8. fejezet: Hogyan készüljünk Wonwoo születésnapjára?

2016. július 13., szerda

Két napot azzal töltöttem el, hogy eljártam Jun és Seungkwan, kínai és koreai óráira. Ma senki sincs itt, mivel egy TV műsorban szerepelnek, ezért a terep az enyém. Nem mintha sok mindent tudtam volna egyedül csinálni. Mivel rajtam kívül csak az alkalmazottak voltak itt, ezért gondoltam megismerem őket, hisz ők készítik el az ételeket és ők takarítanak. Wonwoo születésnapjára három dologgal készülök. Az első, hogy felveszek egy rappet, majd kiírom CD-re. A második, hogy sütök neki egy süteményt. Végezetül egy szülinapi partit rendezek neki. Négy nap áll rendelkezésemre. A célom, hogy Wonwoo jól érezze magát és ne taccsolja el magát a süteményemtől. Meg kell kérdeznem a Hip-hop csapat tagjait, hogy Wonwoo miket szeret. Milyen ételeket, süteményeket stb.

Az étkezdében, a pincérek azonnal lecsaptak a kérdéseikkel.

- Miben segíthetünk?

- Öhm..szeretnék egy süteményt készíteni az egyik fiúnak, de fogalmam sincs, hogy hogyan lássak hozzá.

- Wonwoo úrfinak lesz, igaz? - bólintottam.

- Szép gesztus magától egy tortát készíteni.

- Amúgy, lehetne egy kérdésem?

- Persze.

- Megtudhatnám a nevüket?

- Az én nevem bonyolult, ezért csak hívjon Ray-nak. A másik férfi pincér David. A fekete hajú nő Lynn és a barna hajú nő Haera.

- Értem. Van ötletük milyen süteményt készítsek el?

- Nagyon sok a választék. Nincs valamilyen gyümölcs, amit az úrfi szeret?

- ...Nem nagyon ismerem, de amint valamit megtudok elmondom.

- Egyenlőre megtanítjuk az alapokra.

* Napló

Elkezdtük a sütemény készítés első fázisát, az alap tészta gyúrását. Lynn és Haera Unni megmutatta az összes hozzávalót a tésztához, amit rövid idő alatt megjegyeztem, de a biztonság kedvéért leírtam. Egyenlőre figyeltem, mert nem szerettem volna semmit sem elrontani. Elhatároztam, hogy este gyakorlok, amikor mindenki alszik. Remélem nem fogok lebukni.

2016. július 14., csütörtök

Azt hittem, hogy dalszöveget írni egyszerű lesz, de ez még a sütésnél is nehezebb! Muszáj lesz segítséget kérnem valakitől! S.Coups vagy Vernon Oppa segíthetne nekem, de előtte küldök egy e-mailt Mrs. Kim-nek, hogy hol szervezzük meg a partit. Ide bemásolom: 

"Annyeonghaseyo Mrs. Kim! 

Van ötleted arra, hogy hol szervezzük meg Wonwoo születésnapját? 

Lilly" 

Kevesebb, mint két perc alatt megkaptam a válaszát. 

"Első emelet, bankett szoba. A többit én intézem. További szép napot. 

xoxo Mrs. Kim"

Szó szerint fejbe vágtam magam. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe! Most jöjjön egy e-mail az egyik fiúnak. 

"Annyeong Oppa! 

Tudnál segíteni egy rap dalszöveg írásában? Nem nagyon megy és az idő sürget. Légyszíves segíts! 

Lilly" 

Egy ideig vártam a válaszára, aztán meghallottam, hogy valaki csöngetett. Gyorsan ajtót nyitottam neki. S.Coups Oppa volt az. 

- Annyeong! 
- Annyeong Oppa! Gyere be. 
- Ha jól gondolom azért hívtál ide, mert Wonwoo-nak akarsz egy rappet írni. 
- Igen..., de nem igazán megy. 
- Elmondok egy pár dolgot a dalszöveg írással kapcsolatban. Először hallgasd meg a zenét, vedd fel a ritmust, majd írd le ami az eszedbe jut. Végezetül figyelj a szótagolásra és a rímekre. A szöveged legyen érzelmekkel teli és sajátos. Ne csak azt vedd figyelembe, hogy másoknak tetsszen, hanem neked is. Élvezd azt, amit csinálsz. A te zenéd, a te szöveged. 
- Rendben. Megpróbálom. 

Fogtam egy ceruzát és egy papírt, majd leírtam mindent, amit ki tudtam találni. Három óra alatt sikerült megírnom a dalszöveget, majd odaadtam S.Coups-nak. 

- Nem is olyan rossz egy kezdő dalszöveg írótól - mondta, majd megsimogatta a fejem. 
- Most pedig el is kell rappelned. Szerintem ez a nehezebbik fele ennek. Figyelj a levegő vételre. A profik több módszert is használnak, de egyenlőre ne foglalkozz ezzel. Sok sikert!
- Kamsahamnida! Még mielőtt elmennél hadd kérdezzek valamit! Mi Wonwoo kedvenc gyümölcse? 
- Gránátalma - mondta, majd kilépett. 

Azonnal neki láttam begyakorolni a szöveget, de mindig megakadt a nyelvem vagy túl lassú voltam. További három óra elment ezzel. Kicsit későn mentem le vacsorázni, mivel egy fiút sem láttam az étkezdében. Mindegy. Megvacsoráztam, majd elkezdtem gyakorolni a sütemény készítést. Most már tudom, hogy mi a kedvenc gyümölcse! A pincérek azt tanácsolták, hogy készítsünk egy sima sajttortát, aminek a tetején gránátalma és ribizli lesz. 

Éjfél körül kész lettünk az első sütemény próbálkozással. Vágtam egy szeletet, majd megkóstoltam. 

Valami túlvilági szél csapott meg, ezért gyorsan kiköptem. A gyümölcs és a krém nem volt összhangban és a piskóta is kőkemény volt. Az biztos, hogy ezzel megtudnék ölni egy egész falut. Sokat kell még gyakorolnom. Megmondtam a pincéreknek, hogy nem kell ezután segíteniük, mert elég későre járt az idő, nekik pedig korán kell kelniük. Holnap folytatom egyedül. 

2016. július 15., péntek

* Napló

Sehogy sem állok a rappel és a süteménnyel. Egyenlőre félretettem a rappelést, ezért megcsináltam az album borítóját. Ami így néz ki: 

Szerintem nagyon illik ehhez a számhoz. 

A süteménnyel még mindig bajok vannak. Számtalan hozzávalót pazaroltam el és mindegyikből süti szörny lett. Az egyik túl édes, a másiknak nincs íze, túl sütöttem vagy sületlen volt. Mi lesz így velem?

2016. július 16., szombat 

* Napló

A nagy pánikrohamom közben eszembe jutott, az amit Seongcheol mondott. ~ Ne csak azt vedd figyelembe, hogy másoknak tetsszen, hanem neked is. Élvezd azt, amit csinálsz. Tényleg. Mindig csak arra törekedtem, hogy másoknak jó legyen. Nem rappelhetek tökéletesen, hisz nem vagyok egy rapper. Csináljuk az én módszeremmel! Ezúttal úgy érzem, hogy sikerülni fog. 

~

A rappet sikeresen felvettem és kiírtam CD-re. Már csak a torta hiányzik és kész leszek.

Átolvastam a receptet, majd egytől-egyig ugyanúgy csináltam mindent. Nem felejtettem el beleadni szívemet lelkemet a sütemény készítésbe. Ha beleadsz mindent, akkor a tortád is finom lesz. Mikor kész lett, vágtam egy szeletet. 

Mennyei volt! Ezek után elkészítettem még egyszer, majd betettem a hűtőbe. Holnap minden tökéletesen fog menni! 

2016. július 17., vasárnap

Korán felébredtem, hogy lemenjek az étkezdébe becsomagolni a tortát. Ott voltam egy ideig, majd a lift hirtelen kinyílt. A személy, aki kilépett az Mingyu volt. Reflexszerűen leguggoltam és a pult alámásztam, hogy véletlenül se lásson meg. Mondjuk azt nem értem, hogy miért bujkálok előle. Próbáltam kinyújtóztatni a lábamat, de egy szék felborult és ő ezt meghallotta. Hallottam lépteit. 

- Lilly..? 

- Annyeong Oppa..! 

- Te... mit keresel a pult alatt? 

- ... 

- Előlem bujkáltál? 

- Nem, dehogy is! Csak.. leejtettem valamit. 

- Nagyon rosszul hazudsz. Na, ki vele! - felém nyújtotta a kezét, hogy talpra állítson. 

- Na jó. Épp egy tortát csomagoltam be és nem akartam, hogy bárki meglásson. 

- Wonwoo-nak lesz, mi? Milyen torta? 

- Később megtudod! Na most menj, még nem fejeztem be! - kitessékeltem Mingyussi-t. 

Mivel marcipánfigurát nem tudok csinálni, ezért csak ráírom, hogy "Boldog születésnapot Wonwoo".

A parti este 6-tól lesz, addig bőven van időm aludni egy kicsit. Amúgy se aludtam valami sokat az utóbbi napokban. 

4 óra körül felkeltem, majd elkezdtem készülődni. Egy crop topot, magas derekú szoknyát és a fekete Vans cipőmet vettem fel. 

Miután elkészültem, fogtam a becsomagolt CD-t és lementem az étkezdébe a tortáért. Semelyik pincér nem volt ott. Szerintem mindenki lent van már rajtam kívül, úgyhogy sietnem kell! Gyorsan lementem, de le is lassítottam. Teljesen kidíszítették az egész első emeletet. Kiakartam nyitni a bankett szoba ajtaját, de ezt egy kéz megakadályozta. 

- Ne nyisd ki! - mondta Vernon, aki megállította a mozdulatomat. 

- Miért ne? 

- Bezártuk oda Wonwoo-t. Majd a többiekkel együtt kinyitjuk az ajtót és bevisszük a tortákat. 

- Ja jó rendben! 

- Most kövess! 

A szomszédos teremben, egy csomó torta volt. Mindegyiken ott volt Wonwoo marcipánfigura mása. Mindenki megragadott egy tortát, eközben én is kivettem a sajátomat. 

- Milyen szép! - mondta Hoshi. 

- Hát, nem a legjobb szerintem.. 

- Látszik rajta, hogy sok munkát belefektettél - mondta Mingyu, aki közben rám kacsintott. 

Amikor megszólalt a zene, beléptünk a terembe, ahol Wonwoo volt. Majd énekelni kezdtünk neki. 

Koreai Boldog szülinapot dal 

생일 축하합니다 / (saeng-il chukahamnida) 

생일 축하합니다 / (saeng-il chukahamnida)

사랑하는 원우씨 / (saranghaneun Wonwooshi)

생일 축하합니다 / (saeng-il chukahamnida)

Wonwoo nagyon örült nekünk. Most az először láttam igazán mosolyogni. Máskor mindig olyan csendes, de most mintha valaki más lett volna. Úgy éreztem, hogy lassanként megnyílik előttem. Megköszönte mindegyikünknek, mert ilyen nagy meglepetés bulija még sose volt. Letettük a tortákat az asztalra. 

- Melyik tortát vágjam fel először? - mondta Wonwoo. 

- Szerintem, mindenki egyetért abban, hogy kiét - nézett rám Mingyu. 

Wonwoo felvágta a tortámat, majd lassan megízlelte. 

- Ez nagyon finom! - majd evett még egy falatot. 

- Tényleg? 

- Ilyet még sose kóstoltam! Nem tudtam, hogy azért mondja ezt, mert tényleg nem kóstolt még ilyen finomat vagy a méreg miatt érzi ezt? 

Odaadtam neki a CD-t, aminek még jobban örült. Két kézzel elfogadta, majd adott egy tollat. 

- Aláírod? 

- Hogy mi?! Eh, igen, ha szeretnéd.. 

- Ez nem igazság! - mondta Minghao. 

- Mi a baj Oppa? 

- Egy CD-t kapott tőled...egy CD-t... - lógatta az orrát szegény Oppa. 

- Ne aggódj, majd neked is csinálok egyet. 

- Most hallgassuk meg! - javasolta S.Coups. 

- Na ne! Azt nem! Próbáltam kivenni a kezéből a CD-t, de nem értem el. Még ugrálva se. 

- Kerestem a szavakat, de nem találtam eleget 

  Sekélyes énem miatt, kaptam hideget, meleget 

  Őszintén bevallom, ha én azt a kort is megélem

  Hogy a létezésem összes elemét is megértsem 

- Emlékem most itt hagyom, vele minden érzelmemet 

  Nem mindenkihez fog eljutni, csak is két emberhez 

  Utólag még annyi mindent mondanék

  Viszont az idő sürget, így mindent elrontanék 

- A te napod van ma 

  Ezért az enyém is 

  Te voltál ki megmentett 

  Így visszajött a remény is 

Ezzel a dallal szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni Jeon Wonwoo-nak! 

- Kamsahamnida Lilly - Wonwoo lenézett rám, majd rám mosolygott.

* Napló

Az idő múltával, jobban megismerem a fiúkat. Úgy gondolom, hogy ezután a nap után, Wonwoo-val is olyan jól fogom érezni magam, mint mással. 10 nap múlva az én születésnapom lesz. Az a bizonyos 16. születésnap. Milyen régen vártam arra a napra. Valahogy ez a tinédzser kornak a közepe, ahol a dolgok kezdenek izgalmassá válni. Első szerelem, első kapcsolat, gimis évek... Bárcsak minden ilyen szép lenne. 

7. fejezet: Szereplő, de nem sztár

2016. július 11., hétfő 

Reggel arra keltem, hogy valaki becsöngetett hozzám. A szemem még mindig csukva volt, amikor az egyik lábammal kikászálódtam az ágyból. Kinyitottam az ajtót, majd hallottam S.Coups és Wonwoo hangját. Mindketten a fülembe ordítottak. Nem a legjobb hétfőn erre ébredni. 

- Ébresztő! - mondták mindketten. Megdörzsöltem a szemem, majd így szóltam hozzájuk. 

- Hány óra van?

- Hajnali 6 óra. 

- Nagyon korán van még! Visszaalszom - már épp megfordultam volna, amikor Wonwoo megfogta az egyik karomat, hogy ne essek össze, mivel még mindig nem nyitottam ki a szemeimet. 

- Egy Show-ba kell mennünk, emlékszel? - mondta Wonwoo egy határozott hangnemben. 

- De minek ilyen korán kelni! - továbbra is nyöszörögtem, mert még mindig nagyon fáradt voltam. 

- 9-kor indulunk - indokolta meg a Leader. - Ekkor kipattantak a szemeim. 

- Hogy mi?! Jaj sietnem kell! Köszönöm, hogy szóltatok! - már épp beakartam csapni az ajtót, amikor még utánam kiabáltak. 

- 8-kor reggeli! 

Eszembe jutott, hogy ma bal lábbal keltem fel, ami sosem jelentett nekem semmi jót. Nem mintha hittem volna az ilyenekben, de akkor is. Nagyon gyorsan rendbe szedtem magam, beágyaztam, majd a szekrényemben turkálva próbáltam valami elfogadható ruhát keresni. Megnéztem a telefonomon a swackett-et, ami segített, hogy az időjárásnak megfelelően öltözzek fel. Ma is nagyon meleg idő lesz, mivel már 9-kor 20 fok lesz kint, ezért valami egyszerűt fogok felvenni. Egy enyhe sminket tettem fel és betettem a kontaktlencséimet is. 

A vártnál sokkal hamarabb lettem készen. Kiléptem, majd bezártam a szobámat. Nem szerettem volna egyedül lemenni az étkezdébe, ezért bekopogtam a 4-es szobába, ami Hoshi Oppa-hoz tartozott. Nem is tudom miért pont hozzá kopogtam be. Valószínűleg azért, mert mindig jól érzem magam mellette, sőt meg is tud nevettetni, ami nálam plusz pont volt. Vártam pár percet, de nem jött válasz. Megint kopogni akartam, amikor kinyílt az ajtó és Hoshi volt előttem. Kócos haja belelógott a szemébe, de így is látni lehetett a szeme csillogását. 

- Jo eun ah chim Oppa! 

- Jo eun ah chim Lilly! Hogy vagy? 

- Jól és te? Lekísérnél az étkezdébe? 

- Persze, de még nem fésülködtem. Megvársz? 

- Megvárlak Oppa. 

- Tudod mit? Gyere be és ülj le. 

Hoshi Oppa behívott a szobájába. Legszívesebben visszautasítottam volna, de mi mást tehettem volna ebben a szituációban? Inkább bementem, mint hogy visszautasítsam. Hoshi szobája nem volt annyira kiposzterezve, mint Dino-é, de látni lehetett rajta, hogy sok munkát belefektetett. Sok táncos képe és pár amerikai énekes képe virított a falán. Leültem a fotelbe és vártam rá. Nem mintha egy fésülködés érdekes lett volna, de az ő esetében igen is érdekes volt. A fésűn kívül még a hajszárító is a kezében volt. Esküszöm, hogy nézhet ki ilyen jól az ember, amikor csak fésülködik?! Miután kész volt, lekísért az étkezdébe, ahol már ott volt DK, Jeonghan, S.Coups, Seungkwan és Wonwoo. 

- Jo eun ah chim! - mondtuk Hoshi-val. 

- Jo eun ah chim! - mondták a többiek is. 

- Nocsak, Hoshi-val jöttél le? - S.Coups kérdően ránk nézett és felvonta az egyik szemöldökét is. 

- Csak összefutottunk - egy megszokott hangnemben válaszoltam. 

- Jó reggelt! Mit szeretnének enni? - Hoshi felé pillantottam, aki csak felvonta a vállát. 

- Ma magukra bízzuk a választást - válaszoltam a pincérnek. 

- Rendben. 

Hoshi-val leültünk az asztal másik végébe. A kezeimet keresztbe fonva, a fejem az asztalra döntöttem, majd lassanként becsuktam a szemem. Még mindig nagyon álmos voltam. Egyedül az tartott ébren, hogy ebben a pozícióban beszélgettem Hoshi-val, aki követte a példámat. Valaki kihúzta mellettem a széket, majd hozzánk szólt. 

- Mint két tojás. Istenem.. - mondta Mingyu, aki már le is jött a többiekkel. 

- Jó reggelt Oppa! - mondtam, még mindig az alvó pózomban. 

- Nem aludtál eleget? - szólalt meg Woozi a jobb oldalamon. 

- Nem, nem aludtam eleget. Hozzá kell szoknom, hogy Seungcheol Oppa fog ébreszteni reggelente - hallottam S.Coups kuncogását, aki ebből magára ismert. 

- Izgatott vagy a mai Show miatt nem? - ezúttal Dokyeom szólalt meg. 

- Egy kicsit. Gondolom ti nem. 

- Mi már hozzászoktunk ehhez - válaszolta Dokyeom, aki még így is sugározta a pozitív energiát. 

- Kész van a reggelijük kisasszony - mondta a pincér, amire felemeltem a fejem. 

Tejes kávé, citromos víz, szendvics, banános-lekváros pirítós, alma és narancs. 

- Ez... - mondtam elképedve. 

- Gondoltuk szüksége van valami egészségesebb reggelire, mivel valószínűleg sokáig odalesznek, emellett a C-vitamin bevitel nagyon fontos a szervezetnek. 

- Köszönöm. 

- Nekem viszont ez túl sok lesz! - mondta Hoshi. - Nekünk nem lenne szabad ennyi ételt ennünk! 

- Oppa. Nagyon sokat gyakoroltok és nagyon meglátszik, ha lefogytok. Másrészt nem lenne fair, ha lány létemre többet ennék, mint ti. 

- De, akkor is... 

- Ha nem tudod megenni, akkor megeszem én! - mondtam, mire a legtöbben elnevették magukat. 

Próbáltam lassan enni, hogy ne aludjak el véletlenül sem, mivel nem lenne szép látvány a lekvárt is a sminkem részévé tennem. Miután megreggeliztünk, még utoljára felmentünk a kollégiumba pár cuccért. Egy kis táskába bepakoltam a telefonomat, zsebkendőt, ajakbalzsamot, fejhallgatót, majd az egyik kezemben hurcoltam a kis párnámat. 

- Minek neked párna? - mondta Dino. 

- Aludni fogok a buszban is. 

- Előre átgondoltad, mi? 

- Hát persze. 

Úgy is tettem, ahogy mondtam. S.Coups vezette a buszt, ezért megengedte, hogy a sofőr ülés mögötti ágyon alhassak. Mondjuk, ez nem ment valami könnyen, mivel hogy aludjak el, amikor vagy 10 szempár figyelt rám?! A másik oldalra fordultam, majd feltettem a fejhallgatómat. Abban a percben sikerült elaludnom. 

- Én nem aludhatok? - mondta Dino a többieknek. 

- Nem, te nem! - válaszolta Hoshi. 

- Miért nem? 

- Most megzavarnád, amikor egy angyal alszik előttünk? - mondta Jeonghan. 

- Amúgy is, még egy kisbaba! Látod mennyi alvásra van szüksége? - érvelt Minghao. 

- Ehhez annyit tudok fűzni, hogy amióta ő itt van, az életünk még jobban felfordult - szólt S.Coups a vezetőülés mögül. 

- Szerintem így sokkal érdekesebb minden - mondta Wonwoo.

- Viszont engem egy valami még mindig nem hagy nyugodni -  Woozi is megszólalt végül. 

- Mi az? - mondta Seungkwan. 

- A főnök és a felesége is azt mondták, hogy debütálni fog Lilly. Két baj van ezzel. Az, hogy legalább 2 évet kell gyakornokként letölteni, mielőtt debütálhatna Idol-ként. Másrészt szülői beleegyezés is kell ehhez. Ő viszont nem tudta, hogy a főnök ezt tervezte. Sőt, azt se tudjuk, hogy szólóban avagy csapatban fog debütálni, mivel a mostani Pledis gyakornokok közt nincsenek vele egykorúak. 

- Igazad van - válaszolta Seungkwan egy mély sóhajjal. 

- Azért, én kíváncsi lennék, hogy milyen lenne K-POP sztárként - Mingyu, aki eddig csendben volt, most megszólalt. 

- Szerintem ebben mindenki egyetért - mondta Dokyeom. 

Amíg aludtam ez a szám ment: OneRepublic - If I Lose Myself

https://www.youtube.com/watch?v=TGx0rApSk6w

Ha Ma Elveszítem Magam

- I stared up at the sun,

  Thought of all of the people, places and things I’ve loved.

  I stared up just to see

  With all of the faces, you were the one next to me.

- Felnéztem a napra

  Azokra az emberekre és helyekre gondoltam, amiket szerettem

  Felnéztem,hogy lássam

  Az összes arccal, te voltál mellettem.

- You can feel the light start to tremble,

  Washing what you know out to sea.

  You can see your life out of the window tonight.

- Érzed,ahogy a fény remegni kezd,

  Vesd az életed a tengerbe

  Látod az életed az ablakon át ma este.

- If I lose myself tonight,

  It’ll be by your side.

  I lose myself tonight...

  (oh) yeah, yeah, yeah.

- Ha ma elveszítem magam

  Az a te oldaladon fog megtörténni.

  Elveszítem magam ma este...

  (oh) yeah, yeah, yeah.

- If I lose myself tonight,

  It’ll be you and I.

  Lose myself tonight...

- Ha elvesztem magam ma este,

  akkor te meg én leszünk.

  Elvesztem magam este...

Amikor megérkeztünk Jun ébresztett fel. Egyenként kiszálltunk a buszból, majd besétáltunk az épületbe, ahol meghajoltam és köszöntöttem mindenkit. Egy alkalmazott elkísért minket egy szobába, ahol a Seventeen neve szerepelt és a szemközti szobában az enyém.

- Később találkozunk - fogta meg a vállamat S.Coups.

A nő bekísért a szobába, ahol ismét meghajoltam mindenkinek. Három nő volt a szobában. Ez a beszélgetés zajlott le köztünk:

- Annyeonghaseyo! - köszöntöttem a nőket.
- Annyeonghaseyo! - mondták nekem vissza.
- Kérem üljön le - mondta egy nő, akinek rövid barna haja volt.
- Hallottuk, hogy maga egy Youtube szépség Guru, igaz ez?
- Igen, igaz - kicsit zavarban voltam.
- Nagyon fiatal még. Hány éves? - jött oda egy másik nő.
- 15, de Koreában 16 - a nő bedugta a hajgöndörítőt a konnektorba. 

- És mit szeretne csinálni a jövőben? - kérdezte, miközben a hajamat kezdte el göndöríteni.

- Ezen még nem gondolkodtam el.

- Értem. Szívesen látnánk magát a sminkesek, fodrászok és stylist-ok világában, mivel van hozzá tehetsége - mondta a rövid barna hajú nő, aki megeresztett egy mosolyt is, amit láttam a tükörből. Jól esett, hogy ezt mondta, mivel érdekelnek ezek a dolgok engem. Mondjuk még van időm eldönteni, hogy mi szeretnék lenni a jövőben.

- N-Nem csinálhatnám meg a saját sminkemet?

- Ma nem. Ma mi vagyunk a sminkesei.

A sminkem teljesen más volt, nem olyan amit én szoktam feltenni. Egyrészt a BB krém sokkal világosabb volt, mint az arcom, szóval a tipikus K-POP sztár fehérséget adta a bőrömnek. A szemem pedig kétszer nagyobb lett a műszempilla miatt.

- A mai ruháját személyre szabták önnek.

- Tényleg? Nem is tudtam.

Tetőtől talpig fehérbe voltam öltöztetve. Kiléptem a szobából és bekopogtam a Seventeen öltözőjébe. 

- Bejöhetsz! - hallottam Jeonghan hangját. 

Benyitottam, majd megláttam az összes Seventeen tagot. Ők is egytől-egyik fehérbe voltak öltözve. Na jó. Más esetekben szívrohamban elhaláloztam volna. Ki ne olvadna el, amikor meglátja a kedvenc bandáját egy Show előtt?! 

- J-Jól néztek ki!

- Jaj köszi - mondta Vernon. - Olyan jól lett megcsinálva a haja!

A filmstúdió felé vettük az irányt, ahol a rendező elmagyarázta, hogy mit kell csinálunk. 

- Annyi a dolgotok, hogy válaszoltok a kérdésekre, amiket feltesznek nektek, majd a végén felvesszük az Adore U-t. Érte vagyok? 

- Igen, értettük - mondta a többiekkel egy időben. 

Egy sorban sorakoztunk. Én voltam a jobb szélen, mivel én voltam a legalacsonyabb. Ilyenkor imádtam a magasságomat. Bekapcsolták a reflektorfényeket, majd a felvételt is elindították. 

- Annyeonghaseyo Seventeen imida! - mondta a Seventeen összes tagja. 

- Annyeonghaseyo Lilly imida! - egy férfi sétált be, aki pedig feketében volt. 

- Köszöntök mindenkit, ez itt a QQestions avagy a Kínos Kérdések Show Kim Kyung-Jinnal! Ezen a héten a Seventeen-t hívtuk meg, a mostanában népszerű Rockie fiúcsapatot! Emellett egy kedves vendégünk is itt van! Lilly, aki egy híres internet sztár! Mondd Lilly, mondanál magadról pár szót? 

- 16 éves vagyok és egy Youtube szépség Guru vagyok. 

- Értem én! Na és mik a hobbijaid? 

- .... - éppen megakartam szólalni, amikor közbe vágott. 

- Erre nem kell válaszolnod! Már meg is van a válasz! Itt van pár videó erről a rejtélyes lányról. 

Bemutatta az összes videót. A táncpróbálást, a táncfellépést, a rappelést, az evőversenyt, de a legutolsó volt a legcikibb..., amikor Joshua-val együtt énekeltem. Éreztem, hogy a fejem kezdett felforrni, annyira zavarba voltam. Próbáltam lenyugtatni magamat. 

- Hát igen! Nagyon kár, hogy nem vagy egy Idol! Gondolkodtál már ezen, hogy énekes legyél? 

- Őszintén megvallva, még sosem gondolkoztam el ezen. 

- Pedig a nagyágyúk ezek után biztos lecsapnak rád, hisz ezt a Show-t a JYP ügynökség szponzorálja! 

- ..... - nem jöttek ki szavak a számból. 

- Látom a videóban elvoltál a fiúkkal! Na, de a 13 közül melyikük fogott meg a legjobban? - Na ne. Csak ezt ne. Már éreztem, hogy bármikor kiborulhatok, ezért egy ideig gondolkodtam, majd rávágtam. 

- Mindegyiküket egyaránt kedvelem - ezzel sikerült hárítanom. 

- Na és ti fiúk? Titeket mennyire érdekel Lilly? 

- Annyira kedveljük őt, mintha a húgunk lenne, habár kevés időt töltöttünk el együtt - válaszolta S.Coups. 

- Haha! Köszi srácok, hogy ma eljöttetek. Záráskép jöjjön az Adore U, mert nagyon imádjuk a rajongókat! 

https://www.youtube.com/watch?v=kuC6NViIWm8

Leállították a felvételt, majd meghajoltunk minden embernek, akik ott voltak a felvétel alatt. Visszamentünk az öltözőkbe, majd gyorsan átöltöztünk. Még utoljára a sminkeseknek is meghajoltunk, majd elköszöntünk tőlük. Ezúttal Jeonghan vezetett. Én pedig egyből ledőltem az ágyamra. 

- Milyen kínos volt... 
- Nem véletlenül Kínos Kérdések a neve - mondta The8. 
- Akkor is! Egy rossz szó és leégetem magam nem csak Koreában, de az interneten is! 
- Sokat kell még tanulnod - szólalt meg DK. 
- Oppa. Még abban sem vagyok biztos, hogy szeretnék-e énekes lenni. 
- Van hozzá tehetséged! - mondta Woozi. 
- Woozi Oppa... 
- Higgyél neki. Ha ő azt mondja, akkor így is van - Seungkwan jó indulatúan fordult hozzám. 
- Idővel úgy is eldöntöm, de most... 
- De most? - kérdezte Jun, mivel nem értette, hogy mi van velem. 
- Éhes vagyok. Enni akarok. 
- Ja igen! Megfeledkeztünk erről! - Hoshi a kezével félre söpörte a haját. 
- Én viszont gondoltam erre - jött oda Mingyu, aki leült az ágyam szélére. 
- Tessék! - a kezében egy szendvics volt becsomagolva és almalé. 
- Köszönöm Oppa! - majd elvettem a kezéből. 
- Most én is éhes lettem... - Seungkwan búsan lógatta az orrát. 
- Gyere, elfelezem veled! 
- Nem-nem kell, csak vicceltem! - ekkor olyan hangosan korgott a gyomra, hogy még én is hallottam, pedig Seungkwan leghátul ült. 
- Aj-aj, de a pocid nem viccel! Elfeleztem a szendvicsem, majd odasétáltam és odaadtam neki. Megköszönte, majd visszasétáltam a helyemre. 

~ 

Vacsora közben se történt semmi érdekes, csak beszélgettünk egymással. Felmentem a szobámba. Kivettem a kontaktlencséimet és lemostam a sminkem, majd egyből ágyba bújtam. Ideje lenne döntenem arról, hogy mit is szeretnék csinálni a jövőben és az elkövetkezendő években. Mihez is értek? Mi az, amit élvezek? Mi tesz boldoggá? Kérdések ezrei jártak a fejemben, de a választ még mindig kerestem. Mrs. Kim mondata is gyötört. " Sztárként fog debütálni". Hogy én, mint sztár? Nem is tudom. Nem tudnám elképzelni magam a szórakoztatóipar világában. Sztárnak lenni nem egyszerű. Ott is kihívások százai várnak rád, sőt riválisok tűnnek fel. Nem elég jól énekelni, meg táncolni, hanem egy célnak is hajtania kéne téged. Mi több, egy olyan sztárt se ismerek, aki egy hétköznapi emberrel volt kapcsolatban. De mit tudok én a szerelemről? Sosem voltam még szerelmes. Nem is tudom milyen szerelmesnek lenni.

Megnéztem a naptáramat a telefonomon. Július 17, Wonwoo születésnapja. Tényleg! Készülhetnék valamivel Wonwoo-nak, de mivel? Nem tudom, hogy miket szeret. Egyedül azt tudom, hogy a rappelésemért oda volt. Ez most adott egy nagyon jó ötletet! Holnaptól el is kezdek készülni. 

6. fejezet: Egy kis idő mindenkivel

2016. július 8., péntek, 

* Napló

Egy hét telt el azóta, hogy megérkeztem egy teljesen új világba, ahol szokatlan dolgokat tapasztaltam meg. Egyrészt betekintettem abba, hogy milyen egy banda hétköznapinak egy kicsit se mondható élete, másrészt abba is, hogy milyen velük együtt lakni. Felkeltem, fogat mostam és átöltöztem. Amikor kiléptem a szobámból, a szomszédos ajtó is ugyanabban a percben nyílt ki, majd a barna hajú rapper lépett ki belőle.

- Hansol Oppa! Jo eun ah chim! 

- Jo en a chim Lilly! Mizujs? 

- Oh..semmi különös. Te is enni mész? 

- Ja. Lekísérjelek? - Nem várta meg amíg válaszoltam, mert már a liftben találtam magunkat. 

Hansol mindig nagyon laza volt, ami tökéletesen illett a karakteréhez. A rap megváltoztatta azt a fiút, akit akkor hallottam énekelni, amikor felfedeztem a Seventeen tagjait. Szerencsére csak is jó irányba változott. A "Show me the money" videót is néztem, sőt a "Hello Stranger" műsort is, amiben ő szerepelt. Tudtam, hogy nem igazán szeretett kamera előtt lenni, mivel a régebbi videókban, alig-alig tűnt fel. Ő nem tartozott a durva rapperek közé, de még is van a hangjában valami, ami igazán megfogja az embert. Nem bántam volna meg, ha a másik két csapathoz csatlakozott volna, de ma már megszoktam, hogy ő a Hip-Hop csapatba tartozik. 

- Meggyógyultál? 

- ..Hm? - Hansol a kezét lóbálta előttem, hogy visszatérjek a valóságba. 

- Azt kérdeztem, hogy meggyógyultál? 

- Nem teljesen, de már jobban vagyok - kétszer is átgondoltam, mielőtt válaszoltam. 

- Na! Jó ezt hallani! Azért kérdeztem, mert vagy 2 napja nem mutattál semmi életjelet magadról. 

- Sajnálom. Nagyon aggódtatok? 

- Nem is tudod mennyire. Jeonghan itt nyöszörgött egyfolytában, hogy biztos miatta van az egész. Magát hibáztatta azért, mert nem jöttél ki két napig a szobádból. Le kellett nyugtatnunk őt, hogy csak lebetegedtél. A lényeg, hogy most már jobban vagy. 

- Nem is gondoltam volna, hogy Jeonghan Oppa ennyire...

- Ennyire kiakadt? 

- Pontosan. 

- Jeonghan nagyon gondoskodó, főleg Dokyeom Hyung-ot gondozza mindig. Szó szerint a Seventeen angyala vagy anyja. 

- ...Értem - Nem volt semmi kedvem Jeonghan-ról tovább beszélni, szóval a hátralévő időben csak csendben álldogáltunk a liftben. 

A pincérek, mint mindig már az étkezdében voltak. Meglepődtek, amikor megláttak minket kettesben, de még meglepőbb volt, amit nekünk mondtak. 

- Jó reggelt. Hogy-hogy az úrfi és a kisasszony együtt vannak..? 

Na jó. A pincér célzása arra utalt, hogy együtt jöttünk le az étkezdébe. Igen, arra amire én gondoltam és nem arra, amire Hansol gondolt. Teljesen leleplezte magát előttem. 

- Jaj nem! Mivel szomszédok vagyunk, ezért összefutottunk! 

- Értem. Mit szeretnének enni? 

- Lilly, mit kérsz? - Hansol kérdően rám nézett. 

- Nem tudom. Rendelj nekem te. 

Dak Kang Jung - koreai ropogós csirke, édes savanyú szósszal. 

Reggeli közben folytattuk a beszélgetésünket. 

- Amúgy, az elmúlt két napban arra jutottam, hogy megbocsátok Jeonghan-nak. Nem számít miket mondott vagy mondtam. Miket tett vagy tettem. 

-  A megbocsátás a legjobb módja annak, hogy magadnak is megbocsáss. Nem változtathatod meg a múltat, de kibővítheted a jövődet. 

- Igazad van - Hansol sosem mondott még nekem ilyeneket. A szavai jól estek.

Jeonghan, mint emlegetett szamár, már le is jött a lifttel Wonwoo, Mingyu és S.Coups társaságában. 

- Jó reggelt! - mondták a többiek, kivéve Jeonghan-t. Amint megpillantott, azonnal az én irányomba kezdett sétálni, ami először nagyon megijesztett. Azt hittem, hogy itt a srácok előtt fog leordítani. Ehelyett csak megölelt. Egy szimpla ölelés volt és semmi más. Igazán zavarba ejtő volt. 

- Lilly! Én-én úgy sajnálom.. nem tudom mi volt velem aznap, amikor ez az egész történt. Az én hibámból feküdtél az ágyban két napig. Nagyon sajnálom! 

Megveregettem a hátát, ezzel jelezve, hogy engedjen el végre. 

- Oppa. Nem a te hibádból dőltem ki két napig. Emiatt ne aggódj, mert megbocsátok neked. Rájöttem, hogy nem lehetek örökké mérges valakire, mert az nem én lennék. 

Jeonghan Oppa csak úgy szipogott. Őszintén? Kicsit együtt éreztem vele. Csak egy kicsit. 

- Megbocsátok neked, de felejteni nem felejtek. 

- Ezentúl kedvesebb leszek veled! Megígérem! 

Csak bólintani tudtam. Amikor a többiekre pillantottam, ők könnyes szemeiket törölték le. 

Viszont Mingyu és Wonwoo, csak a telefonjukat nyomkodták. Feléjük pillantottam, majd felmutatták a bizonyítékukat. Levideózták a drámámat. Mingyu sejtette, hogy színészkedtem valamilyen mértékben az együttérzést, mivel a szavaimban több komolyság volt, mint megértés. Ez a videó a színészkedésemet mutatta meg. A Leader törte meg a hatalmas frusztrációt. 

- Lilly maknae. Az elmúlt két napban nem tudtam megmondani, viszont holnap lesz az első rész felvétele a TV műsorunkhoz. Reggel 10-kor mindenkit a filmstúdió terembe kívánnak. A főnök utasítása. 

- Rendben Oppa! Megértettem! 

- Még valami. Nekem is kell egy videó rólad. Rendezzünk evő versenyt. Mingyu! 

Mingyu felkapta a fejét, majd egyenesen S.Coups felé pillantott. 

- Te és Lilly gofrit fogtok enni. Amelyikőtök a legtöbbet bírja megenni, az nyer. 

Mingyu és én egymásra pillantottunk. A fenébe. Mingyu-nak hatalmas előnye volt velem szemben.

1. Én már ettem. 

2. Mingyu képes elegánsan enni. Gyorsan eszik, sőt hatalmas mennyiségű kaját képes megenni rekord idő alatt. 

Mindenesetre elfogadtam a kihívást, habár tudtam, hogy kevesebb esélyem van a nyerésre. 

- Hana dul se! - Seungcheoul Oppa el is indította a versenyt. 

Na igen. 3 perc alatt sikerült 3-mat megennem, amikor Mingyu már 5-nél tartott. Csak 10 perc állt rendelkezésünkre.  Hatalmas hátrányban voltam vele szemben. Jeonghan, Wonwoo és Vernon csak figyeltek, amíg Seungcheol Oppa a telefonjával videózott minket. 10 perc leteltével mindketten letettük a gofrit, amit eddig ettünk. Én 10-et tudtam megenni, Mingyu pedig 13-mal győzött.  

- Vesztettem evésben - egy szomorú arckifejezéssel előrehajtottam a fejemet. 

- Előbb kellett volna megszületned, hogy legyőzhess ebben a sportágban - mondta Mingyu, aki megsimogatta a fejemet közben. 

- Akkor lehettem volna a Noona-d. (Így hívják az idősebb nőket a férfiak Koreában)

- Igen, de nem biztos, hogy akkor találkoztál volna velünk. 

- Van benne igazság. 

- Nekem is kell egy videó rólad - szólt közbe Hansol. 

- ..milyenre gondoltál? 

- Tudsz rappelni? - Khm. Megköszörültem a torkomat. Kétszer rappeltem életemben. Kétszer. Akkor is csak egy Nicki Minaj számot. 

- Nem tudok rappelni - nem néztem Hansol szemébe, amit ő egyből kiszúrt. 

- Oh.. azt hittem, hogy a rappeléshez is értesz - éreztem, hogy Hansol észrevette, hogy hazudtam neki. 

- 30 másodperc. 30 másodpercig rappelek neked. Nem több és nem kevesebb. 

Hansol szó nélkül előkapta a telefonját. Az a fél perc a leghosszabb volt az életemben. Nem azért, mert rappeltem. Azért, mert a szörnyen béna rappelésem közben még ott volt a Hip-hop csapat összes tagja, akik ebben már profik. Miután abbahagytam, egy mély levegőt vettem.

- Nem volt rossz - mondta a Leader. 

Hansol már le is állította a videót. Láttam, hogy a szeme sarkából rám kacsintott. Ezt vehetem annak, hogy kaptam egy néma bókot a rappelésem miatt?  

Lassan már 11 óra volt, de mi még mindig az étkezdében dekkoltunk...és ettünk. Főleg én és Mingyu. Később lejött Jun és The8, akiken látszott, hogy teljesen kialudták magukat. 

- Zao shang hao! - köszöntöttem a srácokat kínaiul. 

- Zao shang hao Li Li - mondta Jun. 

- Már délelőtt van - mondta The8. 

- Igaz... - oldalra fordítottam a fejem. Végül is, van benne igazság. 

- Megreggeliztél már? - The8 folytatta a beszélgetésünket. 

- Igen Oppa. 

- Akkor gyere. Én és Junhui kínai órát tartunk neked. 

- K-kínait? Miért? 

- Ezt kérte a főnök és szerintem a legjobb, ha tőlünk tanulsz kínait. 

- Ahogy akarjátok. 

- Menjünk akkor! 

Bementem The8 és Jun társaságában a liftbe, de nem a kollégium felé vettük az irányt, hanem a 6. emeletre. Most filmet nézünk vagy tanulunk? 

Amikor kinyílt a lift, a moziteremben az egyik sort teljesen kicserélték. Egyszemélyes padok voltak a helyükön, ahol oldalt kellett beülni. 

- Foglalj helyett - kérte The8 a kínai oktatóm. 

Beültem az egyik padba, majd The8 és Jun felé néztem. 

- Először is. Mióta tanulsz kínait és milyet? 

- 7 évesen kezdtem, 13 évesen hagytam abba és mandarin kínait. 

- Oh! - kapta a szája elé a kezét Jun. - Így már mindjárt más! 

- Junhui ezen azt érti, hogy ő is mandarin kínait beszél.  

- Ezt eddig is tudtam, mivel a drámájában is mandarin kínait beszélt. 

- Ismered az Intouchable-t? - Jun kérdően rám nézett.

- Persze, hogy ismerem. Angol felirattal néztem meg, de remélem a ti tanításotokkal felirat nélkül is érteni fogom. 

- Azt garantálom. Akkor kezdjük is el! 

Jun és The8 tanítása nagyon szórakoztatónak és érdekesnek bizonyult. Nem csak azért, mert ők kínai származásúak voltak, azért is, mert valahányszor The8 vagy Jun eltévesztett valamit kínaiul, mindig valamilyen táncmozdulattal megnevetettek. Megismertem Jun másik oldalát is, mivel a videókban elég félénknek tűnt mindig, viszont az Intouchable-ben teljesen más volt. Értett a szerepéhez.

Nagyon élveztem az órát, leszámítva azt a tényt, hogy se füzetet se könyvet nem kaptam, hanem csak szóban feleltem. Lassan 1 óra volt, mire a kínai óra véget ért, de egy új már kezdődött is, mivel Seungkwan lépett ki az egyes liftből. 

- Sziasztok! - köszönt Seungkwan mindenkinek. 

- Szia Seungkwan - a padon feküdtem és a kezem a hasam köré fontam. 

- Tudtam, hogy éhes leszel, ezért hoztam neked egy kis ételt. Megérdemled ennyi tanulás után - mondta, majd elém tette a tálcát.

Finom illatok csapták meg az orromat. A hasam hangosan korogni kezdett. A teremben levők mind meghallották, majd kuncogni kezdtek. Felemeltem a tálca fedelét, ami feltárta a tartalmát. 

Azonnal enni kezdtem, amíg Seungkwan hozzám beszélt. 

- Az óráknak még nincs vége. Ebéd után koreait fogsz tanulni - ezzel intett a fiúknak, hogy elmehetnek. 

Jól sejtettem, hogy Seungkwan lesz az oktatóm, de nem is bántam. Hozott nekem egy kis füzetet, amibe leírtam az órán tanult szavakat. Ide bemásolom: 

한국 (Hanguk) = Korea
도시 (Doshi) = város
이름 (Ireum) = név
저 (Jeo) = én
나 (Nae) = én
남자 (Namja) = férfi, fiú
여자 (Yeoja) = nő, lány

Seungkwan koreai órája irtó jó volt. Miután befejeztük az órát, kifújtam magam. Már a lift felé vettem az irányt, amikor az hirtelen kinyílt. 

- Seungkwan, ha megbocsátasz, most elkérem őt egy kis időre - mondta Joshua, majd behúzott a liftbe. 

- Szia Lilly - mondta Joshua a természetes hangján, ami így is nagyon jól hangzott. 

- Szia Oppa. 

- Jók voltak az óráid? 

- Jók voltak! Élveztem őket, habár 2 héttel a suli után kicsit nehéz visszarázódni. 

- Hozzáfogsz szokni, ne aggódj. 

Kiléptünk a liftből és a kollégium előtti csarnokban ácsorogtunk. 

- Amúgy, miért jöttünk ide? 

- Szeretnék egy videót készíteni veled, mivel én még nem csináltam. Ha jól tudom, rajtam kívül a többiek már mind készítettek rólad egyet. Amúgy megsúgom: a vetítőteremben is vannak kamerák, szóval a fiúk is tudtak a tudtod nélkül videót készíteni. 

Ez után elgondolkodtam azon, hogy ki, mikor, hol és milyen témában csinált rólam egy videót. 

S.Coups - Ma az ebédlőben, az evőversenyt. 

Jeonghan - Pár nappal ezelőtt, a táncfellépésen.

Jun - Állítólag a mai kínai órán

The8 - Szintén a mai órán. 

Hoshi - Gyakorlóterem. 

Wonwoo - Ma az ebédlőben, a színészkedésem

Woozi - Táncfellépés 

DK - Táncfellépés

Mingyu - Mai színészkedés 

Seungkwan - Koreai tanóra 

Vernon - Rappelés 

Dino - Táncpróba 

- Igazad van. Milyen videóra gondoltál?

- Olyanra, amit a többiek nem tudtak megszerezni. A hangodat szeretném felvenni. Arra gondoltam, hogy készíthetnénk egy közös videót, amiben eléneklünk egy dalt - Na igen. Milyen régóta vártam arra, hogy egy olyan fiúval énekeljek együtt, akit kedvelek. Igen, Joshua egyáltalán nem volt nekem közömbös. 

Bementem a szobájába, majd megálltam az ajtóban. A szobája rendezett volt és tiszta. Egy porcicát vagy hajszálat sem találtam a szőnyegén. Megláttam a gitárját neki támasztva a szekrényének. Lassan végighúztam rajta az ujjaim, amíg Joshua nem figyelt oda rám. A kezébe vette a gitárt, majd kimentünk a teraszára. 

- Na most már csak az maradt, hogy hogyan fogjuk felvenni videóra? 

- Oppa, nekem van egy videokamerám és állványom a szobámban. Elhozom ide. 

- Megvárlak - gyorsan bementem a szobámba, majd kapkodva visszarohantam a szobába. Nem mintha sietnem kellett volna, de valahogy nagyon szerettem volna vele együtt énekelni. Beállítottam a helyére mindent, majd Joshua kihúzott két széket, amire ráültünk. 

- Milyen dalt énekeljünk? - kérdeztem Joshua-tól. 

- Hm... Just The Way You Are - Bruno Mars-tól? Imádom azt a dalt, de egyedül sosem sikerült elénekelnem. Tudod a szövegét fejből? 

- Tudom Oppa. Akkor kezdjük is el. 

https://www.youtube.com/watch?v=LjhCEhWiKXk

https://www.youtube.com/watch?v=6UdI5cmielU

Úgy, Ahogy Vagy

- Oh her eyes, her eyes
  Make the stars look like they're not shining
  Her hair, her hair
  Falls perfectly without her trying
  She's so beautiful
  And I tell her every day

- Oh, a szemei, a szemei
  Mellett a csillagoknak nincs is fénye
  A haja, a haja
  Tökéletesen hull a vállaira, anélkül, hogy figyelne rá
  Annyira gyönyürű
  És minden egyes nap elmondom neki

- Yeah I know, I know
  When I compliment her
  She wont believe me
  And its so, its so
  Sad to think she don't see what I see
  But every time she asks me do I look okay
  I say

- Igen, tudom, tudom
  Amikor dicsérem,
  Nem hisz nekem
  És ez annyira, annyira
  Szomorú, hogy nem úgy látja, ahogy én látom őt
  De minden nap, megkérdezi, hogy jól néz e ki
  Azt mondom

- When I see your face
  There's not a thing that I would change
  Cause you're amazing
  Just the way you are
  And when you smile,
  The whole world stops and stares for awhile
  Cause girl you're amazing
  Just the way you are

- Amikor az arcodat nézem
  Nincs olyan dolog amit megváltoztatnék rajta
  Mert csodálatos vagy!
  Úgy ahogy vagy
  És amikor mosolyogsz
  Az egész világ megáll, és egy darabig csak bámulnak
  Mert csajszi, annyira csodálatos vagy!
  Úgy ahogy vagy!

Nem tudom, hogy mi történt velem, amíg vele együtt énekeltem. Teljesen egy másik univerzumba repített el minden egyes mondat, amit ő kimondott és az az érzés, amikor rám nézett....leírhatatlan volt. A hangunk összhangban volt, teljes harmóniában. A videót sikerült egy felvétel alatt leforgatnunk. 

- Köszönöm, hogy velem énekeltél - mondta Joshua azzal az aranyos mosolyával. 

- Én köszönöm. Mondd, feltölthetem Youtube-ra is a videónkat? 

- Persze, hogy feltöltheted, hisz a te tulajdonodban áll. 

- Jujj! - felugrottam a helyemről, majd az állványt és a videokamerát a kezemben fogva, már az ajtó felé tartottam. 

A szobámban, egyből bejelentkeztem a Youtube fiókomba és feltöltöttem a videót szerkesztés nélkül, mivel a videó tökéletesen le volt forgatva. Többször is meghallgattam és megnéztem a videót. Minél többször nézem meg, annál jobb volt a videó. Egyedül ez a fura érzés volt a szívemben, ami néha megállított a hirtelen halál előtt. 

2016. július 9., szombat, 

10 előtt elmentem a filmstúdióba, ahol már mindenki ott várakozott rám. 

- Késtél! - mondta S.Coups, aki szokásos reggeli hangjával szokta leordítani a többi tagot. 

- Nem igaz! Ti jöttetek le hamar! - mutatok az óra felé, ami még mindig 9 óra 48 percet jelzett. 

- Mindegy. Most mindenki figyeljen a főnökre! - utasította S.Coups a többieket is. 

- Köszönöm Seungcheol. A mai nap a legelső részt forgatjuk le. Fiúk, meg van a videó? - mindenki felmutatta a kezében levő bizonyítékot. 

- Tökéletes. Íme a jutalmatok, ami a következő hétfőre szól. Ezeket a videókat lefogjuk adni egy Show-ban, amire titeket meghívtak, beleszámítva téged is, mint vendégszereplőt - mutatott rám a főnök. 

- E-engem is? 

- Igen. Valamilyen csoda folytán a fotósok tudomást szereztek róla, amikor a városban voltál a fiúkkal. Ez volt a tervünk, hogy felfedezzenek téged, ezért a meghívás neked is szól. 

- Értettem főnök. 

- Rendben. a TV műsorra visszatérve, megmutatom a kandi kamerás videókat, amiket készítettünk rólatok. A főnök leoltotta a lámpát, majd a vetítőn számtalan videót mutatott meg nekünk. A repülőtéren készült videót, a Pledis gyakorlótermében levőt, a múlt szombati vacsorait és a táncfellépésest mutatta meg nekünk.

- Az első részben a főtéma az, hogy betekintsenek a nézők a kezdetekbe. A videó összevágása a mi feladatunk, a tiétek pedig az, hogy külön elmondjátok a véleményeteket a videóban történt eseményről. Ezt a filmstúdió egyik hangszigetelt szobájában fogjátok megtenni, szóval a véleményetek titokban marad a többiek közt - magyarázta a főnök. 

Egyenként bementünk a szobába, majd mind elmondtuk a véleményünket a színfalak mögött. Őszintén válaszoltam a feltett kérdésekre, amiket a rendező tett fel nekem. Miután készen voltunk, mindenkinek megköszöntem, majd meghajoltam az egész stábnak.  

2016. július 10., vasárnap  

Nem mintha sok dolog történt volna a mai napon. Ettem, ittam és aludtam. Megnéztem a Youtube kommenteket, majd fülig érőmosollyal elolvastam párat.

" Nagyon jól énekelsz Lilly! Több éneklős videót szeretnénk ezután." 

" Imádom ezt a dalt. Jó látni, hogy nem csak a sminkelésben vagy tehetséges, hanem az éneklésben is" 

" Iszonyat helyes az a srác, akivel énekeltél! Csak nem a barátod?" - ezen a kommenten elpirultam. Hogy Joshua a barátom lenne? 

Ekkor valamiért hirtelen eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom a családomat. Megígértem nekik, hogy havonta párszor felhívom őket. 

- Szia Mama! Jól vagytok? 

- Szia babám! Igen és te? Jól érzed magad Koreában? Kapsz rendesen enni? Jó idő van ott? 

- Igen Mama, minden a legnagyobb rendben. Nagyon meleg van mostanában, de szerencsére van légkondi a hotelben. Rendesen eszem. 

- Ezt jó hallani!

Anyával egy pár óráig elbeszélgettünk, majd amikor elfáradtam, elköszöntünk egymástól és letettem. Hihetetlen, de valamiért ettől a beszélgetéstől honvágyam lett. Megbeszéltem anyuval, hogy legközelebb webkamerán fogunk beszélgetni. Egyenlőre nem meséltem el neki, hogy egy fiúbandával lakom, mert tudtam, hogy azon nagyon kiakadna és hazavitetne engem, azt meg nem akarom. 

A nap hátralevő részében, csak mászkáltam fel-alá az épületben. Párszor találkoztam valakivel és beszélgettünk is, de azon kívül nem volt semmi extra. Elalvás előtt, a holnapra gondoltam. Holnap egy Showban fogok szerepelni a fiúkkal. Csak ne csináljak magamból hülyét az egész ország előtt....