13. fejezet: Egy új Pledis lány banda?

* Sziasztok! ^^ Köszönöm, hogy több mint 2 hónapon át vártatok a 2. évadra. Nagyon sok örömmel tölt el, hogy a kis blogomon több mint 3000 megtekintés van! Ezalatt a két hónap alatt, nagyon sok inspirációt gyűjtöttem (na meg jó jegyeket a valóságban), hogy egy izgalmasabb évadot hozzak el nektek. Ezúttal a célom, hogy 2-3 hetenként posztolok egy fejezetet, mivel nagyon közel van az év végi felvételim időpontja, amihez nekem sokat kell készülnöm (mivel franciául zajlik az egész). De nem akarok senkit sem untatni, ezért elköszönök inkább. Jó szórakozást a 13. fejezethez! Biss \(^o^)/

2016. augusztus 16., kedd

*Napló

A nyári kalandokban van valami közös: megismételhetetlen pillanatok, rövid ideig tartó hullócsillagok, az örökkévalóságnak tűnő szünet, amely oly gyorsan véget ér. Mielőtt ráeszmélnél, már a szünet utolsó heteiben, napjaiban vagy. De hogy nekem mi számított emlékezetesnek? Három kategóriába sorolnám: legélvezetesebb, legrémesebb, és ami a legjobban meglepett. Visszalapozok a naplómban, hogy felfrissítsem az emlékeim.

[visszaemlékezés] 2016. augusztus 7., vasárnap

Nagyon, nagyon, de nagyon nem vártam erre a napra! Hol is kezdjem. Augusztusban megjött a télapó, a szánjával, amit ide-oda püföl bennem. Mi lehet még ennél rosszabb? Hát. A tengerpart és a menstruáció. Minden lány egyik legrosszabb rémálma. A főnök és Mrs. Kim kitalálták, hogy menjünk el egy kicsit lubickolni a tengerben. Ezt az ötletet legfőképpen Mrs. Kim támogatta, akire mellesleg még mindig dühös vagyok, mert direkt erre a napra vett nekem egy szuper drága fürdőruhát. De persze most sem jön el se ő, se Mr. Han. Imádnak engem szívatni, ezért nem maradt sok választásom: vagy el megyek, és nem úszom, vagy jöjjön a tampon. Nehéz döntés elé kényszerültem, mivel soha életemben nem használtam még tampont. Valamiért a gondolatától is hatalmas undor fogott el. Viszont nem volt más lehetőségem, mert 2 napra és 1 éjszakára mennénk. Mielőtt belekezdenék az akcióba, bepakolom a ruháim egy sporttáskába, a szükséges dolgaimat egy másik táskába, előkészítem a fürdőruhám és a ruhát, amit fölé veszek.

 

Fél óra múlva indul a busz, szóval addigra el kell sajátítanom a ’tampon művészet alapjait”

~

Na, nem is volt olyan rémes. Mondjuk egy kicsit bénáztam, de hamar letudtam a dolgot. Utoljára még leellenőriztem, hogy minden megvolt-e, utána lementem a földszintre. A legtöbben már lent voltak, szóval indulás előtt beszélgettünk egy kicsit.

- Melyik partra megyünk? - érdeklődtem, miközben körül néztem.

- Busan-ba megyünk - válaszolt Woozi, miközben a szemeivel mosolygott.

- Szép hely lehet. Voltatok tavaly is, nem? - ismét Woozi-tól kérdeztem.

- Igen, amikor a… - nem hagytam, hogy befejezze.

- Az Adore U part switch verziót vettétek fel - mintha reflexből tudnám, úgy mondtam.

- Na, ne lopd el tőlem a dokumentumkezelői posztot - bökött oldalba.

- Jól van, megértettem - Woozi-nak sikerölt megnevetetnie indulás előtt.

A buszon Seungkwan mellett ültem, aki egész végig próbált a kedvemben járni és sikerült is neki.

- Na és ez hogy tetszik? - magas hangnemben kezdett el énekelni, valamelyik női előadót utánozva.

https://www.youtube.com/watch?v=_5OTly9ZXMM4

- Fogalmam sincs, hogy ez ki - nevettem, miközben megráztam a fejem.

- Ariana Grande! Ne már, hogy sosem hallottad a „Problem” számát!

- De, de már hallottam, csak nem ismertem fel.

- Hagyjuk. Ezt találd ki - mélyes, apáskodó hangon kezdett el beszélni.

- Ez biztos a Leader - láttam, hogy S.Coups hátrafordult, majd gyilkos pillantást vetett szegény Seungkwan-ra.

- Veled még lesz egy kis elszámolni valóm - intett, majd visszafordult.

- Uh, most zabos rám. 

- Jaja.

Feltettem a tőle kapott fejhallgatót, miközben a „Summer Paradise”-t hallgattam Simple Plan-től. Szerintem ez a legjobb nyári sláger.

https://www.youtube.com/watch?v=qjHlgrGsLWQ

Ezúttal nem aludtam el, mert egész végig az utat figyeltem. Kezdett kicsit unalmas lenni, ezért a busz külső részét figyeltem tovább.

- Seungkwan oppa - hirtelen felkapta a fejét.

- Mondd.

- Ez, az a busz, amire én gondolok?

- Mármint? - kicsit érthetetlennek tűntem.

- A busz, ami a pokolba megy?

- Ja, ez az. Nagyon megszerettük ezt a buszt, szóval ezzel megyünk mindenhova - közelebb jött, majd a fülembe súgta. - Mingyu ki nem állhatja ezt a buszt - kuncogott és én is vele együtt kuncogtam. Valami, amitől Mingyu retteg, az a busz, amelyik a pokolba visz.

Lassan oda is értünk Busan-ba. Egy hotel előtt parkoltunk le, majd bejelentkeztünk. Mielőtt még felmentünk volna, S.Coups mindenkihez egy röpke szót szólt.

- Mivel 7 szobát kaptunk, amiben csak két ágy van, ezért valakinek Lilly-vel kell egy szobán osztoznia.

Istenem, már éreztem, hogy Mingyu nyitotta volna a száját, de a másik oldalamról szólt egy hang.

- Majd én - mondta Vernon.

- Biztos? - még egyszer megkérdezte tőle.

- Semmi gáz nincs ebben. Régebben a húgommal osztoztunk egy szobán - válaszolta higgadtan.

- Kivéve, hogy az óta eltelt vagy 4 röpke év - akadékoskodott Seungkwan.

- Mit számít. Amíg Lilly benne van, addig oké. Nos? - nézett le rám.

- Asszem, rendbe leszünk - felnéztem és bólintottam.

- Király.

Megkaptuk a kulcsot, majd a 108-as szobába mentünk. Nem volt a szobában semmi extra, volt benne egy fürdőszoba, két ágy, egy tévé és egy terasz, ami a tenger felé nézett. Ledobtam a cuccaim az ágyra, azután kimentem a teraszra. Busan gyönyörű volt. Komolyan, Szöul után Busan lett a második kedvence városom Koreában.

- Woah Jinjja Yeppeun! (Tényleg gyönyörű) - neveztem meg Busan-i tengerpartot. Vernon csak röhögött a kiejtésemen, majd ő is kijött.

- Úgy látszik jó hatással vagyunk rád - a szél elfújta a göndörfürtjeit. A szemei kicsit könnyeztek a szél miatt.

- Egyre jobban kötődöm ehhez az országhoz.

- Ha itt élnél, úgy értem, itt töltenéd le a hátralevő életed, már lerína rólad, hogy koreai vagy.

- Sosem leszek igazán koreai. Maradok kevert ázsiai inkább.

- Van valami jó, amikor veled beszélek. Mármint, Európában születtél, fehérek közt nőttél fel, de ázsiai vagy. Én is, de fordítva. Én voltam a fehér kölyök az ázsiaiak közt. De valami közös van bennünk. Talán az, hogy sosem… - ismét belevágtam valakinek a mondandójába.

- Sosem éreztük magunkat kívülállónak - egyetértően bólintott.

- Én lementem. Ha át akarsz öltözni, most tedd meg. A kulcsot nálad hagyom - hátrafordult, és eliszkolt.

Ha jobban belegondolok, sose éreztem magam másnak a barátaim mellett, de szerintem én is, meg ő is megtapasztaltuk a rasszista emberek gyűlölködését. Levettem a shortom és a pólómat, felvettem a szandálom, a táskám és a napszemüvegem. Épp ki akartam menni az ajtón, amikor Mingyu-ba ütköztem bele.

- Na, végre egyedül vagyunk - jött be hívatlanul.

- Bezárta maga mögött az ajtót. Megfogta mindkét csuklómat, ami miatt leejtettem a táskám és a falnak tapasztott.

- Nem mondták neked, hogy tartózkodj a 18 éves srácoktól? - hízelgően rám nézett.

- Nem mondták, hogy nem illik letámadni egy embert?
- Lilly. Tudod, mennyi történhet, ha egy szobában vagy, egy tini sráccal? - még mindig azt az ellenállhatatlan mosolyát alkalmazta, hogy megadjam magam.
- Engedj már el! - rúgtam, ütöttem, de semmi értelmét nem láttam tovább küzdeni ellene.
- Csak figyelj. Egyszer úgyis elérem, hogy az enyém legyél - engedett a szorításából, kinyitotta az ajtót, amin kisétált. - Amúgy, jól áll a fürdőruha - utólag még ki is gúnyolt.

Mennyire bosszantó! Amióta vallomást tett nekem, mindig zaklat engem! Önvédelmi gyakorlatokat kéne vennem, hogy védekezzek ellene! Mérgemben bevágtam az ajtót, bezártam és, mint egy megvadult versenyló, úgy mentem végig a folyosón.

Amikor lementem, a fiúk kérdőre fogták, hogy milyen lassan öltözöm, de amikor jobban kinyitották a szemüket, utána már nem szóltak semmit.

- Fussunk a partig! - állt elő az ötlettel Dino.
- Az utolsót bedobjuk a vízbe! - szólt DK a többieknek.
- Hana, dul, se! - számolt vissza S.Coups.

Sejtettem, hogy én leszek az utolsó, ezért bedobtak egy térdig érővízbe. Utána már a fenekem látta baját. Leültem Woozi mellé egy napozóágyra, ami egy napernyő alatt volt.
- Te nem akarsz a fiúkkal lenni? - ezúttal is én kérdeztem.
- Most nem, most csak pihenni szeretnék.
- Se röplabdázni, úszni, homokvárat építeni vagy grillezni?
- Semmit. Könnyen leégek.
- Így már érthető.
- Te menj úszni Jisoo-ékkal.
- Oké - épp menni akartam, de megállított.
- Várj, hozok neked egy pólót. Így csak nem mehetsz úszni. Nem vetted észre, hogy sokan megnéztek?
- Nem. Nálam ez normális, hogy a parton fürdőruhában legyek!
- Itt más szokások vannak. Várj meg itt.

Amint elment, Jeonghan foglalt helyett a napozóágyban.
- Nevetséges vagy - nevezett ki.
- Te is - vágtam vissza neki.
- Nem értem, hogy miért mutatsz ennyi bőrt, amikor olyan lapos vagy, mint egy fal - ez egy kicsit szíven ütött. - Még csak nem is vagy valami vonzó - majd itt hagyott.

Mi volt ez az egész? Ezek ketten kitervelték, hogy rám szállnak teljesen. Woozi visszajött s rám adott egy pólót, majd csatlakoztam a többiekhez.

A fiúk elénekelték nekem a One Thing-et a One Direction-től, hogy ne érezzem magam olyan rosszul, mert nekik úgy vagyok tökéletes, amilyen vagyok. Nagyon aranyosak voltak. Mennyire imádom őket istenem.

https://www.youtube.com/watch?v=5WngRUIfvR8

Egy Dolog

- I've tried playing it cool
  But when I'm looking at you
  I can’t ever be brave
  'Cause you make my heart race

- Próbáltam laza maradni
  De mikor rád nézek
  Sosem tudok bátor lenni
  Mert miattad zakatol a szívem

- Shot me out of the sky
  You're my kryptonite
  You keep making me weak
  Yeah, frozen and can't breathe

- Lezuhantam az égből
  Te vagy a kryptonitom
  Még mindig elgyengítesz
  Igen, lefagyok és nem tudok lélegezni

- Something’s gotta give now
  'Cause I’m dying just to make you see
  That I need you here with me now
  'Cause you've got that one thing

- Valaminek történnie kell most már
  Mert meghalok, csak hogy lásd
  Hogy szükségem van rád, itt velem
  Mert benned megvan az az egy dolog

- So get out, get out, get out of my head
  And fall into my arms instead
  I don't, I don't, don't know what it is
  But I need that one thing
  And you've got that one thing

- Tehát szállj ki, szállj ki, szállj ki a fejemből
  És zuhanj a karjaimba helyette
  Nem, nem, nem tudom mi az,
  De szükségem van arra az egy dologra
  És benned megvan az az egy dolog

- Now I'm climbing the walls
  But you don't notice at all
  That I'm going out of my mind
  All day and all night

- Most nagyon ideges vagyok
  De te észre sem veszed
  Hogy elvesztem az eszem
  Minden nappal és minden éjjel

- Something’s gotta give now
  'Cause I'm dying just to know your name
  And I need you here with me now
  'Cause you've got that one thing

- Valaminek történnie kell most már
  Mert meghalok, csak hogy megtudjam a neved
  És szükségem van rád, itt velem
  Mert benned megvan az az egy dolog

- So get out, get out, get out of my head
  And fall into my arms instead
  I don't, I don't, don't know what it is
  But I need that one thing

- Tehát szállj ki, szállj ki szállj ki a fejemből
  És zuhanj a karjaimba helyette
  Nem, nem, nem tudom mi az,
  De szükségem van arra az egy dologra

- So get out, get out, get out of my mind
  And come on, come into my life
  I don't, I don't, don't know what it is
  But I need that one thing
  And you've got that one thing

- Tehát szállj ki, szállj ki, szállj ki a gondolataimból
  És gyere, gyere lépj be az életembe
  Nem, nem, nem tudom mi az,
  De szükségem van arra az egy dologra
  És benned megvan az az egy dolog

-You've got that one thing
  Benned megvan az az egy dolog

- Get out, get out, get out of my head
  And fall into my arms instead

- Tehát szállj ki, szállj ki, szállj ki a fejemből
  És zuhanj a karjaimba helyette

Ref.

* Napló

Közösen megvacsoráztunk egy tengerparti étteremben, majd visszamentünk a szállásunkra. Vernon-nal TV-t néztünk. Megígérte, hogy „semmit nem fog csinálni alváson kívül”. Rendes srácnak gondoltam. De én, egész végig csak forgolódtam. Nem voltam álmos, ezért kimentem a teraszra, hogy kémleljem az égboltot. A tengerpartot fürkészve egy emberi árnyat vettem észre. Hasonlított az egyik fiúra, szóval úgy gondoltam, hogy miért is ne mehetnék ki megnézni, hogy ki az. Nem értettem, miért nem voltam álmos, hisz nagyon jól elvoltunk ma. Úsztunk és homokvárat építettünk. Újra átéltük gyerekkorunk legszebb pillanatait. Amint közelebb mentem az árnyhoz, rájöttem, hogy ki az. Egyetlen egy ember képes egy pillantásával megnyugtatni. Még pedig Joshua.

- Mit keresel itt éjnek évadján? - helyet foglaltam mellette.

- Szeretek éjjel a partnál üldögélni. Kalifornia jut eszembe róla, és Kaliforniáról pedig az édesanyám - a hangja néhol elcsuklott a szemei, mintha már könnyeznének.

- Nagyon szereted édesanyádat, igaz? - próbáltam megnyugtatni.

- Nagyon. Miatta lehetek most itt, ezért is vagyok nagyon, de nagyon hálás.

- Megértem. Figyelj Oppa, egyszer meg fogod őt látogatni Los Angeles-ben, sőt nem is egyszer, hanem többször is! - felálltam, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem.

- Köszönöm Lilly. Figyelj, ez egy kicsit fura lesz, de… megölelhetnélek? - mit is válaszolhattam volna, azonnal beleegyeztem.

- P-persze, nyugodtan.

- Jó barát vagy.

- Barát, mi… - halkan, szinte suttogva motyogtam. Az ölelése végül is jól esett, de úgy éreztem magam, hogy ki lettem rekesztve a barát zónába.

A hátralevő időt azzal ütöttük el, hogy fogadást kötöttünk, miszerint ki tud több ideig fent maradni. A vesztes tartozik eggyel a nyertesnek. Mit kívánhattam volna, gyorsan elnyomott az álom, mert vele tölthettem ezt a kis időt.

[Joshua POV]

Nem hinnéd, de ez a lány képes itt, a homokban ülve elaludni. Akárhányszor ránézek, mindig mosolyt fakaszt ki belőlem. Képes színt vinni a szürke napjaimba és most még tartozik is nekem. De a fizetség, amit te nekem fizetni fogsz, több lesz, mint amit a lottón kínálnak. Felvettem őt a karjaimba és titokban felosontam és felmentem az ő szobájába. Vernon zenét hallgatott a takarója alatt, miközben letettem őt az ágyra és betakartam őt. Halkan suttogva hozzám szólt.

- Vártam, hogy mikor jön vissza - kacsintott.

- Ezt tartsd titokban, jó? - suttogtam.

- Lakat van a számon.

[Joshua POV end]

Nyári Paradicsom

-I gotta find my way back,
  Back to summer paradise,
  Sean Paul, Simple Plan.

- Meg kell találnom az utat vissza,
  Vissza a nyári mennyországba,
  Sean Paul, Simple Plan.

- My heart is sinking
  As I’m lifting
  Up above the clouds away from you
  And I can’t believe I’m leaving
  Oh I don’t kno-kno-know what I’m gonna do

- A szívem elsüllyed
  Ahogy emelkedem
  Felfelé a felhőkhöz távol tőled
  És nem tudom elhinni, hogy elmegyek
  Oh nem tu-tu-tudom mit fogok csinálni

- But someday
  I will find my way back
  To where your name
  Is written in the sand
  (Stay in my brain)

- De egyszer
  Meg fogom találni a visszautat
  Oda, ahol a nevedet
  A homokba írtam
  (Maradj a fejemben)

- ‘Cause I remember every sunset
  I remember every words you said
  We were never gonna say goodbye
  Singing la-la-ta-ta-ta

- Mert emlékszem minden naplementére
  Emlékszem minden szóra, amit mondtál
  Sosem búcsúztunk el
  Azt énekeltük, hogy la-la-ta-ta-ta

- Tell me how to get back to
  Back to summer paradise with you
  And I’ll be there in a heartbeat
  Quick time, quick time girl
  I’ll be there in a heartbeat
  Quick time, quick time girl
  (Tell ‘em)

- Mondd, hogyan juthatnék vissza
  Vissza a nyári mennyországba veled
  És ott leszek egy szívdobbanás alatt
  Gyorsan, gyorsan kislány
  Ott leszek egy szívdobbanás alatt
  Gyorsan, gyorsan kislány
  (Mondd meg nekik)

[visszaemlékezés] 2016. augusztus 10., szerda

Mrs. Kim korán reggel felhívott. Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, amikor egy hatalmas hírt közölt.

- Jó reggelt drága! Hogy vagy mostanság?

- Hmm…? Jó reggelt Mrs. Kim, jól és maga?

- Én is meg vagyok. Ma egy nagyon különleges feladatot kapsz tőlem. Gyere ki 9-kor az épület elé, öltözz fel valami formális munkaruhába, mert ma megkapod életed első egy alkalmas munkáját!

- Mi…? Mrs. Kim? Milyen munka? - letette. Ezt nem hiszem el. Megreggeliztem, felöltöztem, ahogy kérte, majd pontosan 9-kor az épület előtt várakoztam. Egy fekete autó gurult elém, a kormány mögött pedig Mrs. Kim volt.

- Mrs. Kim! Megmagyaráznád végre, hogy mi folyik itt?

- Nem megmondtam? Ma dolgozni fogsz, méghozzá sminkesként az MBC Show Champion miatt!

- Mi-micsoda?!

- Csak szállj be, útközben mindent elmagyarázok - beszálltam az anyósülésre, Mrs. Kim pedig gázt adott neki.

- Szóval meghívtak téged, hogy sminkes legyél erre a napra.

- És, kikhez osztottak be?

- Lovelyz-ből Soojung.

- Nem sokat tudok róla.

- Mindegy. Ma neked kell őt kisminkelned. Ez egy jó alkalom arra, hogy megismerd a lánybandák természetét a színpadon kívül.

- Miért is?

- Majd meglátod.

- Amúgy melyik Soojung? Kettő is van.

- Más néven Baby Soul.

- A Leaderjük?

- Pontosan. Ne csinálj semmi hülyeséget. Lehet, hogy szerzel magadnak egy csapat vetélytársat vagy munkatársat. Szóval, döntöttél? Eldöntötted már, hogy akarsz-e koreai előadó lenni, vagy sem?

- Akarok. Nem fogok meghátrálni ettől sem, mivel ilyen lehetőséget csak ezerévente kapsz.

- Jól gondoltam, hogy így fogsz dönteni. Itt az MBC székháza.

- Ez hatalmas. Eddig csak a TV-ben láttam.

- A fiúk szeretik ezt a helyet, sok emlék köti őket ide.

- Mindketten a 17Project-re gondoltunk, nem igaz Mrs. Kim?

- Igen, igen. De jó végre a te menedzseredet játszani, nem pedig a papírmunka fölött ülni…

- Nehéz lehet a menedzserek élete.

- Nehéz is!

Az MBC központban, meghajoltam és köszöntöttem mindenkit. Mrs. Kim-mel egyenest a Lovelyz öltözőjébe vezetett és simán magamra hagyott (!)

- Amint vége a Show-nak, jövök érted.

- Várjon! Azt se tudom, hogy mit csináljak itt!

- Azt, amit egy sminkes tenne - azzal végleg itt hagyott engem.

A megmaradt időmben, fel-alá járkáltam az épületben, de meg kellett győződnöm arról, hogy nem tévedek el ebben a gigantikus központban. Te jó ég! Először vagyok egy ilyen építményben. Amíg csodálkozva a folyosókat jártam, az ajtókra rányomtatott betűket olvastam, azokkal a sztárokkal, akik ma fellépnek. A legtöbb szerencsére angolul volt leírva, de a kis koreai tudásommal, hála Seungkwan-nak, törve el tudtam olvasni a hangul-t. Nézzük, csak kik lesznek itt: Monsta X, Gfriend, Got7, IKON, WINNER, BTS… !! Láthatom őket élőben fellépni! Gyorsan felhívom Mrs. Kim-t, mert meg akarom kérdezni, hogy megnézhetem-e az élőadást!

- Mrs. Kim! Megnézhetem az élőadást?

- Ez egy kérdés volt? Az alkalmazottak is megnézhetik ingyenesen a műsort, ha a sztár, akikhez be lettek osztva, már kisminkelték.

- Szuper! Ja és még valami.. A fiúk jönnek?         

- Jönnek ők is, de az Idol-okkal egy időben fognak megérkezni. Ebédelj meg az étkezdében, amíg nincsenek itt.

- Oké, később beszélünk Mrs. Kim! - majd letettem.

Sóhajtva, megkerestem az étkezdébe vezető utat (előtte lefotózva, hogy melyik emeleten volt a Lovelyz öltözője), majd rendeltem magamnak egy sima kaját. Az étkezdét különböző emberek lepték el. Sminkesek, stylistok, rendezők és még a mai MC-t is láttam! Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy felnőttekkel teli világba csöppentem volna bele, én, mint egyetlen tini alkalmazott.

~

5 óra fele a többi sminkes és stylist is megérkezett, akikkel nem sokat beszéltem, sőt ők sem beszélgettek egymással valami sokat. Nem voltak valami nyitottak mások felé. Viszont, amikor a Lovelyz is megérkezett…
- Annyeonghaseyo Lovelyz imnida! Cheoeum boepgesseumnida! (Üdvözlet, mi vagyunk a Lovelyz!)
- Annyeonghaseyo! - köszöntöttem én is őket. Körülbelül ugyanolyan magas voltam én és a vezetőjük, ezért neki is bemutatkoztam.
- Lilly vagyok, és ma én fogom önt kisminkelni.
- Nagyon aranyosnak tűnik maga, melyik évben született? - mondta Baby Soul azonnal.

- 2000-es.

- Woahh, még a maknaénknál is fiatalabb! - elkezdtem alapozni az arcát, azzal a BB krémmel, amit nekem kikészítettek.

- Miért maga sminkel ma ki engem? Általában ugyanaz a nő szokott kisminkelni, amikor az MBC-nél vagyunk.

- Kaptam egy különleges munka ajánlatott erre az egy napra, ezért ma én vagyok itt - utána lefedtem púderrel a BB krémet, miközben továbbra is beszélgettünk.

- Tudja mit? Volt valami különleges, amikor megláttam magát. Véletlenül nem egy színésznő vagy előadó?

- Nem, ma csak egyszerű sminkesként vagyok itt.

- Értem. Kár lenne, hisz éreztem azt az Idol aurát maga körül, amit őszintén bevallok, még pár tagban sem vélek felfedezni - a szem sminkjét kezdtem el csinálni, egy tipikus K-Poppos sminket készítettem Baby Soul számára.

- Lehet, hogy nem sokára látni fogjuk egymást, nem sminkesként, hanem előadóként… motyogtam, de kicsit túl hangosan, mert visszakérdezett.

- Miért gondolja ezt? - kicsit meglepettnek tűnt emiatt.

- Mert lehet, hogy nem sokára gyakornok leszek.

- Melyik ügynökségnél?

- Pledis.

- Ah! Az After School és Son Dam Bi volt ügynöksége! Jó ügynökség, sikeres sztárok kerültek ki onnan, de nem sok női gyakornok kap lehetőséget, hogy debütáljon, mivel a debütálás is pénzbe kerül. Ajánlom, hogy keressen fel más cégeket is, mint például a Cube, Loen … Onnan több esélye lenne.

- Én ide szeretnék menni - már kész is voltam, egyedül a matt rúzs hiányzott.

- Ahogy ön szeretné. Én támogatni fogom, ha tényleg ezt a szakmát választaná.

- Köszönöm.

Mindegyik tag kilépett az öltözőből, én pedig épp elpakoltam az összes smink ecsetet és kelléket, amit használtam. A többi sminkes és stylist, már elhagyta az öltözőt, egyedül én maradtam. Az ajtót kinyitották és egy felettébb ismerős hang szólt a hátam mögül.

- Sminkes mi? - megfordultam és kit láttak szemeim? Jeonghan állt az ajtónál.

- Mit keresel itt?

- Megkértek, hogy figyeljek rád, hogy épségben vagy még-e. De úgy látom, hogy kutyabajod van.

- Nem kell félteniük a srácoknak.

- És azért én jöttem, mert közölni akarok veled egyet és mást.

- Hallgatlak - már hegyeztem is a füleim.

- Hagyd békén őt.

- Kit? - érthetőbben is beszélhetne.

- Tudod jól, hogy kiről beszélek. Az nem zavar, ha Mingyu körülötted legyeskedik, de te, szállj le Jisoo-ról, meg úgy általában mindenkiről.

- Mi bajod van?

- Te vagy itt a baj. Mielőtt idejöttél volna, minden a legnagyobb rendben volt köztünk. Amikor Busan-ban voltunk, láttam, hogy Jisoo-val voltál a tengerparton. Jobb lenne, ha hazamennél.

- Nem lehet. Nem mehetek haza - Jeonghan nem tántoríthat el attól, amit nekem fontos volt.

- Miért nem? Itt az ajtó, bármikor kimehetsz, beszállhatsz egy taxi-ba és fel egy repülőre, oda, ahonnan jöttél.

- Nem. Eldöntöttem, hogy többé nem menekülök.

- Ahogy akarod. De vállalnod kell a következményeket - megütötte párszor a falat, majd otthagyott engem ő is.

Mingyu is, ő is. Mindketten az agyamra mennek. Az egyik azt akarja, hogy az övé legyek, a másik, hogy menjek el innen. Miért érzem úgy, hogy Mingyu „szeretete” és Jeonghan gyűlölete, egytől ugyanaz? Lehet, hogy összefogtak ellenem? Mit kéne tennem? Meneküljek el? Nem, azt nem tehetem. Eldöntöttem, hogy nem futamodom meg ezek után. Meg fogom csinálni. Gyakornok leszek és debütálni fogok. Én leszek az első kambodzsai Idol a K-pop világ történelmében, akire még sokáig emlékezni fognak.

Felkaptam a táskám és elmentem, hogy megnézzem az élőadást, ami 23:00-kor lett vége. Mrs. Kim eljött értem, majd együtt visszamentünk a 17&L-be. Mrs. Kim érezte a feszültséget a levegőben, mivel egy szemhunyásnyit sem aludtam a kocsiban. De nem szólt egy szót sem. Szerinte jó lecke volt nekem, hogy elhozott ide. Ez így is lett. Egy fontos leckét tanultam meg ma. „Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi megszűnik” ~ Paulo Coelho.

[visszaemlékezés] 2016. augusztus 12., péntek

Délután kettő lehetett, amikor mindenkit a filmstúdióba hívattak. Gondolom, leforgatjuk a Life with Seventeen 6. részét. Ehelyett valami sokkal, de sokkal fontosabb dologról tárgyaltunk. A CEO és Mrs. Kim ott vártak minket, a stáb nélkül.

- Fontos bejelenteni valónk van. Felkészültetek erre?

Körül néztem, a tekintetem találkozott pár taggal. Egyetértően mindenki bólintott, majd ismét a főnök elé néztünk.

- Jövő szerdán, augusztus 17-én megrendezzük a következő nyári Pledis meghallgatást - a fiúk ujjongani kezdtek, én viszont tovább figyeltem.

- „Keressük a következő Pledis lánybandát”. Ezúttal a cél, hogy tehetséges lány gyakornokokat szerezzünk, mivel a legutóbbi lány gyakornokok, már hivatalosan is „elballagtak”. A magassággal és a súllyal nincs kikötésünk, viszont ez a meghallgatás különbözni fog a többitől: Kizárólag, csak is külföldieket vagy félvéreket veszünk fel ennél a meghallgatásnál - a többiek mind csöndbe maradtak, viszont S.Coups ezt nem hagyhatta szóban.

- Főnök! Eddig, semelyik meghallgatás nem keresett csak külföldi embereket!

- Épp ezért lesz ez más! Viszont még valami. Csak azok jelentkezhetnek, akik egy ügynökségnél már voltak gyakornokok. Mindenki ének és tánc kategóriában fog jelentkezni. Ehhez kérlek titeket, Seungcheol, Jihoon és Soonyoung, hogy ezen a meghallgatáson legyetek ti is ott, mint 3 zsűri a 6-ból.

- Megértettük - válaszolta Hoshi a többiek helyett is.

- Még valami. Lilly - szegezte rám, mindenki tekintetét.

- Igen főnök?

- Neked is részt kell venned ezen a meghallgatáson. Viszont téged csak a másik 3 zsűri fog értékelni, ezért ne számíts a fiúk jó indulatára - nézett a fiúk irányába Mr. Han.

- Én is?

- Igen. Ezt Kim mondta nekem az egyik nap, de én még utoljára megkérdezem tőled. Szeretnél gyakornok lenni? Biztos ezt akarod?

- Igen. Elhatároztam magam, hogy bármit megtennék azért, hogy elérjem a célomat.

- Vállalnád azt, hogy iskolába jársz, iskola után gyakorolsz, a szabadidőben pedig a munkádra koncentrálsz?

- Vállalom - határozott voltam.

- Csak ne bánd meg ezután. Nem te lennél az első gyakornok, aki itt hagyna minket, mert nem bírta a túlterhelést. A gyakornokok élete, nem azok a szereplők, akik a tündérmesékben léteznek, de ha így állsz hozzá, én elfogadom. Szerdán, jelenj meg az alábbi helynél. Egy koreai és egy angol dalt kell begyakorolnod, amit CD-re ki kell írnod. A tánchoz pedig ott helyben fognak pontozni, ahol mi fogunk tetszőlegesen lejátszani egy számot, amire táncolnod kell.

- Megértettem.

- A 6. rész lesz az utolsó rész a Life with Seventeen-ben, aminek a címe: Egy új Pledis lány banda? Igaz, 12-őt ígértem. A maradék 6-ot ki kell érdemelned neked és a jövőbeni csapattársaidnak, de csak akkor, ha túljutsz a válogatáson és letöltöd a gyakornoki idődet.

* Napló

Nincs visszaút. Holnap lesz a meghallgatás, amire felkészültem ez alatt az 5 nap alatt. Koreai számként IU-tól a You&I-t fogom énekelni és angol számként a Clean Bandit - Rather Be számát. Nem tudom, hogy fog menni. Próbálom pozitívan látni a dolgokat, de most mintha kétségeim lennének. Mi lesz, ha nem sikerül? Itt fogok maradni 1 évig, utána visszautazom? Ennyit jelentett volna, az az egy hónap, amit a srácokkal töltöttem? És az, amit Joshua iránt érzek? Nem érhet így véget.

Aznap éjjel az ágyamban fekve órákig gondolkodtam, hogy ezek a kalandok mily gyorsan összejönnek, és olyan gyorsan elillannak.