2016. július 8., péntek,
* Napló
Egy hét telt el azóta, hogy megérkeztem egy teljesen új világba, ahol szokatlan dolgokat tapasztaltam meg. Egyrészt betekintettem abba, hogy milyen egy banda hétköznapinak egy kicsit se mondható élete, másrészt abba is, hogy milyen velük együtt lakni. Felkeltem, fogat mostam és átöltöztem. Amikor kiléptem a szobámból, a szomszédos ajtó is ugyanabban a percben nyílt ki, majd a barna hajú rapper lépett ki belőle.
- Hansol Oppa! Jo eun ah chim!
- Jo en a chim Lilly! Mizujs?
- Oh..semmi különös. Te is enni mész?
- Ja. Lekísérjelek? - Nem várta meg amíg válaszoltam, mert már a liftben találtam magunkat.
Hansol mindig nagyon laza volt, ami tökéletesen illett a karakteréhez. A rap megváltoztatta azt a fiút, akit akkor hallottam énekelni, amikor felfedeztem a Seventeen tagjait. Szerencsére csak is jó irányba változott. A "Show me the money" videót is néztem, sőt a "Hello Stranger" műsort is, amiben ő szerepelt. Tudtam, hogy nem igazán szeretett kamera előtt lenni, mivel a régebbi videókban, alig-alig tűnt fel. Ő nem tartozott a durva rapperek közé, de még is van a hangjában valami, ami igazán megfogja az embert. Nem bántam volna meg, ha a másik két csapathoz csatlakozott volna, de ma már megszoktam, hogy ő a Hip-Hop csapatba tartozik.
- Meggyógyultál?
- ..Hm? - Hansol a kezét lóbálta előttem, hogy visszatérjek a valóságba.
- Azt kérdeztem, hogy meggyógyultál?
- Nem teljesen, de már jobban vagyok - kétszer is átgondoltam, mielőtt válaszoltam.
- Na! Jó ezt hallani! Azért kérdeztem, mert vagy 2 napja nem mutattál semmi életjelet magadról.
- Sajnálom. Nagyon aggódtatok?
- Nem is tudod mennyire. Jeonghan itt nyöszörgött egyfolytában, hogy biztos miatta van az egész. Magát hibáztatta azért, mert nem jöttél ki két napig a szobádból. Le kellett nyugtatnunk őt, hogy csak lebetegedtél. A lényeg, hogy most már jobban vagy.
- Nem is gondoltam volna, hogy Jeonghan Oppa ennyire...
- Ennyire kiakadt?
- Pontosan.
- Jeonghan nagyon gondoskodó, főleg Dokyeom Hyung-ot gondozza mindig. Szó szerint a Seventeen angyala vagy anyja.
- ...Értem - Nem volt semmi kedvem Jeonghan-ról tovább beszélni, szóval a hátralévő időben csak csendben álldogáltunk a liftben.
A pincérek, mint mindig már az étkezdében voltak. Meglepődtek, amikor megláttak minket kettesben, de még meglepőbb volt, amit nekünk mondtak.
- Jó reggelt. Hogy-hogy az úrfi és a kisasszony együtt vannak..?
Na jó. A pincér célzása arra utalt, hogy együtt jöttünk le az étkezdébe. Igen, arra amire én gondoltam és nem arra, amire Hansol gondolt. Teljesen leleplezte magát előttem.
- Jaj nem! Mivel szomszédok vagyunk, ezért összefutottunk!
- Értem. Mit szeretnének enni?
- Lilly, mit kérsz? - Hansol kérdően rám nézett.
- Nem tudom. Rendelj nekem te.
Dak Kang Jung - koreai ropogós csirke, édes savanyú szósszal.
Reggeli közben folytattuk a beszélgetésünket.
- Amúgy, az elmúlt két napban arra jutottam, hogy megbocsátok Jeonghan-nak. Nem számít miket mondott vagy mondtam. Miket tett vagy tettem.
- A megbocsátás a legjobb módja annak, hogy magadnak is megbocsáss. Nem változtathatod meg a múltat, de kibővítheted a jövődet.
- Igazad van - Hansol sosem mondott még nekem ilyeneket. A szavai jól estek.
Jeonghan, mint emlegetett szamár, már le is jött a lifttel Wonwoo, Mingyu és S.Coups társaságában.
- Jó reggelt! - mondták a többiek, kivéve Jeonghan-t. Amint megpillantott, azonnal az én irányomba kezdett sétálni, ami először nagyon megijesztett. Azt hittem, hogy itt a srácok előtt fog leordítani. Ehelyett csak megölelt. Egy szimpla ölelés volt és semmi más. Igazán zavarba ejtő volt.
- Lilly! Én-én úgy sajnálom.. nem tudom mi volt velem aznap, amikor ez az egész történt. Az én hibámból feküdtél az ágyban két napig. Nagyon sajnálom!
Megveregettem a hátát, ezzel jelezve, hogy engedjen el végre.
- Oppa. Nem a te hibádból dőltem ki két napig. Emiatt ne aggódj, mert megbocsátok neked. Rájöttem, hogy nem lehetek örökké mérges valakire, mert az nem én lennék.
Jeonghan Oppa csak úgy szipogott. Őszintén? Kicsit együtt éreztem vele. Csak egy kicsit.
- Megbocsátok neked, de felejteni nem felejtek.
- Ezentúl kedvesebb leszek veled! Megígérem!
Csak bólintani tudtam. Amikor a többiekre pillantottam, ők könnyes szemeiket törölték le.
Viszont Mingyu és Wonwoo, csak a telefonjukat nyomkodták. Feléjük pillantottam, majd felmutatták a bizonyítékukat. Levideózták a drámámat. Mingyu sejtette, hogy színészkedtem valamilyen mértékben az együttérzést, mivel a szavaimban több komolyság volt, mint megértés. Ez a videó a színészkedésemet mutatta meg. A Leader törte meg a hatalmas frusztrációt.
- Lilly maknae. Az elmúlt két napban nem tudtam megmondani, viszont holnap lesz az első rész felvétele a TV műsorunkhoz. Reggel 10-kor mindenkit a filmstúdió terembe kívánnak. A főnök utasítása.
- Rendben Oppa! Megértettem!
- Még valami. Nekem is kell egy videó rólad. Rendezzünk evő versenyt. Mingyu!
Mingyu felkapta a fejét, majd egyenesen S.Coups felé pillantott.
- Te és Lilly gofrit fogtok enni. Amelyikőtök a legtöbbet bírja megenni, az nyer.
Mingyu és én egymásra pillantottunk. A fenébe. Mingyu-nak hatalmas előnye volt velem szemben.
1. Én már ettem.
2. Mingyu képes elegánsan enni. Gyorsan eszik, sőt hatalmas mennyiségű kaját képes megenni rekord idő alatt.
Mindenesetre elfogadtam a kihívást, habár tudtam, hogy kevesebb esélyem van a nyerésre.
- Hana dul se! - Seungcheoul Oppa el is indította a versenyt.
Na igen. 3 perc alatt sikerült 3-mat megennem, amikor Mingyu már 5-nél tartott. Csak 10 perc állt rendelkezésünkre. Hatalmas hátrányban voltam vele szemben. Jeonghan, Wonwoo és Vernon csak figyeltek, amíg Seungcheol Oppa a telefonjával videózott minket. 10 perc leteltével mindketten letettük a gofrit, amit eddig ettünk. Én 10-et tudtam megenni, Mingyu pedig 13-mal győzött.
- Vesztettem evésben - egy szomorú arckifejezéssel előrehajtottam a fejemet.
- Előbb kellett volna megszületned, hogy legyőzhess ebben a sportágban - mondta Mingyu, aki megsimogatta a fejemet közben.
- Akkor lehettem volna a Noona-d. (Így hívják az idősebb nőket a férfiak Koreában)
- Igen, de nem biztos, hogy akkor találkoztál volna velünk.
- Van benne igazság.
- Nekem is kell egy videó rólad - szólt közbe Hansol.
- ..milyenre gondoltál?
- Tudsz rappelni? - Khm. Megköszörültem a torkomat. Kétszer rappeltem életemben. Kétszer. Akkor is csak egy Nicki Minaj számot.
- Nem tudok rappelni - nem néztem Hansol szemébe, amit ő egyből kiszúrt.
- Oh.. azt hittem, hogy a rappeléshez is értesz - éreztem, hogy Hansol észrevette, hogy hazudtam neki.
- 30 másodperc. 30 másodpercig rappelek neked. Nem több és nem kevesebb.
Hansol szó nélkül előkapta a telefonját. Az a fél perc a leghosszabb volt az életemben. Nem azért, mert rappeltem. Azért, mert a szörnyen béna rappelésem közben még ott volt a Hip-hop csapat összes tagja, akik ebben már profik. Miután abbahagytam, egy mély levegőt vettem.
- Nem volt rossz - mondta a Leader.
Hansol már le is állította a videót. Láttam, hogy a szeme sarkából rám kacsintott. Ezt vehetem annak, hogy kaptam egy néma bókot a rappelésem miatt?
Lassan már 11 óra volt, de mi még mindig az étkezdében dekkoltunk...és ettünk. Főleg én és Mingyu. Később lejött Jun és The8, akiken látszott, hogy teljesen kialudták magukat.
- Zao shang hao! - köszöntöttem a srácokat kínaiul.
- Zao shang hao Li Li - mondta Jun.
- Már délelőtt van - mondta The8.
- Igaz... - oldalra fordítottam a fejem. Végül is, van benne igazság.
- Megreggeliztél már? - The8 folytatta a beszélgetésünket.
- Igen Oppa.
- Akkor gyere. Én és Junhui kínai órát tartunk neked.
- K-kínait? Miért?
- Ezt kérte a főnök és szerintem a legjobb, ha tőlünk tanulsz kínait.
- Ahogy akarjátok.
- Menjünk akkor!
Bementem The8 és Jun társaságában a liftbe, de nem a kollégium felé vettük az irányt, hanem a 6. emeletre. Most filmet nézünk vagy tanulunk?
Amikor kinyílt a lift, a moziteremben az egyik sort teljesen kicserélték. Egyszemélyes padok voltak a helyükön, ahol oldalt kellett beülni.
- Foglalj helyett - kérte The8 a kínai oktatóm.
Beültem az egyik padba, majd The8 és Jun felé néztem.
- Először is. Mióta tanulsz kínait és milyet?
- 7 évesen kezdtem, 13 évesen hagytam abba és mandarin kínait.
- Oh! - kapta a szája elé a kezét Jun. - Így már mindjárt más!
- Junhui ezen azt érti, hogy ő is mandarin kínait beszél.
- Ezt eddig is tudtam, mivel a drámájában is mandarin kínait beszélt.
- Ismered az Intouchable-t? - Jun kérdően rám nézett.
- Persze, hogy ismerem. Angol felirattal néztem meg, de remélem a ti tanításotokkal felirat nélkül is érteni fogom.
- Azt garantálom. Akkor kezdjük is el!
Jun és The8 tanítása nagyon szórakoztatónak és érdekesnek bizonyult. Nem csak azért, mert ők kínai származásúak voltak, azért is, mert valahányszor The8 vagy Jun eltévesztett valamit kínaiul, mindig valamilyen táncmozdulattal megnevetettek. Megismertem Jun másik oldalát is, mivel a videókban elég félénknek tűnt mindig, viszont az Intouchable-ben teljesen más volt. Értett a szerepéhez.
Nagyon élveztem az órát, leszámítva azt a tényt, hogy se füzetet se könyvet nem kaptam, hanem csak szóban feleltem. Lassan 1 óra volt, mire a kínai óra véget ért, de egy új már kezdődött is, mivel Seungkwan lépett ki az egyes liftből.
- Sziasztok! - köszönt Seungkwan mindenkinek.
- Szia Seungkwan - a padon feküdtem és a kezem a hasam köré fontam.
- Tudtam, hogy éhes leszel, ezért hoztam neked egy kis ételt. Megérdemled ennyi tanulás után - mondta, majd elém tette a tálcát.
Finom illatok csapták meg az orromat. A hasam hangosan korogni kezdett. A teremben levők mind meghallották, majd kuncogni kezdtek. Felemeltem a tálca fedelét, ami feltárta a tartalmát.
Azonnal enni kezdtem, amíg Seungkwan hozzám beszélt.
- Az óráknak még nincs vége. Ebéd után koreait fogsz tanulni - ezzel intett a fiúknak, hogy elmehetnek.
Jól sejtettem, hogy Seungkwan lesz az oktatóm, de nem is bántam. Hozott nekem egy kis füzetet, amibe leírtam az órán tanult szavakat. Ide bemásolom:
도시 (Doshi) = város
이름 (Ireum) = név
저 (Jeo) = én
나 (Nae) = én
남자 (Namja) = férfi, fiú
여자 (Yeoja) = nő, lány
Seungkwan koreai órája irtó jó volt. Miután befejeztük az órát, kifújtam magam. Már a lift felé vettem az irányt, amikor az hirtelen kinyílt.
- Seungkwan, ha megbocsátasz, most elkérem őt egy kis időre - mondta Joshua, majd behúzott a liftbe.
- Szia Lilly - mondta Joshua a természetes hangján, ami így is nagyon jól hangzott.
- Szia Oppa.
- Jók voltak az óráid?
- Jók voltak! Élveztem őket, habár 2 héttel a suli után kicsit nehéz visszarázódni.
- Hozzáfogsz szokni, ne aggódj.
Kiléptünk a liftből és a kollégium előtti csarnokban ácsorogtunk.
- Amúgy, miért jöttünk ide?
- Szeretnék egy videót készíteni veled, mivel én még nem csináltam. Ha jól tudom, rajtam kívül a többiek már mind készítettek rólad egyet. Amúgy megsúgom: a vetítőteremben is vannak kamerák, szóval a fiúk is tudtak a tudtod nélkül videót készíteni.
Ez után elgondolkodtam azon, hogy ki, mikor, hol és milyen témában csinált rólam egy videót.
S.Coups - Ma az ebédlőben, az evőversenyt.
Jeonghan - Pár nappal ezelőtt, a táncfellépésen.
Jun - Állítólag a mai kínai órán
The8 - Szintén a mai órán.
Hoshi - Gyakorlóterem.
Wonwoo - Ma az ebédlőben, a színészkedésem
Woozi - Táncfellépés
DK - Táncfellépés
Mingyu - Mai színészkedés
Seungkwan - Koreai tanóra
Vernon - Rappelés
Dino - Táncpróba
- Igazad van. Milyen videóra gondoltál?
- Olyanra, amit a többiek nem tudtak megszerezni. A hangodat szeretném felvenni. Arra gondoltam, hogy készíthetnénk egy közös videót, amiben eléneklünk egy dalt - Na igen. Milyen régóta vártam arra, hogy egy olyan fiúval énekeljek együtt, akit kedvelek. Igen, Joshua egyáltalán nem volt nekem közömbös.
Bementem a szobájába, majd megálltam az ajtóban. A szobája rendezett volt és tiszta. Egy porcicát vagy hajszálat sem találtam a szőnyegén. Megláttam a gitárját neki támasztva a szekrényének. Lassan végighúztam rajta az ujjaim, amíg Joshua nem figyelt oda rám. A kezébe vette a gitárt, majd kimentünk a teraszára.
- Na most már csak az maradt, hogy hogyan fogjuk felvenni videóra?
- Oppa, nekem van egy videokamerám és állványom a szobámban. Elhozom ide.
- Megvárlak - gyorsan bementem a szobámba, majd kapkodva visszarohantam a szobába. Nem mintha sietnem kellett volna, de valahogy nagyon szerettem volna vele együtt énekelni. Beállítottam a helyére mindent, majd Joshua kihúzott két széket, amire ráültünk.
- Milyen dalt énekeljünk? - kérdeztem Joshua-tól.
- Hm... Just The Way You Are - Bruno Mars-tól? Imádom azt a dalt, de egyedül sosem sikerült elénekelnem. Tudod a szövegét fejből?
- Tudom Oppa. Akkor kezdjük is el.
- Oh her eyes, her eyes
Make the stars look like they're not shining
Her hair, her hair
Falls perfectly without her trying
She's so beautiful
And I tell her every day
- Oh, a szemei, a szemei
Mellett a csillagoknak nincs is fénye
A haja, a haja
Tökéletesen hull a vállaira, anélkül, hogy figyelne rá
Annyira gyönyürű
És minden egyes nap elmondom neki
- Yeah I know, I know
When I compliment her
She wont believe me
And its so, its so
Sad to think she don't see what I see
But every time she asks me do I look okay
I say
Amikor dicsérem,
Nem hisz nekem
És ez annyira, annyira
Szomorú, hogy nem úgy látja, ahogy én látom őt
De minden nap, megkérdezi, hogy jól néz e ki
Azt mondom
- When I see your face
There's not a thing that I would change
Cause you're amazing
Just the way you are
And when you smile,
The whole world stops and stares for awhile
Cause girl you're amazing
Just the way you are
- Amikor az arcodat nézem
Nincs olyan dolog amit megváltoztatnék rajta
Mert csodálatos vagy!
Úgy ahogy vagy
És amikor mosolyogsz
Az egész világ megáll, és egy darabig csak bámulnak
Mert csajszi, annyira csodálatos vagy!
Úgy ahogy vagy!
Nem tudom, hogy mi történt velem, amíg vele együtt énekeltem. Teljesen egy másik univerzumba repített el minden egyes mondat, amit ő kimondott és az az érzés, amikor rám nézett....leírhatatlan volt. A hangunk összhangban volt, teljes harmóniában. A videót sikerült egy felvétel alatt leforgatnunk.
- Köszönöm, hogy velem énekeltél - mondta Joshua azzal az aranyos mosolyával.
- Én köszönöm. Mondd, feltölthetem Youtube-ra is a videónkat?
- Persze, hogy feltöltheted, hisz a te tulajdonodban áll.
- Jujj! - felugrottam a helyemről, majd az állványt és a videokamerát a kezemben fogva, már az ajtó felé tartottam.
A szobámban, egyből bejelentkeztem a Youtube fiókomba és feltöltöttem a videót szerkesztés nélkül, mivel a videó tökéletesen le volt forgatva. Többször is meghallgattam és megnéztem a videót. Minél többször nézem meg, annál jobb volt a videó. Egyedül ez a fura érzés volt a szívemben, ami néha megállított a hirtelen halál előtt.
2016. július 9., szombat,
10 előtt elmentem a filmstúdióba, ahol már mindenki ott várakozott rám.
- Késtél! - mondta S.Coups, aki szokásos reggeli hangjával szokta leordítani a többi tagot.
- Nem igaz! Ti jöttetek le hamar! - mutatok az óra felé, ami még mindig 9 óra 48 percet jelzett.
- Mindegy. Most mindenki figyeljen a főnökre! - utasította S.Coups a többieket is.
- Köszönöm Seungcheol. A mai nap a legelső részt forgatjuk le. Fiúk, meg van a videó? - mindenki felmutatta a kezében levő bizonyítékot.
- Tökéletes. Íme a jutalmatok, ami a következő hétfőre szól. Ezeket a videókat lefogjuk adni egy Show-ban, amire titeket meghívtak, beleszámítva téged is, mint vendégszereplőt - mutatott rám a főnök.
- E-engem is?
- Igen. Valamilyen csoda folytán a fotósok tudomást szereztek róla, amikor a városban voltál a fiúkkal. Ez volt a tervünk, hogy felfedezzenek téged, ezért a meghívás neked is szól.
- Értettem főnök.
- Rendben. a TV műsorra visszatérve, megmutatom a kandi kamerás videókat, amiket készítettünk rólatok. A főnök leoltotta a lámpát, majd a vetítőn számtalan videót mutatott meg nekünk. A repülőtéren készült videót, a Pledis gyakorlótermében levőt, a múlt szombati vacsorait és a táncfellépésest mutatta meg nekünk.
- Az első részben a főtéma az, hogy betekintsenek a nézők a kezdetekbe. A videó összevágása a mi feladatunk, a tiétek pedig az, hogy külön elmondjátok a véleményeteket a videóban történt eseményről. Ezt a filmstúdió egyik hangszigetelt szobájában fogjátok megtenni, szóval a véleményetek titokban marad a többiek közt - magyarázta a főnök.
Egyenként bementünk a szobába, majd mind elmondtuk a véleményünket a színfalak mögött. Őszintén válaszoltam a feltett kérdésekre, amiket a rendező tett fel nekem. Miután készen voltunk, mindenkinek megköszöntem, majd meghajoltam az egész stábnak.
2016. július 10., vasárnap
Nem mintha sok dolog történt volna a mai napon. Ettem, ittam és aludtam. Megnéztem a Youtube kommenteket, majd fülig érőmosollyal elolvastam párat.
" Nagyon jól énekelsz Lilly! Több éneklős videót szeretnénk ezután."
" Imádom ezt a dalt. Jó látni, hogy nem csak a sminkelésben vagy tehetséges, hanem az éneklésben is"
" Iszonyat helyes az a srác, akivel énekeltél! Csak nem a barátod?" - ezen a kommenten elpirultam. Hogy Joshua a barátom lenne?
Ekkor valamiért hirtelen eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom a családomat. Megígértem nekik, hogy havonta párszor felhívom őket.
- Szia Mama! Jól vagytok?
- Szia babám! Igen és te? Jól érzed magad Koreában? Kapsz rendesen enni? Jó idő van ott?
- Igen Mama, minden a legnagyobb rendben. Nagyon meleg van mostanában, de szerencsére van légkondi a hotelben. Rendesen eszem.
- Ezt jó hallani!
Anyával egy pár óráig elbeszélgettünk, majd amikor elfáradtam, elköszöntünk egymástól és letettem. Hihetetlen, de valamiért ettől a beszélgetéstől honvágyam lett. Megbeszéltem anyuval, hogy legközelebb webkamerán fogunk beszélgetni. Egyenlőre nem meséltem el neki, hogy egy fiúbandával lakom, mert tudtam, hogy azon nagyon kiakadna és hazavitetne engem, azt meg nem akarom.
A nap hátralevő részében, csak mászkáltam fel-alá az épületben. Párszor találkoztam valakivel és beszélgettünk is, de azon kívül nem volt semmi extra. Elalvás előtt, a holnapra gondoltam. Holnap egy Showban fogok szerepelni a fiúkkal. Csak ne csináljak magamból hülyét az egész ország előtt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése