Q&A TIME! #1 [LEZÁRVA]

Miért lett Mingyu olyan a történetedbe, amilyen?

Eredetileg Mingyu karakterét teljesen másra terveztem. Az ötlet, hogy ő legyen a partnerem a születésnapom napján és, hogy bevallja az érzelmeit, teljesen váratlanul jött, pontosabban a 11. fejezet publikálása napján. Gondoltam jól jönne valami váratlan konfliktus az eddigi "minden simán ment" vonalba, ami több izgalmat hozott. Mingyu érzései a 4. fejezettől ébredtek fel, amikor "együtt" megnéztünk egy filmet, majd elköszöntem tőle.(Jaj, de jó, hogy még mindig a történet szereplőjeként gondolkodom xD)

"Miután becsukta az ajtót, utána is csak az ajtaján néztem. Az ajkainak puha érintése nem csak az arcomon, de a szívemen is nyomott hagyott. Ami idővel egyre jobban, csak megnőtt."

Jeonghan utálatod mindig is ilyen volt, vagy a debüt utána zúzzuk szét az összes couple-t után jött?

Igazság szerint magában nem utálom Jeonghan-t. Viszont, amikor másokkal van egy képen, olyan érzésem van, mintha "lányként" flörtölne velük, amitől féltékeny leszek. Szóval inkább a "zúzzuk szét az összes couple" után jött. Nem akarok senkit se elszomorítani, de az OTP-m biztos nem Jihan. Szóval az ő karakteréhez azt az érzést vettem fel, amit én is érzek, amikor meglátom őket. Ellenben itt fordítva van, Jeonghan lesz az, aki féltékeny rám és Joshua-ra.

Ez személyesebb, miért gondoltad azt, hogy Melani-t és Eunsoo-t beleteszed a történetedbe?

Hónapokba telt, mire kigondoltam, hogy mi lesz a történet folytatása a fiúk nélkül. Gondoltam itt szólókarrierre, a mostani Pledis gyakornokokra, de végül arra a döntésre jutottam, hogy a saját környezetemből adaptálok új szereplőket a 2. évadba. Egyrészt, mert megismertem ezt a két rajongót, akik szintén bloggerek, másrészt pedig ők segítettek kitartani hónapokon át, hogy ne veszítsem el a történetírás iránti érdeklődésemet. Ezért az ő történetükből inspirálva megalkottam a közös "jövőnket".

Mindegyik szereplő fog kapni nagyobb szerepet? 

Ezt nem tudom előre megmondani. Lesz, amelyiknek nagyobb lesz, van amelyiknek kisebb, ez mindig változó. A történet elején arra összpontosítottam, hogy fejezeteken ként egy-két ember legyen reflektorfényben. Később ez az ötlet a leírt papírról, a kukába landolt, mert így lehetetlen volt a további következményekkel összefüggést találni. Maradjunk annyiban, hogy a történet folytatásával mindegyik karakter lassanként kifog bontakozni.

Miért gondoltad azt, hogy az iskolás, koleszos történet ilyen sok embert fog vonzani?

Mindig arra törekedtem, hogy olyan történetet írjak, ami megfelel az adott korcsoportnak. Mivel én is a tinédzser éveim elején járok, gondoltam a gimis éveket írom le, hogy milyen egy kollégiumban élni. Jobban tudunk azonosulni ahhoz, ami a mi időnkben történik nem?

Mi ad neked ihletet inspirációt a folytatáshoz?

Ez annyira, de annyira változó. Van, hogy csak zenéből, videókból, történetekből, könyvekből kapok inspirációt, van, hogy csak az buszból kitekintve ugrik be valami. Ötletem az van mindig, de mostanában arra törekedek, hogy a párbeszédeknél leírjam a cselekvéseket is.

Naplót tényleg szoktál írni vagy ez csak egy történetbeli szokás?

Tényleg szoktam naplót írni és tényleg a laptopomon. Gondoltam, hogy naplóformájában kezdem el, mivel egyes dátumokra biztos emlékezni kell az elkövetkezendő fejezetekben... Meg persze eseményekre, amik majd a jövőben történni fognak. Jajj, már így is sokat mondtam T.T

100%-ban te vagy a főszereplő, vagy azért változtattál-e valamit?

Nem mondanám azt, hogy 100%-ban. Inkább olyan 90% százalékban. Változtam. Nagyon sok mindenben, ahogy mindenki más is, mivel az emberek változnak. Ezt a 90% százalékot leginkább a saját, valós érzéseim foglalják el, utána pedig az én csöppnyi személyiségem. A maradék 10% pedig alapvetően kitaláció. (Mint például az, hogy sosem voltam még szerelmes, de ez már egy másik történet) Próbálom "magam" karakterré formálni, hogy az olvasók jobban tudjanak azonosulni a főszereplővel. Szóval, amikor épp jó kedvem van, akkor általában a fejezeteken meglátszik, de amikor nem éppen a legjobb, azt fejezi ki a történet. De soha nem ültem le írni, amikor nem akartam.

Benne lesz-e az Astro?

Nem hinném. Habár én is Aroha tag vagyok, a Seventeen és az Astro teljesen más téma. De ahogy mondtam, ez változhat. Például, ha az Astro és a Seventeen találkozik egymással.

Miért alkottad meg úgy a történeted, hogy évadokra legyen bontva?

Nagyon sok könyvet olvasok, magyarul, angolul, sőt franciául is, ami általában kötetekre van osztva. Vegyük például az Alkonyatot. Az alkonyat 4 könyvre és 5 filmre van osztva vagy egy sorozatot, amiben előfordul, hogy 4-5 évad is lesz, amiben 12 rész van átlagosan. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz felosztani a történetet fejezetekre, részekre, évadokra, mert sokkal izgalmasabb úgy hosszú történetet írni, ha letudod zárni egy idő után és folytatni, nem feltétlenül ott, ahol abbahagytuk. Ez azért is hasznos, ha egy megadott idő közt előrébb akarsz haladni, úgy, hogy ne keljen minden hetet leírnod egy részbe. 

Lesznek benne a történetedbe más bandák? (After School, NU'EST elsősorban, hisz pledis)

Igen, lesznek.

Teljes mértékben elégedett vagy a történeteddel, vagy finomítanál rajta pár dolgot vagy átírnád?

Csomószor átírtam már pár fejezetet posztolás után, sőt átneveztem őket. Valahogy mindig találok rajta kifogásolni valót, amit kiakarok javítani, de a mostanra ura vagyok a helyzetnek, mert csak akkor rakom ki a következő fejezeteket, amikor már tényleg biztos vagyok abban, hogy ez a végleges verzió.

A történetben kivel tudnál legjobb barátságot kötni a fiúk közül?

Érdekes gondolat...leginkább Dino-val. A valóságban is a nálam 1-2 évvel idősebbekkel vagy fiatalabbakkal jövök ki leginkább, akik az én korosztályom.

A lánybandának a neve már megvan? Esetleg lehet publikálni?

Hát ez sajna csak a 14. fejezet 2. részében derül ki!

Mennyire írod bele a saját személyiséged a történetbe? Én tippelek olyan 90-95%-ot.

Csak hogy tisztázzuk. Nem tudok koreaiul még mindig, viszont a nyelvek, amiket felsoroltam még a legelső fejezetben, mindegyik igaz. Emellett, hogy 36-os (néha 35-ös) cipőt hordok az is igaz, meg az is, hogy szemüveges vagyok. (ja meg az, amit Jeonghan mondott még a 13. fejezetben, az még mindig bökdösi a szívem) Mindig is elég kreatív voltam, vagy "artisztikus", ahogy a barátnőim mondják, mivel mindig azzal jönnek, hogy "Lilly 5* énekből, tud táncolni, jól rajzol, dalszövegeket és történeteket ír". Szerintem nem csak én vagyok fogékony azokhoz a dolgokhoz, amik érdekelnek. 

Hogy fogod megoldani a két új lány személyiségének a beleírását a történetbe?

Szerintem annyira ismerem már őket, hogy hitelesen írjam meg a karakterüket. Persze ők sem lesznek azok a "tökéletes" személyiségek, mert akkor olyan unalmas lenne minden.

Olvasol más ff-eket is?

Olvasok, de mivel idő hiányában vagyok, ezért CSAK  a 17 ff-ket olvasom.

Kedvenc ff műfaj?

Öööö... Hát én a romantika híve vagyok :DD.

One-shot (egy részes) vagy hosszú?

Hosszú.

Vannak olyan barátaid, akik ff-et írnak?

Vannak bizony. :3 

14. fejezet: A könyörtelen meghallgatás! Négyen tovább 1. rész

[Folytatás] 2016. augusztus 16., kedd

Lehet nem mondtam, de azon a napon, amikor a meghallgatás időpontját adták meg, kicsit bepánikoltam. Legtöbbször magabiztosnak mutattam magam, hogy elzárjam az érzéseim mások elől, de legbelül én is ugyanolyan törékeny voltam. A fiúk felajánlották, hogy segítenek nekem felkészülni a nagy napra. Egymás közt megbeszélték, hogy mindenki 1-1 órán át fog tanítani engem, különböző napokon. Kezdve a vokalistákkal, a táncosokkal, s végül a rapperekkel. Annyi kikötésük volt, hogy mindenkinek valami mást kell tanítania nekem, saját ízlésük szerint. Ez időben találkozott a tekintetem Mingyu-val, aki egy felettébb ravasz mosollyal nézett el. El se tudom képzelni, miket fantáziálhat.

[Vokalisták] augusztus 13.,

A hagyományos, már megszokott rutinom után Woozi hivatott a legelső kurzusomra. A 9. emeleten a stúdióba mentünk, ahova engem a liveroom-ba tessékelt, ő maga pedig az irányító szobából vezényelt.

- Használd a mikrofont nyugodtan - egy laza kézmozdulattal intett.

- Sose voltam még ilyen helyen - néztem körül az üvegen belül is.

- Kezdjük. Milyen dalt fogsz énekelni?

- IU-tól a You&I számot.

- Esztétikus, gyors, de egyszerű a dalszövege. Jó választás. Lejátszom a dalt, neked pedig annyi a dolgod, hogy énekelsz. Ahol hibás megállítom - megnyomta az egérgombot, ugyanakkor a szám is elindult.

- A yagi-nál nem üvölteni kell! Lágyabban vidd fel a hangod.

- Gii - próbáltam lágyabban énekelni.

- Még egy kicsit.

- Giiií! - még jobban felvittem a hangom, nem arra törekedve, hogy üvöltsek.

- Úgy, folytassuk. A gidareojwo-t jobban artikuláld. Nehéz kiejteni, ezért próbáld meg így szótagolni: gi-da-ryeo-jwo - azután elismételtem. Legutoljára a refrén végén állított meg.

- Ez nem fog így menni - rázta meg a fejét, kezét pedig a tarkójára tette. Megkérem Seokmin-t, hogy segítsen a magas hangokkal. Azon kívül nagyon jó volt.

- Woahh - nagyon meghatódtam. - Először bókolt nekem Woozi Oppa.

- Na, nem is - majd oldalra fordult zavartában. - Kiírom a számot egy CD-re és a refrénnél vágom. Jó lesz úgy?

- Persze - már épp kiléptem volna, amikor utána szólt.

- Mit képzelsz hova mész? Még nincs vége! - ordított rám.

- E-elnézést - visszafordultam, újra a mikrofon előtt állva.

- Semmi baj. Van egy kérdésem. Miért döntöttél hirtelen arról, hogy előadó legyél? Mi volt rá az okod? - az üvegen keresztül, egyenest rám nézett.

- Jobban mondva ki… - hajtottam le a fejem, kikerülve a válaszadást.

- Ő volt az? Jisoo volt, ugye? - annyira meglepett, hogy tudja, ennek hallatán levertem a mikrofont. Gyorsan lehajoltam és a helyére tettem.

- H-honnan és h-hogy? - dadogtam. Nem hittem volna, hogy pont ő tudna erről.

- A fesztiválon Jisoo magától ment utánad. A parton is az ő szobatársa voltam. Azon az este, azt mondta, hogy elmegy friss levegőt szívni, de csak késő este tért vissza. Meg hát annyira egyértelmű, hisz annyira elvörösödsz csak azért, mert hallottad a nevét - igaza volt. A fejem vörösen égett, amit a kezeim közé temettem.

- De ugye nem mondod el neki?

- Persze, hogy nem. Tartom a szám.

- Te vagy a legjobb Woozi Oppa.

- Mondtam, bennem megbízhatsz.

Keményen gyakoroltatta velem a számot, időt sem hagyva az újra játszások közt. Woozi nagyon kemény, ha munkáról van szó. Mit is várhattam el attól, aki ilyen fiatalon dalszövegíró?

Seokmin bekopogott a stúdióba, mert lejárt az időm Woozi-val. Egy másik teremben gyakoroltunk mikrofonnal a kezünkben. Jobban mondva én gyakoroltam, ő pedig magas hangokat kornyikált, amiket le kellett utánoznom. Mindezek előtt alaposan bemelegítettem és skáláztam. Egy palack vizet nyomott a kezembe, s azt mondta „Amikor szomjas vagy, igyál”. Utána hosszú beszámolót tartott a hidratációról és a dehidratációról, amiről ennyi jött le nekem.

- „Fizikai megerőltetés eseten, hőségben, speciális állapotok alatt akár 2-3 szorosára is növekedhet a folyadék szükségletünk, így ilyen esetekben különösen figyeljünk a folyamatos vízfogyasztásra - és így tovább.

A magas hangok elsajátítása gyakorláson alapszik, ami akár a botfülű embereken is segíthet. Képzeld el, hogy ez a hang a fejed fölött van, ez adja meg a fejhangot. Lassan a torokhangtól haladva, elérhetjük a fejhangot. Viszont ne erőltessük meg a hangállainkat, mivel a ráerőltetett használat komoly problémákhoz vezethet. Miközben gyakoroltam, alaposan megfigyeltem Seokmin minden mozdulatát, hisz még mindig elég keveset tudtam róla. Vajon ő is olyan titokzatos lenne, mint én, aki egy maszk mögé rejtőzve figyeli a körülötte levőket? Nem, ez teljességgel képtelenség. Hisz, amikor vele vagyok, a fejemet pozitív gondolatok lepik el, sőt több erőm is van az énekléshez.

-  Neked az a képességed, hogy másokat pozitív energiával láss el, ezért is vagy fontos a srácoknak. Nagy kár, hogy sokan nem veszik észre, hogy milyen tehetséges is vagy. De én észrevettem.

A következő a sorban, mindenki másnál jobban gyűlöltem és ő is gyűlölt engem úgyszintén. Amint DK elhagyta a termet, felém fordult és végigmért tetőtől-talpig. Milyen arcátlan.

- Így nem állhatsz színpadra - jegyezte meg miután elkapta a tekintetét rólam.

- Hogy mondod?

- Nézz magadra, nincs semmi alakod, tartásod és a visualod is nulla. Hogy akarsz te egyáltalán Idol lenni?

- Te beszélsz? Nekem legalább nem volt gomba frizurám - oltottam be.

- Nekem van a legtöbb rajongóm, szóval befoghatod a lepcses szád.

- Inkább csak mondd, mivel akarsz megkínozni.

- Hoztam két 500 oldalas szótárt, amit a fejedre kell tenned és úgy járni, ahogy én mondom.

- Ez kínzás…

- Nem utasíthatod vissza, most azt kell csinálnod, amit én mondok - a falnak támaszkodva nézett rám.

Fejemre tettem mind két szótárt, amitől olyan nehezen tudtam járni, hogy csak, na. Minden alkalommal, amikor leejtettem, a vádlimnál megcsapott egy bottal! 10 ütés után, már szinte égtek a lábaim a fájdalomtól, de azután se hagytam abba a sétálást.

- Ez a Jeonghan féle hercegnő kiképző program kikészít… - motyogtam magamban.

- Ezt kapod, amiért tiszteletlenül bántál velem - összefont karokkal a bénázásomon nagyon jót röhögött.

- Mutatok én neked tiszteletet - azzal felé indultam és megdobtam az egyik szótárral, ami a földre zuhant és hatalmas zajt csapott.

- Ilyen hozzáállással sose fogsz Jisoo közelébe férkőzni. Hogyan is lehetne egy ilyen gyenge lány egy olyan híres emberrel, mint ő? Neked is jobb lenne, ha csak egyszerűen feladnád - egy gyengepontomra tapintott. Egy ideig haboztam, de egy nagy levegő vétel után végre kimondtam.

- Azt mondod, hogy nem lehetünk egy világban? Akkor tenni fogok, hogy a világa része legyek! Nem érdekel, hogy milyen nehéz is lesz, annál jobban vonz annak a tudata, hogy teljesítsem és erről se te, se más nem fogja megváltoztatni a véleményem - felvettem a szótárt a földről és ismét sétálni kezdtem a terem végéből a másikba. Utolsó feladatnak magassarkú cipőben kellett topognom, ami meglehetősen kellemetlen volt. Vagy elcsúsztam, vagy leejtettem a szótárakat, amivel még több ütést kaptam. Már szinte könnyeztem a fájdalomról, amit ez a szadista művelt velem.

Miután lelépett, megkönnyebbülve fellélegeztem, amikor is Seungkwan jött értem, aki levitt enni! Ideje volt már, hisz egy falatot se ettem 10 óta. De mint mindenki más, ő is tanítgatott miközben ebédeltünk. Mégpedig az alapbemutatkozást. 5 kört kellett teljesítenem, hogy sikerüljön egy kiadós ebédet megennem. Minden helyes mondat után elém rakták a következő fogást. Szerettem Seungkwan tanítási módszereit, hisz így sokkal hatékonyabban megtanultam az eddigi ismeretlen szavakat. Meg persze jót zabáltam közben.

- Annyeonghaseyo, mondjuk, ezt nem kell elmagyaráznom. Ekkor még ne áruld el a neved, csak a korod, hogy honnan jöttél, hobbi, és hogy miért szeretnél idol lenni - kezdte az alap bemutatkozással, ami létfontosságú a meghallgatásoknál.

- Annyeonghaseyo. Yeolilgop sal mida. Haksaeung imnida. Heong-gali eseo wasseumnida. Choom Jowaheyo (Üdvözlet, 17 éves vagyok. tanuló, Magyarországról és szeretek táncolni)

- Ez eddig rendben van. A kiejtésed is kezd egész jó lenni - paskolta meg a fejem, miközben a miso levesét ette.

- Szerintem hiányzik az elegancia az akcentusomból, hisz ti olyan szépen beszéltek koreaiul… - sóhajtoztam, miközben egy marhahús szeletet rágcsáltam.

- Idővel az is meg lesz, hidd el - küldött felém egy biztató mosolyt.

Imádtam, ahogy Seungkwan könnyedén el tudta varázsolni az embert. Leginkább a pajkos oldala, amit nem félt mások előtt felfedni. Egészen biztos vagyok benne, hogy a jövőbeli barátnője lesz az egyik legboldogabb ember, aki Jeju híres fiával lesz egy pár. Mr. Boo és Mrs. Boo.

Miután befejeztük az evést, Seungkwan felkísért a stúdióba, hogy a mai utolsó órám is befejezzem. Azon a napon, az eddigi órák közül, ezt vártam a legjobban. Amikor kinyitottam a terem ajtaját, Joshua mosolygó arcát pillantottam meg, aki gitárral a kezében ült egy széken. Odahívott megához, hogy üljek le a szemközti székre. Így is tettem.

- Szia Lilly, nem vagy fáradt? - nézett rám, miközben a gitárját hangolta.

- Nem, jól vagyok, köszönöm - válaszadás közben is a szemébe néztem.

- Zárásképp megtanítalak egy kicsit gitározni utána, ha gondolod, lejátszok neked egy számot.

- Jó! - ujjongva tapsoltam egyet.

- Gyere ide - mondta, miközben rácsapott az egyik combjára.

- Mi..? Időt sem hagyott, hogy válaszoljak, megragadta a karom és az ölébe húzott.

- Csak gyere. A bal kezed tedd a gitár nyakára, hogy megtartsd, a másik kezed legyen a húroknál - a karjait körém fonva, a kezeit az én kezeimre helyezte. Bárki, aki most meglátott volna minket, zavartában kiszaladt volna. De én, ennél nagyobb feszültségben nem lehettem volna. Éreztem a teste melegét, az illatát és a kellemes suttogását. Édes Istenem, állítsd meg az időt, amikor épp kettesben vagyunk.

- Ezek az érintők. Ha itt lenyomod és ezt a húrt megpengeted, akkor kijön a C - nyomta le az ujjam a gitárvégénél, közben megpendített egy húrt.

- Most próbáld meg egyedül - adta teljes kezembe a gitárt, amit olyan nagy becsben tartottam, mint egy kristályt. De a hang, amit lejátszottam, kicsit se hasonlított Joshua tiszta C-jéhez.

- Mutasd meg még egyszer légyszíves!

- Nem baj, ha nem megy elsőre - megint éreztem a hatalmas kezét az enyémen, ami olyan egyszerűen játszotta le a hangot, mintha erre született volna. Eközben a fejét közel, a nyakamhoz fúrta, egy olyan érzést, adva, ami már azelőtt is feléledt. Még pedig a szívem, ami olyan hangosan dobogott, amit valószínűleg ő is meghallhatott.

De ez sajna nem így volt. Joshua továbbra is újabb és újabb hangokat mutatott, majd egy rövid dallamot játszott le, amit habár nem jegyeztem meg, viszont minden pillanatát élveztem. Az idő akaratlanul ellenem volt, mert ennek az egy órának is le kellett telnie.

- Mit fogsz lejátszani nekem? - kérdeztem, már átülve a másik székre.

- Yiruma River Flows In You dalát.

- Nem ismerem.

- Nagyon gyönyörű szám, szeretném, ha hallanád az akusztikus verzióját.

https://www.youtube.com/watch?v=P_xFh7XFC_w

Lassan indított, még is egyből magával ragadta a tekintetemet. A számra fókuszálva egyszer nézett rám, de nem is bántam. Amíg én a szívem heves dobogásával harcoltam, aki sosem a megfelelő időpontban és helyben reagált ezekre. Egyetlen szívdobbanás képes volt felébreszteni bennem, hogy ő iránta mégis mást érzek. De vajon ő mire gondol? Mire gondol, amikor meglátja a tükörképem ebben a tükörben? Mindig csak a jövőre összpontosítok. Folyton csak arra tudok gondolni, mi vár majd rám ott, hisz annyi dolog van rejtve még a szemem előtt. Annyira el vagyok merülve a gondolataimmal nap, mint nap, ezért nem állok meg tétovázni. Szeretnék végre őszinte lenni magammal. De tudod, mindenkinek van egy-két titka, amit meg akarnak tartani maguknak. Csakhogy az én titkomtól kicsit megsajdul a szívem. Ezért légyszíves tartsd meg a titkom.

*Napló

Késő éjjel, mielőtt lefeküdtem volna, még utoljára visszagondoltam a mai napra. Az esti szellő illatára, a hangodra, s a nevetésedre. Nem mondtam el még senkinek, de minden alkalommal, amikor eszembe jutsz, elönt a boldogság. Vajon csak magányos vagyok? Vagy a szerelmem ragyog? E két érzés közt dönteni sem tudok. Minél jobban erre gondolok, annál jobban szorul össze a szívem. Ugyanis valami hiányzik, ha egyedül csak én szeretlek. Ha csak csodállak, az nekem nem elég. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer valami ennyire fájhat.

[Táncosok] augusztus 14.,

Reggelinél, Hoshi azt üzente, hogy 1-kor menjek le a földszintre és várjak ott. Miután felvettem az edzőruhám és felhúztam a cipőm, azonnal le is mentem. Kicsit később ő is megjött, s azután az épületből kilépve a közeli parkban sétálgattunk. Semmi ötletem nem volt arra, hogy ő mit szeretne nekem tanítani, de bizonyos oka lehetett annak, ha idehívott.

- Tudod, hogy miért fontos nekem ennyire a tánc? - megállt egy helyben, és én is, hogy rám nézzen.

- Miért? - gondolom ezt kellett mondanom.

- Amikor táncolok, akkor egy időre megáll körülöttem a világ. Nem olyan értelemben, mintha az idő állna meg pár percre, de olyan érzésem van, hogy megszűnik minden más érzésem. Legyen az a félelmem, az örömöm, a csalódásom. Amikor egy szám elkezdődik, a testem, mintha saját magától mozogna, felvéve egy különös ritmust, egy egyedi stílust, ami illik bármelyik zenéhez. Ezért a tánc az életem. Szerintem a tánccal, szavak nélkül is el lehet mondani egy érzést, előadhatod egy olyan részedet, amit eddig sosem ismertél.

- Miért mondod ezt most el nekem?

- Nem akarom, hogy badarságot csinálj. Nem szeretném, ha lelkileg kikészülnél, és feladnád, mielőtt sikerülne véghezvinned azt, amire vágysz. Kívülről úgy tűnhet, hogy a táncban csak örömöd leled. De nem is tudod elképzelni milyen nehéz is. Milyen nehéz megtanulni, előadni, gyakorolni, naponta órákon át, hogy tökéletes legyen. És ha hibázol… akkor még jobban fogod magad hajszolni, kifulladásig - volt, hogy a hangja elvékonyodott. Valószínűleg felidézett pár jelenetet a múltból.

- Ennek ellenére is meg akarom csinálni - vágtam rá egy szempillantás alatt.

- A kitartásod bámulatos néha - tovább sétálva, még több dologról beszélgettünk, de ez volt a legfontosabb.

- Tudod, én is ott leszek a zsűri közt - mondta Hoshi egy hosszabb beszélgetés közepette. - És én azt akarom, hogy sikerüljön neked a meghallgatás. A kezdetek óta sok hibát követtem el, mint bandatag, táncos és koreográfus. Olyasmiket, mint „habár te vagy a koreográfus, még sem tűnsz ki”. Szó szerint szíven döfött ez a megjegyzés. Itt nem arról van szó, hogy keményebben kell, hogy gyakoroljak, hanem arról, hogy a felszínre hozzam az színpadi érzéseim. Hogy ne legyek ideges, amikor közönség előtt táncolok. Tudod mi volt jó, amikor ezen túl jutottam? Nem éreztem semmilyen feszültséget az óta.

- Mit tanácsolsz, mit tegyek?

- Mindenképpen ki kell tűnnöd a többiek közül. Itt nem az számít, hogy nézel ki. Hanem az, hogy mit tudsz. Nem adtam neked táncleckéket, de ezt a fiúk majd elintézik helyettem. A Jam Jam óta elkápráztattál a tánctudásoddal. Remélem a jövőben fogunk még együtt táncolni, mint Sunbae és Maknae.

- Igyekezni fogok, hogy ne csalódj bennem.

Hoshi nézete és belém vetett hite, nagy hatással volt rám. Meg persze az is, hogy ilyen mélyen el tudja mondani pár gondolatát, amit amúgy a mindennapokban nem tenne meg. Visszatérve az épületbe, Minghao várt az épület előtt, hogy együtt felmenjünk a táncterembe egy különleges gyakorlatra. De mi is volt szerintem különleges? B-boying. Minghao egy B-boy volt. Egy hihetetlenül jó B-boy, aki most B-girlt akar belőlem csinálni. Mindezt egy óra alatt.

- Tudsz kézen állni? - hajolt hozzám közelebb.

- Tudok.

- Tudsz egy kézen állni?

- Nem.

- Akkor mást tanítok neked. Ezt figyeld.

 

- De hát én ezt nem tudom megcsinálni - nyafogtam.

- Meg fogod tudni, ne aggódjál.

Ezzel egy számomra hosszúnak tűnő gyakorlás vette kezdetét, aminek a lényege, hogy legalább egyszer sikerüljön úgy meg csinálnom, hogy nem akadjon össze a lábam. Új volt ez nekem, ellenben mégis igyekeztem. Miért is ne, valamikor csak hasznát vehetem a jövőben nem?

Dino már kopogtatott az ajtón, amikor Minghao az előadása közepén járt.

https://www.youtube.com/watch?v=RqipCMwbbeQ

- Csak még pár percet, még nem végeztem! - mondta Minghao Dino-nak.

- Hyung, elég lesz, innen majd én átveszem - állította meg Dino.

- Kár is érte - Minghao megfogta a dzsekijét, elhaladva mellettem, mielőtt kiment volna az ajtón.

- Maradtam volna még veled - suttogta a hátam mögött, mielőtt tényleg kiment volna. Ennek hallatán kirázott a hideg.

Dino rendes táncórát tartott nekem. Én pedig a rendes alatt azt értettem, Michael Jackson féle táncórát. Hogy még jobb hatást keltsen az előadásunk, hozzám passzolt egy fekete kalapot, amit viselnem kellett, miközben táncoltam. Michael Jackson - Dangerous című táncára tanított meg egy rövid koreográfiát, amit még a Seventeen Project-ből ismertem nagyon jól.

- Bírod még? - kérdezte, amikor már szinte csak lihegtünk.

- Persze, csináljuk - válaszoltam, miközben a térdeimre támaszkodtam.

- Rendben, indítom.

Mentségemre szóljon, hogy Dino a zene hatására az egész koreót eltáncolta, anélkül, hogy erről bármit is szólt volna nekem. 10 perccel délután 4 előtt abbahagytuk, hogy pihenjünk egyet.

- Remélem sikerülni fog - szóltam hirtelen, miközben belekortyoltam a vizembe.

- Mind azt akarjuk, hogy sikerüljön neked.

- Tudom jól. Ezért is fogok mindent beleadni.

- Amúgy eltérve a témától. Gondolkodtál azon, hogy melyik suliba menjél?

- Még sose gondoltam erre. Miért kérded?

- Mert elég sok választásod van. Lehet, hogy nemzetközi suliba fogsz menni, vagy művészeti, vagy az enyémbe, a kerületibe.

- Nem is tudom… megbirkóznék egy koreai sulival szerinted?

- Igaz. A te esetedben jobb lenne egy nemzetközi suli, ahol rendesen megtanulhatsz koreaiul.

- De ha választanom kéne, akkor veled járnék suliba - leptem meg a hirtelen közlésemmel.

- És ezt miért kapom?

- Akkor lenne legalább valaki, akit ismernék - fordítottam felé a fejem, miközben szélesen mosolyogtam.

Utolsó tag, Jun színészkedni tanított meg, amit nagyon, de nagyon élveztem. Szerettem a színpad világát, még jobban a filmezést, de a művészetet még annál is jobban. A kínai drámájából, az Intouchable-ből játszottunk el egy jelenetet, amiben olyan jól alakított!

- Nem láttam a vámpírt már vagy egy napja - játszottam el a lány szerepét. - Hova a fenébe mehetett? Az utálatos Yu Zaochuan sincs itt - ekkor Jun hirtelen megjelent mögülem. Habár a drámában, a plafonról lóg lefelé, nem szívesen kötöttem volna őt a mennyezeti lámpához.

- Vérfarkas kisasszony - jött hozzám közelebb. - Követsz engem vagy talán belém estél?

- Vám-vámpír kérlek hallgass meg.. Yu Zaochuan miatt jöttem ide..ő…

- Hallgass! Nem olyan az illatod, mint egy vérfarkasé. - Talán ő lenne az?

- Ne sértegess másokat! - Nem vagyok valami piszkos és büdös vérfarkas!

Ennél a jelenetnél Yu Zaochuan-nak le kellett volna ütnie Jun-t, de e helyett az egyik kezével megfogta a derekam, közelebb húzva magához, hogy egy csókot nyomjon a nyakamra. A maradék idejében, a termet körbe járva különböző harcművészeti gyakorlatokat mutatott meg, amit én a falnak nekidőlve figyeltem, elámulva a különböző tehetségétől. A tükörben a nyakamat figyeltem, ahol még mindig éreztem a csók elhalványuló vonásait.

[Rapperek] augusztus 15.,

S.Coups, Wonwoo, Vernon és Mingyu zárták a „képzésem” utolsó napját. Arról nem is beszélve, hogy már mondtam, hogy a rap még mindig nem tartozik az erősségeim közé. Annak ellenére, mégis ezzel álltak elő a napfolyamán.

- Én ma nem akarok veled nagyon szigorú lenni - mondta S.Coups, amikor csak mi ketten voltunk egy liftben.

- Tessék? Hogy mondhat ilyet a leader?

- Úgy értem, mondták a többiek, hogy nagyon keményen gyakoroltál ebben a két napban, szóval nem szeretném, hogy az én szigorúságom vegye el a kedved attól, hogy gyakorolj a mai napon.

- Ezzel nincs semmi baj! Kibírom, ne aggódj Oppa.

- Én csak pár tippet fogok adni neked, hogy holnapután jól teljesíts. Egyrészt próbáld meg oldani a feszültséged és másokét is. Mint vezető, ezt kötelességemnek érzem. Amikor énekelsz, akkor próbálj a kamerába nézni és ne a zsűrire. A váróteremben pedig jó, ha megismerkedsz pár emberrel, ez segít kikapcsolódni.

- Értettem. Még valami?

- Mára ennyi. Én elmentem - az ajtót csukta volna be.

- Várj! És mi lesz a te tanításoddal? Pont tőled vártam el volna, hogy taníts valamit!- szóltam utána.

- Én szerintem már készen állsz - a becsukott ajtót kinyitva Wonwoo dugta elő a fejét.

- De azt nem mondta Hyung, hogy egész órán át lazsálni fogsz - nevetett Wonwoo.

- Pedig már azt hittem - sóhajtottam.

- Lehet, hogy unalmas lesz, amit én tanítok neked, de ha szeretnél egyszer rapdalszöveget írni, akkor fontos lehet - hagyta abba a röhögést.

- De Oppa, még mindig nem tudok se dalszöveget írni, se rappelni.

- Gyakorolj! Gyakorlással bármit elérsz! Tessék papír és toll - adta a kezembe.

A földön ültünk egymással szemben, mert ő is írt egy másik papírra. Olyan 5 perc múlva letettem a tollam és gyerekesen nyafogni kezdtem.

- De Wonwoo Oppa, ez nekem nem megy, nincs inspirációm ehhez.

- Nézd meg, hogy én mit írtam, amíg te nyafogtál - tolta a képembe a papírlapot, amit elvettem. Ez hihetetlen. Sikerült leírnia 6 sort.

- És a rímek?

- Jaj, most ne ezzel foglalkozz, a rímeket utána is megcsinálhatjuk.

- „Megcsinálhatjuk”? Akkor az előbb csak ugrattál, hogy nekem kell szöveget írnom?

- Hát persze. Nem várok el olyan dolgokat, amikhez MÉG nem értesz - borzolta össze a hajam.

Tehát neki láttunk a dalszövegírásnak. Közösen sikerült sok mindent kihoznunk, ámde pár mondatból még mindig hiányoztak szavak.

- És ide mit írjunk?

- Gondoltam Hansol majd kitalál valami angol cuccot ide - bökött a papírra.

- Sejtettem, hogy Hansol az angol rapfelelős.

- Ki más, ha nem ő?

- Valaki rólam beszél? - szólalt meg egy hang az ajtó mögül.

- Igen, rólad beszélünk. Befáradnál American Rapper? - kötekedett vele.

- Ha én be, te ki.

- Jól van - nyugtatta Vernon-t. - Rád hagyom őt - mondta, rám célozva.

- Kérlek, ne beszélj úgy rólam, mintha egy örökséget hagynál rá - nevettünk fel Vernonnal.

- Na, sziasztok.

- Mutasd mit csináltatok - kérte el tőlem a papírt.

Pár percig olvasta a sorokat. A szeme balról jobbra mozgott megállás nélkül, néhol pislogva.

- Briliáns, ide például írhatnánk a „Hustle” szót.

Vernonnal a földön ülve kiegészítettük a rapdalszöveget, amit ő később elrappelt, én pedig csak „próbáltam” elrappelni. Aranyosnak találta a bénázásomat, amit nem szívesen ismételnék meg még egyszer. Irigyeltem amiatt, hogy ilyen gyorsan és ilyen lazán eltudott rappelni pár sort, anélkül, hogy megakadt volna a nyelve. Meg hát a kisugárzása… atya ég.

Legutoljára hagyták azt a személyt, akitől talán a legjobban féltem egyben. Nem, nem gyűlöltem őt annyira, mint Jeonghan-t, de sikerült elérnie, hogy máshogy lássam őt. A Filmstúdió másik termében, felállított egy vásznat, díszlettel, fényekkel és egy kamerával felszerelve. Fehér ingben várt engem nagyon, nagy szeretettel.

- Már vártalak - döntötte oldalra a fejét, amikor meglátta a jövetelem.

- Ezt előre megjósolhattam volna. Mit csinálunk ma?

- Fotósorozatot fogunk készíteni, beállított háttérrel és egy professzionális fényképésszel - célzott magára ezzel a kifejezéssel.

- Szuper, mindig is ki akartam próbálni egyet - mondtam kedvtelenül.

- Először is vedd fel ezt - dobott nekem oda egy harisnyát, ruhát és kalapot.

- Na és hol?! - néztem körbe.

- Butus, a mellettünk levő sminkteremben. Nyugi, nem fogok lesni, csak siess - intett, és én szófogadóan kimentem. Nem igazán hordtam ruhát az utóbbi időben, de amikor megláttam magam a tükörben, kicsit jobb kedvre derültem. Aztán megint savanyú képet vágtam, mert ezt a szettet Mingyu választotta nekem, hogy a kedvemre tegyen. Egy kicsit sikerült neki. Egy kicsit.

- Nocsak - mondta, amikor meglátta a kisalakomat az ajtó mögül.

- Jobban áll, mint ahogy gondoltam volna - gúnyolt ki ezután is.

- Menj és állj a díszlethez - parancsolta.

- Most pózoljak, vagy mi? - kicsit gorombán viselkedtem vele.

- A karod tedd a szekrényre - úgy tettem.

- Ez fura.

- Mi fura?

- Én látom jól, vagy lehet, hogy meghíztál? - gúnyolt.

- Ne ugrass, erre a testre, hogyan is hízhatnék? - mutattam végig az alakomon, én pedig láttam, hogy ezen a mozdulaton, kicsit több ideig elidőzött a szeme rajtam, mint amennyit kellett volna.

Újra beálltam, már más pozícióban, amit csendben csináltunk. Amikor pedig a szekrényre kellett ülnöm, Mingyu ellépett a kamera mögül és felém tartott. Megállt előttem, hogy rám nézzen, egyenest a szemeimbe.

- Nem te vagy a legszebb lány, akit eddig láttam. Nem neked van a legjobb alakod. Nem vagy valami okos sem - még mielőtt választ adtam volna, még közelebb jött hozzám, hogy az arcunk majdnem összeért. A kezét az arcomon, lassan végighúzta, majd egy hajtincset arrébb tolt.

- Miért nem látod be, hogy más nem tud ennyire szeretni, mint én? Miért van az, hogy ennyire megőrülök érted? Nem tudok ennyivel betelni. Nekem több kell - a távolság köztünk folyamatosan csökkent és csökkent. A szemét lassan becsukva, oldalra döntötte a fejét, amíg végül…

Q&A TIME! #RULES

Sziasztok! :) Mostantól a blogon egy új lehetőséget osztok meg veletek, még pedig egy kérdések és válaszok posztot! De mi is ez valójában? Eléggé egyszerű. Minden évad végén egy újat kezdek, ahol a ti feltett kérdésetekre válaszolok egy posztban. (amit később frissíteni fogok a feltett kérdésekkel és válaszokkal)

HATÁRIDŐ: 18/03/2016 22:00! #LEZÁRVA

Hogyan küldhetsz nekem kérdéseket?
FONTOS! Minden feltett kérdés mellé írd a #Q&A szót!
- Ez alatt a poszt alatt a megjegyzésekben.
- Jobb oldali sávon a chatbe.
- Facebookon ez alá a poszt alá
- Privát beszélgetésben. (E-mail, Facebook, Kakaotalk stb.)

Más posztokban feltett kérdésekre nem fogok válaszolni, mivel elszeretném kerülni a spoiler minden mennyiségét.

Milyen kérdéseket tehetek fel?
- Az én személyes információim a történetben (Hogy mi igaz a történetből és mi kitaláció)
- A fiúk személyes információi (Amire tudok válaszolni)
- Miért, hogyan kezdtem el blogolni
- Mik történtek az előző fejezetekben, amiket én nem említettem meg, esetleg egy másik szereplő nézetéből mi történt (Ha ezt választjátok, kaptok egy "extra" részt :D)
- Hogyan szereztem inspirációt a történet elkezdéséhez/a történet folytatásához
- Élet a blogíráson kívül

Ha bármi más kérdésetek lenne, nyugodtan feltehetitek, erre nincs nagyon kikötésem :) 

Milyen kérdéseket NEM tehetek fel?
- Semmiképp se tegyél fel olyan kérdést, hogy mikor várható a legújabb rész! (Mert akkor nem leszünk mi jóban!)
- Ne tegyél fel folytatással, esetleg módosításról szóló kérdést (Pl. Miért nem ez történt...)
- NE ismétlem, NE kérjetek olyan részeket, ahol egy szereplő a másik iránti vonzalma elfajul. Nem fogok semmilyen +18-as tartalmat írni, amíg hivatalosan nem leszek 18 éves.
- Kérlek ne kérdezzétek meg, hogy meddig fogom vinni ezt a történetet, hány részes, hány évadot fogok írni, mert még magam se tudom igazán. (Lélekben valahol a 3. évad közepén járok)

A kérdések névtelenek maradnak, vagyis nem fogom a beküldő nevét leírni :)

Kamsahamnida, hogyha küldesz legalább egy kérdést Lilly maknae-nak ♥