2016. július 5., kedd
A mai napon, a napfény sugarai ébresztettek. A függöny mögül bejövő napsugarak, természetes ébresztésben részesítettek. Nagyon szép idő volt. De most elég legyen a meteorológiai beszámolómról! Vannak fontosabb dolgaim is, mint meteorológusnak menni!
* Napló
A reggeli teendőim mellett, bekapcsoltam a laptopom, hogy felmenjek a közösségi oldalaimra. Hihetetlen, mennyi levelet szoktam kapni az olvasóimtól. Ezért egy fél órát arra szántam, hogy válaszoljak a rajongók által küldött levelekre és kommentekre. Imádtam a nézőimet, pont annyira, mint a barátaimat. Nem sokára el kéne kezdenem lefilmezni a következő YouTube videómat, de milyen témáról beszéljek? Mi lenne, ha egy travel diary (útinapló) -t kezdenék el? Végül is Dél-Korában vagyok... - a hasam ekkor hangosan korgott, jelezve, hogy reggeliznem kéne. Én és a feneketlen gyomrom. Sosem tudtam elkerülni azt, hogy a hasam ne korogjon. Legtöbbször a kajálás miatt ment el az összes zsebpénzem.
Az étkezdében már ott voltak a Performance csapat tagjai. Fura. Általában én voltam az első.
- Jo eun ah chim! - köszöntöttem mindenkit.
- Jó reggelt - válaszolták a fiúk.
Leültem Jun mellé, de mintha észre se vett volna. Egy pincér megkérdezte, hogy ma mit szeretnék enni reggelire.
- Melegszendvicset.
- ...elnézést, mit? - a szemöldöke a homlokára vándorolt.
- Nem tudja mi az?
- Nem tudom, kisasszony.
- Értem. Megtanítom maguknak, hogyan kell elkészíteni. Amerikából származik (grilled sandwich). Azt szoktam enni, amikor nem kívánok semmi édeset. Fogjanak egy szelet pirítóst, tegyenek rá egy szelet sonkát, rá egy lapka sajtot és két salátalevelet és a tetejére egy másik pirítóst. Ezt süssék meg egy pirítóban vagy mikróban. 2-3 perc mire megsül, utána fogyasztható. Meleg és a sajt miatt omlós lesz.
- Wow! - mondták a pincérek és a pincérnők egyaránt. Végre valamire megtanítottam egy pincért. Nem voltam egy konyhatündér, de mindig nyitott vagyok, hogy új ételeket készítsek el. A múltkor, amikor marhahúst szerettem volna sütni... nem az, hogy gáz volt, hanem, hogy nem volt gáz! Ez amúgy egy favicc volt.
Kivittem a tányéromat az asztalra, amikor Minghao egy beszélgetést kezdeményezett.
- Mit eszel?
- Szendvicset.
- Megkóstolhatom?
- ..persze - épp amikor egy darabot szerettem volna adni neki, ő előre hajolt és beleharapott a szendvicsem másik oldalába.
- OPPA!
- Gondoltam megkóstolom azt, amit te készítettél - megeresztett egy apró mosolyt.
Minghao Oppa kivételesen kedves volt hozzám. Talán túlságosan is kedves.
Látszólag a többieket nem érdekelte a mi beszélgetésünk. Dino Oppa felém pillantott és ennyi. Igaz is. Randim van ma vele. Hogyan felejthettem el?! Meg kéne kérdeznem mikor megyünk, de nem akarom, hogy a többiek is megtudják a találkánkat. Félre kéne hívnom?
- Ehm. Dino Oppa?
- Igen? - kérdően felvonta az egyik szemöldökét.
- Van egy perced?
- Persze - felállt a helyéről, majd együtt bementünk a liftbe.
Felmentünk a kollégiumba, ahol Oppa szobájába mentünk. Abba a bizonyos 3-as szobába. Amikor kinyitotta az ajtót, a szobája tele volt poszterekkel, amik táncosokat ábrázoltak. Emellett a többiekről is volt képe. Színes és kreatív szobája volt. Nekem viszont, még nem volt időm kidekorálni a sajátomat. Leültem a kanapéra. Dino pedig az ágya egyik sarkára. Feszült voltam. Először voltam egy fiú szobájában.
- Mit szerettél volna kérdezni?
- Azt, hogy mikor megyünk ma a városba.
- Ja, értem. Akár most is mehetünk. Szeretnék a városban ebédelni. Veled.
A szívverésem az egekbe szökött ettől az 5 betűs szótól.
- Értem. Adj fél órát, addigra készen leszek.
- A fél óra általában órákba telik egy lánynál.
- De.. én tényleg gyors vagyok!
- Elhiszem. Gyere a szobám elé, amikor készen vagy.
- Rendben.
Kimentem, majd be egyenesen a szobámba. Mivel jó idő volt, ezért egy ruhát szerettem volna felvenni. Általában mindig nadrágot vagy short-ot viselek, de lehetek ma egy "lányos" lány. Egy nude színű balerina cipőt és kalapot vettem fel. Egy kis táskába bepakoltam a következőket: telefon, naptej, pénztárca, víz és pár női kellék.. A sminkemet egyszerűre fogtam, egyedül egy kis szempillaspirált és ajakbalzsamot vittem fel az arcomra. Nem szerettem sok sminket felvinni az arcomra. Szerencsém volt, hogy csak egyszer-kétszer jelent meg egy pattanás az arcomon, de ez csak akkor fordul elő, amikor zsíros ételeket fogyasztok. Éljen a genetika.
A szemüvegemet lecseréltem egy világos barna kontaktlencsére. Nem vesztegettem el a további pár percemet, ezért már be is csöngettem Dino-hoz, aki azonnal ajtót nyitott nekem.
- Tetszik, ahogy ma felöltöztél.
- Köszönöm. Nekem is tetszik, amit te vettél fel.
Az épületből kilépve Dino taxit hívott.
- Még nincs meg a jogsim, szóval..
- Semmi baj. Nekem sincs még meg.
A taxiban csendesen ültünk egymás mellett. Semelyikünk sem mert megszólalni. Az utcákon végig haladva, egész végig az embereket és az épületeket néztem. Imádtam az ablakból figyelni a világot. Persze, legtöbbször mindig elalszom a kocsiban, de most a randi elején ezt nem engedhettem meg magamnak. A taxizás viszont nem tartott sokáig. Kiszálltunk egy hatalmas utcában, ahol éttermek és üzletek voltak egymás mellett.
Bementünk egy ajándék boltba, ahol Dino sorjában elém tolta a furcsábbnál, furcsább tárgyakat. Bögrék, pólók, sapkák, de egyik sem tetszett meg nekem. Ekkor megakadt a szemem egy aranyos kulcstartón. Igen ám, Dino mintás volt. Megvettem, majd megmutattam Dino Oppa-nak is.
- Miért ezt vetted meg?
- Mert, amikor ránézek Dino mindig velem lesz, amikor az igazi távol van.
- Nagyon aranyos!
Dino Oppa örült a kis kulcstartónak, amit azonnal fel is akasztottam.
Más üzleteket is megnéztünk, de már a harmadiknál éreztem, hogy mindjárt éhen halok. Dino bevitt egy étterembe. Mivel nem beszéltem koreaiul, ezért ő maga ajánlott nekem valamit. Valamilyen tészta volt. Ez jutott róla először eszembe. Megkóstoltam.
Nagyon nagyon finom volt! Valószínűleg vacsoráig is kibírnám (de ez nálam nem lehetséges). Dino akart fizetni, de én nem engedtem meg neki. Egy kis idő múlva arra jutottunk, hogy felezünk.
Egymás oldalán kisétáltunk az étteremből, amikor...
- OTT VANNAK! - kiáltotta S.Coups a vezető, aki a semmiből bukkant elő.
- Mit.. - Nem tudtam befejezni a kérdésem, mert egy kéz megragadta a csuklómat és az ellenkező irányba húzott.
- DINO OPPA!!!!
Dino nem tudott utánam szaladni, mert S.Coups és Wonwoo lefogta két oldalt is. Lassan eltűnt mind a 3 srác a távolban. Megálltam nagy nehezen, hogy ránézzek ki volt az el rablóm. Megfordult. Nem más volt az, mint Jeonghan.
Valamiért mindig ott jelenik meg, ahol nem kéne. A Joshua-val való randim közben is beleütköztem Jeonghan-ba.
- Jeonghan Oppa! Mit-mit keresel te itt?!
- Bocsánat, de nem bírtam megállni, hogy ne jöjjek utánatok. Tudtam, hogy Dino ide, erre a helyre fog hozni téged. Mindig ideszokott jönni velünk.
- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre Oppa. MIÉRT?!
- Unatkoztam, ezért utánatok jöttem - ezen a megjegyzésen csak fintorogni tudtam.
- Mindegy. Én visszamegyek Dino-hoz.
- Azt nem engedhetem meg - még szorosabban fogta meg a csuklómat. - Most velem vagy.
- És ezt ki döntötte el?!
- Én. Azzal ismét sétálni kezdett, de én nem voltam hajlandó vele sétálni. Úgy húzott maga után, mint egy megmozdítható követ.
Pár utcán át végig csak húzott, majd ismét hozzám szólt.
- Figyelj. Menjünk be egyetlen egy boltba, utána azt csinálhatsz, amit szeretnél. Rendben?
- Persze. Milyen boltba?
- Ruhaboltba. Ruhát választani neked.
- Nekem?
- Persze. Az én ízlésem szerint.
Egy koreai boltba mentünk be, ahol még az amerikai márkás ruháknál is menőbb dolgok voltak. Persze éreztem, hogy Jeonghan egy ruhát fog nekem választani. Egy fülke előtt álltam és vártam, hogy Jeonghan kiválassza a ruhát és a kiegészítőket, amiket nekem szánt. Pár perc múlva ő is a fülke előtt állt, majd odaadta a ruhákat. Bementem a fülkébe és felpróbáltam.
Meglepetésemre a méret tökéletes volt. Egyedül a cipő volt rám nagy.
- Oppa. A cipő túl nagy rám.
- Gondoltam. Hányas a lábad?
- 36-os.
- Milyen kicsi! Nagyon aranyos! Idehozta a cipőt egy másik méretben, majd felpróbáltam. A magassarkú cipőben elég magasnak éreztem magam, de még mindig nem voltam magasabb semelyik banda tagnál sem. Kivéve Woozi-nál. Nála biztos magasabb voltam magassarkú cipőben. Kiléptem a fülkéből, majd megfordultam. Jeonghan mosolygott. A mosolya őszinte volt. Látszott rajta, hogy tetszett neki, ahogy felöltöztem vagy ahogy felöltöztetett. Kifizette a ruhámat, majd ezt mondta:
- A randinkra muszáj ezt felvenned.
- A randinkra?
- Persze. Hisz elfoglak hívni valamikor.
- Köszi, hogy szóltál. Most elmennék. Szia!
- Szia!
Alig telt bele pár másodpercbe, amikor rájöttem, hogy azt se tudom, hogy hol voltam. Visszafutottam Jeonghan-hoz és belekapaszkodtam a felsőjébe.
- Vi-Vigyél haza Jeonghan Oppa...
- Nocsak, most pedig az én segítségemet kéred?
- Nem tudom, hogy kell haza menni...
- Tudod, hogy ezzel most tartozol nekem egy randival?
- Persze-persze.. csak vigyél haza..
- Gyere. Követtem őt egészen a kocsijához. Igaz is. Jeonghan már vagy 20 éves és volt jogsija is. Beültem mellé a kocsiba. Egész idő alatt nem szóltunk egymáshoz. Nem mintha beszélni akartam volna vele. Egyrészt zavart, hogy mindig beleavatkozik, amikor egy másik sráccal vagyok, másrészt egyáltalán nem így képzeltem el ezt az egészet. Valamiért a megtestesült ördögnek hittem ebben a percben, aki az angyal álcáját öltötte fel. Nem is kétséges. Jól megjátszotta a szerepét.
~Vigyázz, hogy kiben bízol meg, mert az ördög egyszer egy angyal volt.
Leparkolt, majd együtt mentünk be az épületbe. Nem bírtam megszólalni mellette, mivel nem tudtam, hogy az angyal vagy az ördög fog hozzám szólni legközelebb. Mindenesetre bementem a szobámba és elfordítottam a zárat. Nem tudtam, hogyan feldolgozni azt, hogy most elrabolt a saját randimról. Bocsánatot kell kérnem Dino-tól. Amilyen gyorsan csak lehet. Jeonghan beleültette a félelem gyökereit a fejembe. Tudtam, hogy szabotálni akarja a randijaimat és, hogy közelebb kerüljek a többiekhez is. Ki kell játszanom őt valahogy. Nem fogom hagyni magam, hogy irányítson.
* Napló
A történtek után semmi energiám sem maradt további tevékenységekre. Az ágyamon pihentem és a Kaeila-nak ígért hosszú üzenetet pittyegtem a telefonomon. Csak feküdtem az ágyamon és órákig a plafont figyeltem. Túl sok gondolat, s félelem kísértet. 15 évem alatt nem volt még ennyi randim egyszerre. Félek a következményektől és a jövőtől is. Lassan lehunytam a szemem, ezzel kulcsra zárva a világot.
Amikor a vihar elvonult a fejemből, ismét a pozitív dolgok vettek körül. A ruhámat levetettem és a kényelmet felvettem. Sokkal jobban éreztem magamat, amikor valamilyen kényelmes hacukában járkáltam fel-alá a lakásomban. A további pár órában Anime maratont tartottam. Ez tűnt a legjobb elfoglaltságnak ebben a pillanatban.
Megvártam, hogy 7-8 óra legyen, majd lementem enni a többiekkel. Mindenki ott volt, kivéve a menedzseremet és a főnökömet. Automatikusan elkerültem Jeonghan-t ezért S.Coups mellé ültem le.
- Na milyen volt a randid? - kérdezte a vezető.
- euh.. Tűrhető.
- Azért ennyire mégsem volt rossz!
- Addig élveztem, amíg nem raboltak el.
- Ez nem elrablás volt, csak szerepcsere - szólt Jeonghan.
A többiek mind felemelték a fejüket és ránk néztek. A vitánk mindenkihez eljutott.
- Szerepcsere? Tudtommal szabotáltad a randimat! - nagyon mérges voltam ebben a percben. A düh vezérelte minden szavamat. Egy falat sem ment le a torkomon.
- De élvezted nem? - Jeonghan egy huncut mosollyal nézett rám, ami egyáltalán nem hatott meg.
- Egyáltalán nem. Dino-val akartam tölteni a napomat. Sajnálom Dino Oppa - ránéztem, erre ő csak bólintott egyet.
- Hát ez van.
- Jól van. Felpattantam a helyemről és kiviharoztam a helyiségből. Dühös voltam. Nagyon dühös voltam ebben a percben. Nem tartottam jó ötletnek, hogy a szobámban dühöngjek. Ezúttal a 6-os gombot nyomtam meg, ami egy mozihelyiségben nyílt ki. Betettem egy random filmet, majd a harmadik sorban feküdtem 3-4 széken. Egyedül akartam lenni, távol Jeonghan-tól. De ez nem tartott sokáig. Hallottam, hogy a lift kinyílik. Lépteket hallottam. Felültem, majd megláttam Mingyu Oppa-t. Sosem volt még szerencsém beszélgetni vele. Kezdeményeztem volna, de ő megelőzött.
- Lilly maknae? - felém pillantott, majd az én irányomba tartott. Rendesen leültem a székre, majd Mingyu mellém.
- Mondd, mi a baj? - éreztem a hangján, hogy aggódott miattam. Próbáltam lehiggadni. Kifújtam a levegőt, majd válaszoltam a kérdésére.
- Jeonghan Oppa felidegesített. Egyrészt azért, mert a semmiből feltűnik és elrabol a randimról, másrészt azért is, mert nem ez volt az első alkalom, hogy beleakar avatkozni a dolgokba. Félek tőle. A düh vezérel valahányszor rágondolok. Csak tudnám, hogy miért teszi ezt.
- Jeonghan nem egy könnyű alak. Legtöbbször angyal másokkal szemben, de veled ez más. Régóta nem mutatott ilyen fajta érdeklődés valami vagy valaki iránt.
- Egyszóval féltékeny lenne a többiekre?
- Úgy tűnik - egymásra néztünk. A tekintetünkben nem voltak ott az érzések szikrái. A téma rideg volt.
- Figyelj Lilly. Én nem leszek olyan, mint Jeonghan azt megígérem. De azt nem garantálom, hogy valaki nem fog beléd szeretni köztünk..., mert ki ne szeretne egy ilyen aranyos lányt? - a fejem hirtelen, olyan vörössé vált, mint akit leforráztak. A kezeimet az orcámra tettem.
- Mingyu Oppa. Ne-ne mondj ilyeneket.. zavarba jövök mindig.
- Ez csak az igazság. Már is jobb kedved lett nem?
- De. Hálás vagyok neked, amiért a gondomat viselted ebben az időben.
- Ez semmiség volt, de ha már itt vagyunk, nincs kedved megnézni egy filmet?
- Persze. Bármilyen film jó lesz, amit te szeretnél.
Mingyu betett egy koreai filmet, amit sose láttam eddig. Kettőt tapsolt és a lámpák le is oltódtak. A sötétségben csak a mi két árnyunk rajzolódott ki a film vásznon. Hosszú volt a film, de még is nagyon érdekes és szívmelengető. A fejem automatikusan a jobb oldalra döntöttem, pont Mingyu mellkasára. Mivel sokkal, de sokkal magasabb volt nálam, ezért a fejem nem volt egy magasságban a vállával. Nem bánta, hogy ezt tettem, mert az egyik kezét az én kezemre tette. Nem szóltunk egymáshoz, csak a filmet néztük. Csendben, halkan és némán.
Felkísért a kollégiumba, ahol az ő ajtajánál elköszöntünk.
- Nagyon jó volt a film, köszi, hogy megnézted velem - mondta Mingyu, akin már látszott, hogy fáradt volt.
- Én köszönöm. Rámosolyogtam.
- Hajolj le Oppa.
- Hmm? - lehajolt, majd az arcára egy halovány kis puszit nyomtam, majd a fülébe súgtam. ~ Jó éjszakát.
Mielőtt becsuktam volna a szobaajtómat, láttam, hogy Mingyu még mindig az én irányomba tekintett. Az arcán halvány pír jelent meg, ami egy eper színéhez hasonlított.
* Napló
A mai napom zsúfolt és eseményekkel dús volt. Semmi sem tudta volna csillapítani a dühömet, de megjelent ő, aki a szivárvány volt a vihar után. De a gondolatok még mindig keringettek a fejemben. Jeonghan, aki valószínűleg féltékeny a többiekre. Dino, akit nagyon megbánthattam és Joshua, aki csendesen hallgatta a vitánkat. Hogyan fogom ezeket mind megoldani?
A hangulatomhoz egyetlen egy zene illett. A düh, a szomorúság elvonult Mingyu varázsa miatt. Egyedül az maradt, ami Jeonghan hagyott. A szavak, amiket csak az idő gyógyíthat be.
Birdy- Words As Weapons (Fegyverként használt szavak)
- I feel your knife as it goes right in,
Cut to my core but I'm not bleeding.
All that you say trying to make me small,
Well, the bigger you get the harder you fall.
- Érzem, ahogy a késed lassan belém hasít,
Vérem nem folyt ki, bár oly sebzett a szív.
Szavaiddal mindenképp meg akarsz alázni,
De tudod, magasról lehet csak igazán nagyot zuhanni.
- You use your words as a weapon dear,
But your blades don't hurt when you have no fear.
You think that you're deep under my skin,
You're trying to keep me suffering.
If you use your words as a weapon,
Then as a weapon, I'll shed no tears.
- Használhatod fegyverként a szavakat, kedvesem,
De ártani sosem fogsz vele, hisz nincs bennem félelem!
Talán azt gondolod, végre a lelkembe gázoltál,
S folyton csak azon vagy, hogy szenvedést okozzál.
Nos, lehet, hogy te a szavaidat használod fegyverként,
Én viszont egy könnycseppet sem ejtek majd válaszként!
Következő rész címe: Lánynak lenni nehéz
2 megjegyzés:
Nagyon jó lett ez a rész, várom a folytatásokat ;)
Köszönöm :) Az 5. rész publikálva van már.
Megjegyzés küldése