeltünk. Én Lizzy szövegét énekeltem és Raina kórusában a magas hangokat, Eunsoo Raina részét, Melani pedig Nana részét. Mindegyikünk csak úgy ragyogott, olyan jól éreztük magunkat a színpadon. Kimondhatatlan tapasztalat volt mindegyikünknek, végre magunkat adni egy olyan helyen, amire mindig is vágytunk. A takarítást követően, szerintem a takarítók meg fogják köszönni, hogy ingyen feltakarítottunk egy kicsit.

https://www.youtube.com/watch?v=rLLoP6ZtNzE

3 perc, eddig tartott a varázs. A szám utolsó sora is elhangzott. Egymás mellett állva, kifáradva meghajoltunk mindenki előtt. Amikor felemeltem a fejem ott volt S.Coups, Woozi és Hoshi, mint zsűri, mellettük pedig Yoon Hyelim aki a kreatív igazgatójuk és Kye Bumzu, mint ének oktatójuk és szóló énekes.

Nem sok mindent fűztek az előadásunkhoz, leginkább Yoon Hyelim, Kye Bumzu és S.Coups szólaltak meg és értékelték az előadásunkat. Bumzu az éneklésünkről tett megjegyzést, hogy habár valaki kevesebb ének tudással rendelkezik, jól beosztottuk a számot, Hyelim pedig a színészkedésünket értékelte. Woozi csak rám mosolygott, mert gondolta már elég kritikát kaptam tőle, Hoshi is ugyanezt tette. S.Coups viszont értékelést adott nekünk, hogy még csapatként jobban kéne teljesítenünk. Közelebbről megnézve láttam, hogy ott ülnek a Seventeen tagok, a Beast tagok és a Monsta X tagok is. De nem fellépő ruhában, hanem hétköznapi ruhában, amitől kicsit beleolvadtak a közönségbe. Nem eléggé, így is feltűnőek voltak. Megköszöntük az értékelést, majd elhagytuk a színpadot. Utoljára visszanéztem a Seventeen irányába, hogy még egyszer ránézzek Joshuára. Viszont egy egyszerű ránézés helyett, találkozott a tekintetünk. Nem tartott egy percig se, mégis úgy éreztem, hogy végig csak engem figyelt. Egy örökké valóságig képes lettem volna nézni őt, aztán neki mentem Eunsoo-nak. Gyorsan bocsánatot kértem tőle.

Hamar, a közösség szertefoszlott, mi pedig ölbe tett kézzel vártuk az értékelést. Yoon Hyelim és Kye Bumzu jöttek be, akik nagyon lassan felolvasták melyik csapat jutott az utolsó fordulóba.

- Catallena A csapat - ugrándoztak a lányok mellettünk, akik alig érték el a 160 centit, olyan aprók voltak.

- My Copycat B csapat - sikítottak a csíkos ruhájú lányok is.

- Abing abing A csapat.

A mi csapatunkra vártam, már annyira izzadtam, hogy tócsa lehetne körülöttem.

- The Gangnam Avenue B csapat - kilélegeztem. Megcsináltuk! Eunsoo és Melani nyakába ugrottam, annyira örültem a győzelmünket.

- Megcsináltuk, megcsináltuk! - ordítottam a fülükbe.

- Hát persze, hogy igen - veregette meg a vállam Melani, hogy engedjem el végre.

- Lám, lám, mind bejutottatok! - jött fel Hoshi és Woozi is a színpadra. - Az utolsó fordulót ma fogjuk megtartani - akadtam ki hirtelenjében. - 1 órátok van felkészülni egy angol számmal, amit egyedül nekünk a Seventeen-nek, Monsta X-nek és a Beast-nek fogtok előadni. Mindegyik tag egy emberre fog szavazni, viszont a csapat felállásotok megmarad - feltettem a kezem ismét.

- Egyetlen csapat fog a végén maradni?

- Pontosan. Jobb lesz, ha felkészültök a dalotokkal, különben az egész csapatotok kiesik - Hoshi nem tűnt komolynak, miközben ezeket mondta. Még is a szavai többet mondtak, mint amennyit kellett volna. Lesétálva a színpadról, olyan pánikot hagyott maga után, hogy majd kihagyott egy ütemet a szívem. Visszatérve az öltözőbe, gyorsan mindenki kigondolt egy számot, amivel készült, majd megállás nélkül gyakorolni kezdte. Folyamatosan kattogott az óra. Máris felhívták az első lányt, majd a következőt is. Eunsoo ment fel előttünk, aki a Counting Stars-t énekelte el. Visszajövetele után, azonnal Melani-t kérték fel a színpadra, ő meg az All Of Me-t énekelte el. Én következtem. Mély levegőt véve a színpad felszínére sétáltam.

- Mit fogsz előadni? - mondta Woozi azzal a hanggal, amivel a gyakorlásnapján is méregetett.

- Clean Bandit- Rather Be - köszörültem meg a torkomat.

- Kezdheted - mondta Woozi a mikrofonba. Tekintetét fordulta a kíváncsiság. Ezt a számot sose gyakoroltam vele, viszont egyedül igen.

https://www.youtube.com/watch?v=m-M1AtrxztU

Inkább lennék

- Oh

- We're a thousand miles from comfort, we have traveled land and sea

  But as long as you are with me, there's no place I'd rather be

  I would wait forever, exalted in the scene

  As long as I am with you, my heart continues to beat

- Ezer mérföldre vagyunk a kényelemtől, utaztunk földön-vízen

  De amíg velem vagy, nem szeretnék máshol lenni

  Örökké várnék, örülnék a jelenetnek

  Amíg veled vagyok, a szívem dobog tovább

- With every step we take, Kyoto to The Bay

  Strolling so casually

  We're different and the same, gave you another name

  Switch up the batteries

- Minden lépéssel, amit megteszel Kyotótól az öbölig

  Össze-vissza bolyongva

  Különbözünk és egyformák vagyunk, adtam neked másik nevet

  Cseréljünk elemeket

- If you gave me a chance I would take it

  It's a shot in the dark but I'll make it

  Know with all of your heart, you can't shame me

  When I am with you, there's no place I'd rather be

  N-n-n-no, no, no, no place I'd rather be [3x]

  Ooh ooh

- Ha adnál esélyt, megragadom

  Olyan lenne, mintha sötétben kellene lőnöm, de meglesz

  Teljes szíveddel tudod, hogy nem hozhatsz engem szégyenbe

  Ha veled vagyok, nem szeretnék máshol lenni

  Nem  nem nem nem nem szeretnék máshol lenni [3x]

- We staked out on a mission to find our inner peace

  Make it everlasting so nothing's incomplete

  It's easy being with you, sacred simplicity

  As long as we're together, there's no place I'd rather be

- Zarándokútra indultunk, hogy megtaláljuk a belső békénket

  Tartson örökké, hogy semmi se legyen befejezetlen

  Könnyű veled lenni, az egyszerűség ilyenkor szent és sérthetetlen

  Addig, amíg együtt vagyunk, addig nincs olyan hely, ahol szívesebben lennék

- With every step we take, Kyoto to The Bay

  Strolling so casually

  We're different and the same, gave you another name

  Switch up the batteries

- If you gave me a chance I would take it

  It's a shot in the dark but I'll make it

  Know with all of your heart, you can't shake me

  When I am with you, there's no place I'd rather be

  N-n-n-no, no, no, no place I'd rather be [3x]

- When I am with you, there's no place I'd rather be

- Ha veled vagyok, nem szeretnék máshol lenni

- Hmmmmmmmmmm, hoooooooooo

  Be [9x]

  Yeah-e-yeah-e-yeah-e-yeah-e-yeah, yeah, yeah

- If you gave me a chance I would take it

  It's a shot in the dark but I'll make it

  Know with all of your heart, you can't shake me

  When I am with you, there's no place I'd rather be

  N-n-n-no, no, no, no place I'd rather be [3x]

- When I am with you, there's no place I'd rather be

- N-n-n-no, no, no, no place I'd rather be [3x]

- When I am with you, there's no place I'd rather be

Befejeztük. Az én produkcióm után hátra volt még kettő. Ekkor döntöttek úgy, hogy mind a 15 embert kihívják a színpadra.
- DSP entertainment Lee Adale. Sajnos nem jutottál tovább, így a csapatod is kiesett - visszafojtott lélegzettel figyeltem, ahogy mind hárman könnyekkel a szemükben sétálnak lefelé.
- MBK Kim Daniella. Gratulálok, tovább jutott a csapatod - tessék? Ez azt jelenti, hogy kiestünk mind a hárman? Szinte már könnyek lepték el a szemem, úgy néztem rá Eunsoo-ra és Melani-ra. Őket is összezúzták egy pillanat alatt.

- Lilly Som, ügynökség nélkül.

- Igen? - szólítottak engem is.

- Gratulálok, ti is tovább jutottatok mind - ez mindenkit meglepett, mert arról volt szó, hogy csak 1 csapat marad a legvégén. Hogyan, milyen okból kifolyólag volt ez lehetséges?

- JYP Natty. Gratulálok, ti is tovább jutottatok és végül Seo Bailey a Woollim-tól. Sajnos, ti nem jutottatok tovább. Kérlek, fáradjatok le a színpadról. Most, hogy csak 9-en maradtatok, elmondunk mindent. Kérlek, köszöntsétek a Pledis Ceo-ját, Han Sung Soo-t - Mr. Han belépett az előadóterembe, majd mindenki meghajolt neki. Amíg meghajoltam oda súgtam a két lánynak, hogy „Ez Mr. Han”. Mindketten visszasúgták „Tudjuk, hogy ő ki”.

- Jó estét mindenkinek. Ezennel beavatjuk mind a 9 embert az igazi versenyhez. Amilyen csoportokban voltatok, úgy küldünk titeket egy-egy céghez. Amint láthatjátok a Cube és a Starship közreműködésével lehettek ma mind itt. Habár ezzel a nappal véget ért a verseny, de nem sokára egy újabb kezdődni fog a csapatok ellen. Kevesebb, mint 1 évetek van felkészülni a következő Survival Show-ig, amit ez a 3 ügynökség fog megrendezni. A nyertes csapat az adott cégnél debütálhat, a másik két cég pedig segíteni fog a csapat promóciójában - ekkor Mr. Han megköszörülte a torkát és folytatta. - Nem kötöttünk olyan szerződést, hogyha megszűnnének az üzleti kapcsolataink, akkor felbomoljon a csapat, mint amit a Hello Venus-nál elkövettünk, viszont anyagi segítségben részesültök. Emellett, mivel ma mind a 9-en tovább jutottatok, ki fogunk fizetni titeket az ügynökségetektől, hogy leszerződjetek nálunk. Úgy határoztunk, hogy JYP Natty csapata a Cube ügynökséghez, MBK Kim Daniella csapata a Starship-hoz, Lilly Som csapata pedig a Pledis ügynökséghez fog csatlakozni. Hosszas gondolkodás kellett ehhez, de szerintem nem bánjátok meg, amelyik céghez fogtok csatlakozni. Kérek mindenkit, hogy az adott gyakornoki idő alatt készüljenek fel a megmérettetéshez és most az egyszer megadjuk a lehetőséget, hogy a csapat saját nevet válasszon magának. Köszönöm - Mr. Han visszaadta a mikrofont Kikwang-nak.

- Ezennel bemutatjuk a menedzsereiteket - a menedzserünket? Máris? Ilyen gyorsan? Olyan sok reakcióm volt, hogy nem láttam magam elé sétálni a 3 lányt, akiken fekete póló volt, fehéren kinyomtatva a menedzser feliratot.

- Annyeonghaseyo, mi leszünk a menedzsereitek. Kim Seulhi vagyok, én fogom a Starship csapatot erősíteni - egy magas és széplány üdvözölt minket.

- Én Park Soyeon vagyok és a Cube csapatnak fogok segíteni - ő is magas volt, szintén koreai.

- Én pedig Mo youngja vagyok a Pledis alatt - az utolsó lányra mutogattam, annyira, de annyira sokkot kaptam.

- Süsü, hogyan és miért és hogy mi? - nem tudtam hirtelen melyik kérdést tegyem fel, annyi volt.

- Lilly. A menedzsered régóta ismeri a szüleimet és ő ajánlotta, hogy legyek menedzser.

- De mi, hogy mi.. Jázmin! - bökött oldalba Melani.

- Hé, ki ez a lány? - súgta oda nekem Melani.

- Egy régi barátnőm. Jázmin a magyar neve, de én csak Süsü-nek hívom. Hosszú sztori, majd elmesélem - intettem nekik.

Amíg mi beszélgettünk, Mrs. Kim jelent meg Jázmin mellé, aki csak úgy megállt mellette és integetve köszöntötte.

- Mrs. Kim, te eltervezted az egész jövőmet - válaszoltam neki.

- Pontosan. Apropó, ha már a jövőt hoztad szóba, meg kell beszélnünk valami fontosat - tért máris a tárgyra

- Mi lenne az a nagyon fontos dolog?

- A gimidről lenne szó.

- Gimi? Nem túl korai még ez?

- Nem, mert Augusztus 29-én kezdődik a 2. félév.

- Tessék?! Ilyen gyorsan? Ez nem lehet, hogy így érjen végett a nyaram. Még annyi mindent akartam csinálni!

- Megjegyzem, ha jövő évben nem tudsz eléggé jól teljesíteni, hogy a verseny nyár előtt történjen meg, búcsút inthetsz a nyaradtól.

- Mi?! Ne!!! - térdre borultam és torkom szakadtából üvöltöttem ki magamból a felgyülemlő feszültséget. Visszafelé Mrs. Kim autójával mentünk vissza, a Pledis ügynökséghez, nem pedig az épületünkhöz.

- Miért ide jöttünk? - néztem Mrs. Kim-re, aki a visszapillantóból válaszolt nekem.

- Erre a srácok fognak választ adni - de épphogy megemlítette őket, ők már ott vártak ránk, táskákkal a kezükben.

- Mi folyik itt? - néztem Seungkwan-ra, hogy magyarázatot adjon.

- Kiköltöztünk az odúnkból - mutatott végig a táskákon.

- Arra értette, hogy mivel vége lett a Tv műsornak, visszaköltözünk a régi kollégiumunkba, ami nagyon közel van az ügynökséghez - magyarázta el érthetőbben S.Coups.

- És velünk mi lesz? - fordultam ezúttal Mrs. Kim felé, hogy magyarázza meg, de azonnal.

- Igazság szerint sejtettem, hogy tovább fogtok jutni, ezért a fiúk kollégiumával szemben építettük a tieteket, szóval így mindennap láthatjátok egymást. Mindegyikőtök cuccait már felvittük oda, Jázmin még felugrik a cuccáért az ügynökség irodájába, utána gyalog visszamentek. Jó éjt gyerekek - majd Mrs. Kim beült a kocsijába és elhajtott.

Hatalmas csend volt egy ideig, aztán a fiúk zajt csaptak egyből. A lányok csak rám néztek, arra várva, hogy magyarázzam meg azonnal, de e helyett inkább bemutattam őket.

- Ők itt Eunsoo és Melani. Eredetileg a Loen-hez és a YG-hez tartoztak, de mától ők a csapattársaim. A többit ti is el tudjátok intézni. Mindketten meghajoltak előttük. Süsü már vissza is ért a csomagjaival, ezt követően a fiúkat követtük a sötét utcákon át. Mi négyen hátra maradtunk, mert segítettük Süsünek cipekedni.

- Hé, nem gondoljátok, hogy egész aranyosak a srácok? - törte meg a csendet Melani.

- De igen azok. Főleg Woozi. Amikor angolul énekeltem, ő beszélt bele a mikrofonba - fantáziált Eunsoo.

- Hogy bírtad velük? - álmélkodott Süsü.

- Hát… jól - gondolkodtam el. - Azt hiszem jól. Remélem mi is ilyen jól ki fogunk jönni egymással, mint azok ott - szemléltem őket a távolban. Vagyis, inkább egy hátat figyeltem jobban. Mert mindenki másnál jobban érdekelt.