2016. július 7., csütörtök
* Napló
Máris csütörtök van. Tegnap nem tudtam a naplómba írni, mivel a fájdalom felülkerekedett rajtam. Erőm és időm is alig volt, ezért röviden leírom, hogy mi volt tegnap:
Átlagos napnak ígérkezett, mivel nem találkoztam a fiúkkal. Szó szerint kerültem őket. Egyedül reggeliztem és ebédeltem. Nem volt kedvem senkivel se találkozni. Magányra vágytam. Egyedüllétre. Nem tartottam jó ötletnek, hogy a tegnapi napom után bárkivel is szót váltsak. Se Mingyu-val, se senkivel.
A nap többi részét a szobámban töltöttem, pontosabban az erkélyen, ahol a következő YouTube videómat filmeztem le. Fél óra kellett hozzá, hogy leforgassam a videót (ha nem több) és pár óra, hogy megszerkesszem. Emellett vagy 2 óra, hogy feltöltődjön HD minőségben. Az olvasóim közül nagyon sokan jelezték, hogy érdekesnek tartják a Travel Diary videó ötletemet, ezért legközelebb egy olyat fogok leforgatni. Miután kész voltam, zuhanyozni akartam, de akkorát görcsölt a hasam, hogy a földre rogytam. A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem a naptáramat. Ezt nem hiszem el! Pont ma?! Belekapaszkodtam az ágynak a szélébe, majd a falba, hogy eljussak a fürdőszobáig. Nagyon gyors zuhanyt vettem, de akkor is a falnak támasztottam magamat. Alig bírtam megállni a lábamon a fájdalomtól.
A nap többi részét a szobámban töltöttem, pontosabban az erkélyen, ahol a következő YouTube videómat filmeztem le. Fél óra kellett hozzá, hogy leforgassam a videót (ha nem több) és pár óra, hogy megszerkesszem. Emellett vagy 2 óra, hogy feltöltődjön HD minőségben. Az olvasóim közül nagyon sokan jelezték, hogy érdekesnek tartják a Travel Diary videó ötletemet, ezért legközelebb egy olyat fogok leforgatni. Miután kész voltam, zuhanyozni akartam, de akkorát görcsölt a hasam, hogy a földre rogytam. A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem a naptáramat. Ezt nem hiszem el! Pont ma?! Belekapaszkodtam az ágynak a szélébe, majd a falba, hogy eljussak a fürdőszobáig. Nagyon gyors zuhanyt vettem, de akkor is a falnak támasztottam magamat. Alig bírtam megállni a lábamon a fájdalomtól.
Automatikusan az ágy felé kúsztam, majd elhelyezkedtem. Telefonáltam a konyhába, ami a *3 - mas volt. Ha emeletre akartunk hívni, akkor * és az emelet száma, de ha szobába, akkor # és a szoba száma.
Letelefonáltam a konyhába és megkértem az egyik pincérnőt, hogy ma este és holnap egész nap a szobámban eszem. Személyes okok miatt.
Letelefonáltam a konyhába és megkértem az egyik pincérnőt, hogy ma este és holnap egész nap a szobámban eszem. Személyes okok miatt.
- Jó estét. A vacsorámat és holnap mind a három étkezést a szobámban szeretném elfogyasztani. Emellett szeretnék egy melegítőpárnát vagy palackot, amit minden 3-4 órámban cserélnek. Pár fájdalomcsillapítónak is örülnék, amik oldják a görcsöt. Az Advil általában mindig beszokott válni nálam.
- Értettem kisasszony. Milyen ételeket szeretne?
- Magukra bízom a választást. Emellett hozzon fel 2 palack vizet is. Szükségem lesz még rá.
- Rendben. Nem sokára meghozok mindent, amire szüksége van.
- Köszönöm, és kérem ne mondja meg a fiúknak, hogy mi van velem. Mondja, hogy lebetegedtem, ezért a szobámban vagyok. Nem szeretném, hogy miattam aggódjanak.
- Megértettem.
Lecsaptam a kagylót, majd vártam a pincérnőre, aki elmondásom szerint negyed óra múlva már az ajtómnál volt a szükséges dolgokkal. Megköszöntem neki, majd azonnal az asztalhoz vittem mindent és kanalazni kezdtem a forró levesemet. A pincérnő tudta, hogy ilyenkor nem szabad se túl sós, se túl édes ételeket ennem, mivel csak még rosszabb lehet a görcsöm tőle. Ilyenkor mindig diétára fogom az egészet. A fájdalomcsillapítót evés közben vettem be, majd azonnal bebújtam az ágyba a melegítőpárnámmal. Jól gondoltátok. Megjött a havi rémem, ami általában így szokott eltelni. Nagy szerencsém van, hogy nyári szünet van.
Hát igen. Még mindig az ágyban vagyok, lassan 12 órája. Mozdulni nem bírtam a fájdalomtól, ami egyfolytában kísértett. Lánynak lenni nem olyan egyszerű. Fájdalmamban betettem Beyonce-től az "If I Were A Boy-t" azaz "Ha fiú lennék" című számát. Ezeken a napokon kívántam a legjobban, hogy fiú legyek. Nekik egyáltalán nincsenek ilyen problémáik.
- If I were a boyEven just for a day
I’d roll outta bed in the morning
And throw on what I wanted then go
- Ha én fiú lennék
Akár csak egy napra
Kikelnék reggel az ágyból
És magamra dobnék valamit, aztán már mennék is
13:35-kor a következő adag étel és melegítőpárna jött. A fájdalom egy kicsit sem csillapodott. A görcsök csak úgy sztepp táncoltak a gyomromban. De a fájdalomnál volt rosszabb is. Az, hogy semelyik fiú sem keresett. Nem is csöngettek, nem is hívtak... semmi. Az élet egy kis pittyegését sem hallottam, pedig vártam és vártam. Mindenesetre pihenőre fogtam az egészet, de még alvás közben is a fájdalommal harcoltam.
Olyan fél 7-volt, amikor felkeltem. Kinyitottam az ajtót, majd behoztam a vacsorámat. Az alvástól és a vacsorától egy kicsit feltöltődtem energiával, de még mindig éreztem a gyengeséget. Bekapcsoltam a TV-t és egy koreai sorozatot kezdtem el nézni. Nem értettem semmit, egyedül az alap koreai szavakat. Köszönés, bocsánatkérés és szerelmi vallomások.
~
Későre járt már az idő, amikor a sorozat véget ért. Kimentem az erkélyre egy kis friss levegőt szívni, hisz egész nap a négy fal közé zárkóztam be. Gyönyörű volt az esti égbolt. Egy felhő sem volt az égen, csak a hold és a csillagok. Szerettem az éjjeleket, néha jobban, mint a nappalokat. Csendesebb és tisztább.
A város is lassan álomba vonult. A kocsik zaja a távolban zúgott.., ekkor egy hangos dobbanás csapta meg a fülemet. Megborzongtam, majd lassan hátra fordultam. A sötét árnyék lassan kirajzolódott a fény miatt. A lámpák fénye lassan elérte a személy arcát is, de én már akkor tudtam, hogy ki volt ő, amikor az árnyékát láttam.
Hátráltam. Nem jöttek ki szavak a számom, sőt hang sem a torkomból. A meglepettség nem tudta jól kifejezni, azt ami ebben a pillanatban történt. Sokkal inkább illett a "frász" szó ehhez a szituációhoz.
- Jó estét - köszönt higgadtam Jisoo Oppa.
- Jó-jó estét!! - próbáltam normálisan beszélni, de ez sajnos az ellenkezője lett.
- Szép esténk van nem?
- De...
- Ennyire megleptelek? De muszáj volt valahogy beszélnem veled. Legalább 5 sms-t küldtem, de egyikre se válaszoltál. Még az étkezdébe se jöttél le ma. Nagyon aggódtam érted, tudod? Nem volt más választásom, mint átmászni az erkélyen át. Amikor megláttalak, hogy az esti égboltot bámulod, kicsit jobban éreztem magam. Joshua ezekkel a mondatokkal teljesen a szívembe döfött. Az egyetlen ember, aki keresett, de én mégsem válaszoltam neki. Megnéztem a telefonom. 5 új üzenet. Megakartam köszönni neki, de ekkor egy olyan érzés tántorított el, amit eddig sosem tapasztaltam.
- És mondd, mi volt az oka, amiért nem jöttél le velünk enni? A pincérek azt mondták, hogy nagyon beteg vagy. Látszik is rajtad, de egy beteg nem kelne fel nem?
- N-nem mondhatom meg..
- Miért nem?
- Mert nagyon ciki lenne...
- Mondd el nekem, hisz velem mindent megoszthatsz. Előttem nem kell titkolóznod.
Egy mély levegőt vettem, majd 3 szót nyögtem ki.
- Piros. Betűs. Hét.
Joshua egy ideig csendben figyelt, de utána leesett neki, hogy mi volt.
- Értem. Nem fogom elmondani a többieknek a "betegségedet" csak azt, hogy nem kell miattad aggódniuk.
- Köszönöm, hogy megérted, hogy milyen problémás egy lány élete.
- Ez természetes. Mindenkinek vannak problémái, még egy Idol-nak is.
- Tudom. Mivel minden Idol ember.
- Pontosan ezt akartam hallani tőled. A legtöbb rajongó úgy tekint ránk, mint egy istenségre. De mi is csak emberek vagyunk. Imádom a világnézeted. Azt is, hogy reálisan látod a dolgokat.
- Ez csak az igazság. Minden híresség mögött ott van a hétköznapi ember élete.
- Tudod, hogy mindig meglepsz engem?
- Miért is?
- Mert egy hétköznapi ember nem mondana ilyeneket.
Oly egyszerűek a szavak, amiket kiejt a száján, még is nagy hatás nehezedik rám. A beszélgetésünk őszinte, egyszerű, még is sokat mondó.
- Megkérdezhetem mi volt kedden az a veszekedés Jeonghan Hyung-gal?
Jaj ne. Mindenről beszélnék most, de erről nem. Mindenesetre összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, hogy kiöntsem neki a szívem.
- Jeonghan elrabolt, amikor Dino-val randit beszéltünk meg a városban. S.Coups és Wonwoo lefogták Dino-t, amíg Jeonghan húzott engem a nagy tömegbe. Nem volt más választásom, mint vele maradni.
- Nem értem Hyung-ot. Féltékeny lenne Dino-ra?
- Rád is egyaránt féltékeny. Emlékszel a vasárnap esti randinkra? Összefutottam vele, mielőtt lementem volna a földszintre.
- Figyelj. Ne törődj vele, mivel ha valaki nem kedves veled, neked sem kell kedvesnek lenned vele. Jeonghan nem mindig ilyen tudod... egyszerűen ez egy fellángolás nála.
- Tudom, de aggasztó volt a hirtelen felbukkanása.
- Az én hirtelen felbukkanásom nem volt aggasztó?
- .... Az nem volt - nagyot nyeltem ekkor. Végül is, ha Jeonghan felbukkanása aggasztott, akkor Joshua-é miért nem? Valamiért mellette biztonságban éreztem magam.
- Holnap lejössz velünk enni ugye?
- Valószínűleg igen. Jobban érzem magam ettől az egy napos pihenéstől.
- Örülök - Joshua rám mosolygott, majd mélyen a szemembe nézett.
- Késő van már nem? Nem megyünk aludni?
- Még nem. Még egy kicsit szeretnék veled együtt lenni.
- Rendben.
Ezek után már nem is szóltunk egymáshoz. Nekitámaszkodtunk a korlátnak és csendben álltunk a hold fényében. Kettesben. A világ is néma volt ebben a percben. A csillagok egyre jobban kirajzolódtak az égen. Úgy éreztem, hogy a világűrbe is képes lennék belátni ebben a percben. Isten meghallgatta a kívánságomat, mivel leküldte egy csillagát az égből.
- Nézd egy hullócsillag! - mondtam Joshua-nak, miközben a fényes üstökös felé mutattam.
- Kívánj valamit Lilly!
Úgy tettem, ahogy ő mondta. Egyetlen egy dologra tudtam gondolni ebben a percben. Kívánságom fontos volt kicsi szívemnek, de meg nem oszthatom, amíg az valóra nem válik.
- Nekem most tényleg mennem kell - Joshua már átakart mászni az erkélyemen át az övébe, amikor megragadtam a karját.
- Ne nyissam ki az ajtót?
- Nem kell, hisz ha így távozom, az örökre bevésődik neked.
Joshua nagy Jacob rajongó volt az Alkonyatból. Biztos onnan szedte ezt a szót, de még így is imádtam a szavakat, amiket kiejtett a száján. (Aki nem értené a bevésődést az Alkonyatból: Jacob, mint vérfarkas megmagyarázza Bella-nak, hogy egy farkasnál a bevésődés egyetlen egyszer fordul elő az életben. Ilyenkor a farkasnak mindig ott kell lennie azzal a személlyel, aki "bevésődik" nála. Védelmeznie kell őt és óvnia.)
Idézem: Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.
Joshua kimászott az erkélyemen át az övébe. Miután eltűnt, én is visszamentem a szobámba. Elalvás előtt még kaptam egy sms-t.
* Egy új üzeneted jött! Tőle: Joshua
Én: Good night! :) ♥
Lezártam a telefonom képernyőjét, majd a plafont bámulva, mélyen sóhajtottam egyet. Nem is tudom miért, de Joshua feltűnése egyáltalán nem szerepelt a napi teendőim közt. A vele töltött idő, új érzésekkel tölt el, amiket sosem éreztem eddig. Ez az érzés ismeretlen volt. Valószínűleg a szervezetem egy "betegség"-nek minősítené ezt, ami meggyógyított. Képes lennék Jeonghan-nak is megbocsátani. Hála az ő szavainak. De, egy tény még mindig nem hagyott nyugodni. Joshua küldött 5 üzenetet, de nem is csöngetett vagy kopogott, hanem eljátszotta Peter Parkert (más néven ismert Pókemebert), de valljuk be. A belépője hatalmas sikert aratott.
Alvás előtt egy szám járt a fejemben. Nouvelle Vague - The Killing Moon
Gyilkos hold
- Under blue moon I saw you
So soon you'll take me
Up in your arms
Too late to beg you or cancel it
Though I know it must be the killing time
Unwillingly mine
- A kék hold alatt, megláttalak.
Így nem sokára elvittél,
A karjaidban.
Túl késő volt, hogy könyörögjek,
Mert tudtam, hogy a gyilkos idő,
Akaratlanul is az enyém.
- Fate
Up against your will
Through the thick and thin
He will wait until
You give yourself to him
- A sors,
Az akaratod ellen van.
A vastagon és a vékonyon keresztül,
Ő addig rád fog várni,
Amíg át nem adod magad neki.
