11. fejezet: Felkavart születésnap

2016. július 27., szerda (Végre!!)

*Napló

A hetek gyorsan elrepültek. A napok, az órák is, de a percek még annál is gyorsabban. De végre, itt van az a nap, amire mindig is vártam. Ma leszek tizenhat éves, ami az egyik legfontosabb életkor egy tinédzser számára. Úgy hiszem, ekkor a dolgok gyökerestül megváltoznak. 16 évesen az embernek elég sok mindenen kell keresztül mennie. Mint például az első szerelmén, az első kapcsolatán. És ez mindenkinél változó. Ki boldogan, ki depressziósan éli meg ezeket a változásokat. Vajon én, hogy fogom megélni?

Miután befejeztem a zuhanyzást, becsöngetett valaki hozzám. Egy csomagot hoztak nekem, amit aláírtam, majd azonnal fel is bontottam.

„Drága Lilly!

Boldog 16. születésnapot drága gyermekem! Apáddal és a nővéreddel, úgy gondoltuk, az lesz a legjobb ajándék neked, ha elküldenénk pár régi holmidat, amit itt hagytál, emellett a régi albumaidat, amiket úgy imádsz. Összeadtuk a pénzt, hogy vegyünk neked valami nagyon szépet. Gyors kiszállításban adtuk fel, hogy minél előbb megérkezzen sérülés nélkül. Amint lesz időd rá, látogass meg minket.

Sok-sok szeretettel,

Mama”

Egy pár öröm könnyet hullajtottam - Mama, keményen fogok dolgozni, hogy minél előbb hazautazhassak. A csomag tartalmát, fényképalbumok és az albumaim rejtették. Anno, tavaly karácsonyra kaptam meg a Seventeen Carat és a két Boys Be albumot. Az utóbbi kettő teljesen jó állapotban volt, de az első sérülten érkezett. Ezek az albumok nem voltak aláíratva, de így is imádtam őket. A posztereimet is elküldték, amit az ottani szobámban hagytam. Majd felteszem őket. A doboz mélyén egy apró ékszeres doboz rejtőzött, amiben egy nyaklánc volt, hozzá illő fülbevalóval. Fel is vettem mindkettőt.

8 óra körül lementem, hisz tudtam, ilyenkor szoktak a legtöbben lenni. A lift helyett lépcsővel mentem le. Mostanában mindig lépcsőzöm, hogy egy kicsit aktívabb legyek, csak ennek semmi értelme, mert mire lemegyek két szintet, már szinte lihegek. Utána értelemszerűen lifteztem. Egy lélek sem volt az étkezdében, csak Ray.  Ha ő számítható léleknek. Hiszen mindig az étkezdében volt. Nincs élete.

- Üdvözlöm Lilly kisasszony és boldog születésnapot kívánok.

- Köszönöm Ray. Tudja, hol vannak a többiek?

- Nem tudok semmit. Amúgy nyugodtan tegezhet, ha szeretne.

- Ezt nem értem. Azt mondták, hogy ma semmi fellépésük nem lesz.

- Habár, ma reggel ezt találtam a pulton, magának címezve. Amíg ön olvas, elkészítem a reggelijét - adta a kezembe a fehér borítékot.

„Annyeong Lilly,

Szerintem most azon gondolkodsz, hogy hova tűntünk el mind. Ahhoz, hogy megtalálj minket, teljesítened kell az alábbi feladványokat. Mindegyik kártya, amit találsz, egy adott helyre visz. Összesen 8 helyszín van. Ha mind a 8-at megfejted, a végállomáson megtalálsz minket. Hát nem mókás? Itt a legelső rejtvény: „A 17-ből van egy, aki egy számhoz vezet.” A kalandod közepén egyikünk csatlakozni fog hozzád, viszont azt nem árulhatom el, hogy ki.

Sok sikert. A játék elkezdődött.

Hoshi”

- Hoshi oppa! - sóhajtottam egyet. - Elfogadom a kihívást! Köszönöm a reggelit Ray - majd felmentem, hogy átöltözzek. A számháború után, most még egy ilyet is rám sóznak, pont a szülinapomon? Tudtam, hogy a városig elhurcolnak a kártyáikkal, ezért a Converse cipőmet vettem fel. Egy kis hátizsákba betettem a telefonom, pénzt és az albumaimat. Gondoltam, miután végeztem ezzel a játékkal, aláíratom velük! Lássuk a rejtvényt. 1, ami 1 számhoz vezet. Ha hülye lennék, azt mondanám, hogy 1+1=2. Nem jártak túl az eszemen. 1+1=11. Vagy is Joshua szobája. Benyitottam, majd megláttam Joshua gitárja mellett a 2-es kártyát. Eléggé egyszerű volt, az biztos.

„Ügyes voltál!:) - Joshua. Itt a második rejtvény. Előtted már ott voltak, hátra ők sosem néznek. A zene ott kincs.” Ezt nem értem. Mire utalhat ez? Zene, zene. Koncert… hát persze! A színpad!

Ott volt a 3-mas kártya a színpad közepén. „Menj a legközelebbi virágboltba - Woozi” Kisétáltam az épületből, majd átmentem a szemközti virágboltba, ami pontosan a park előtt volt. Meglepetésemre a nő, aki az eladó volt, a kezembe nyomott egy szép csokor virágot, majd azt mondta:

- A barátod ezt is itt hagyta neked - mosolygott, majd oda adta a kártyát. ~Woozi küldte neked~ Megköszöntem a virágot, majd azzal a kezemben, már mentem is a következő helyszínre.

4. Kártya: „Van egy park, ahova sokat járok és van egy pad, amelyiken én szoktam ülni - Dino”

A park, ahova mentem tele volt emberekkel. Fiatalok és idősek egyaránt odajártak. Honnan tudjam, hogy Dino hova szokott leülni? A húsz padból bármelyik lehet! Kicsit pontosabban is leírhatta volna! Körbe néztem, majd megpillantottam a szökőkút előtti padon ülő idős párt. Dino nem egy egyszerű srác. Szóval biztos egy különleges helye szokott ülni.

- Jó napot! Véletlenül nem volt a padon egy kártya?

- Igen, itt van. Egy fiatal fiú adta nekem pár órával ezelőtt. Azt mondta, egy lány fog érte jönni.

- Jaj, Köszönöm szépen! - mielőtt még elmentem volna az idős bácsi még megjegyzett valamit.

- Most ti randiztok, vagy játékokat játszotok? - önkéntelenül is elmosolyodtam a bácsi megjegyzésén..

Még mielőtt kisétáltam volna a parkból, még egyszer az idős házaspár irányába pillantottam. Én is itt fogok ülni egyszer, valakivel az oldalamon? Amúgy jó tudni, hogy Dino ilyen helyeken szokott üldögélni…

5. Kártya. „A fanjaink sokszor neveznek Meanie Couple-nek minket. (Amiről mi persze tudunk!) A MingyuShop micsoda? - Mingyu és Wonwoo”

Ez egyszerű. Fodrászhoz kell mennem. Jaj Mingyu! A parkból a legközelebbi fodrászhoz mentem be. Gondolom, ez volt az.

- Jó napot! Mi a neve? Van időpontja?

- Nézzük… meg is van! 11 óra, Mademoiselle Lilly Som. Kérem, foglaljon helyet. Oh! És ezt küldték magának. A 6. kártyát adta a kezembe. Azt kérték tőlem, hogy egy születésnapi sminket és hajat készítsek el.

Beletelt vagy másfél órába, mire a sminkemet is megcsinálták a hajammal együtt. A sminkem nagyon természetes volt, a hajam pedig enyhén göndör lett a végénél. Miután kész lettem, a pultnál már megpillantottam egy ismerős arcot. Hát igen. Ki mást küldhettek volna? Mingyu ott mosolygott rám, sőt még integetett is, amit egyből észrevettem.

- Annyeong Oppa!

- Annyeong Lilly! Élvezed a játékot?

- Nagyon. Ennél jobbat ki se találhattatok volna!

- Tudtuk, hogy tetszeni fog - jegyezte meg cinikusan.

6. Kártya: „Lassan megéhezel nem? Gyere el a kedvenc kínai éttermünkbe. Neve: Long Cheng Shi azaz Sárkány város. The8 és Jun”

- Most tényleg jól esne egy kis étel. Ettől a játéktól nagyon megéheztem!

- Már foglaltam magunknak két személyre.

- Előre eltervezted, mi?

- Hát igen. Nem hagynám ki azt, hogy ezt a napot veled töltsem.

- Randi? - felé pillantottam, majd önkéntelenül is elmosolyodtam. Milyen aranyos.

- Te annak veszed? - ezzel visszavágott nekem.

Annyira belemerültem a beszélgetésünkbe, hogy elfelejtettem megállni a következő zebránál, miközben a lámpa piroson villogott.

- Állj meg! - megálltam, de csak pár centi kellett, hogy egy autó elüssön. Mingyu visszarántott engem. Majd figyelmeztetett.

- Vigyázz jobban! - szidott le Mingyu. - Gyere, fogd meg a kezem - megfogtam a kezét, majd így mentünk el tovább az étteremig. Mingyu mellett úgy néztem ki, mint egy általános iskolás, annyira magas volt mellettem. Éreztem, hogy a tenyerem nagyon megizzadt, ezért még az étterem előtt elengedtem.

Az étteremben helyet foglaltunk, majd a pincér odaadta az étlapot és a 7. kártyát! Amin ez állt: „Már olyan közel vagy, még is olyan messze. Vásárolj be minden bulihoz szükséges kelléket, ami neked kell. (A te esetedben ez leginkább a kaja). Dk és Seungkwan”

Alig volt időm megebédelni, máris valahova máshova sodort el az út. Mingyu-val bementünk a legközelebbi szupermarketbe, ahol bőségesen bevásároltunk minden félét. Chipset, üdítőitalokat, ropit(?) és fagyit. Aztán rájöttem, hogy a 8. kártya nem itt volt.

- Mingyu Oppa, hol a 8. kártya?

- Nálam. Direkt legutoljára terveztem a legjobbat - adta oda a kártyát.

8. kártya: „Séta a Cheonggyecheon patak mellett. Fél óra séta után, piros nyilak fognak elvezetni a parti helyszínére. Jó szórakozást. S.Coups”

- Eljössz velem egy esti sétára?

- Van más választásom? Hát persze, hogy igen - válaszoltam neki.

Mingyu-val lassanként sétáltunk a patak mellett. Gyönyörű volt. A patak is, meg ő is. Kedveltem Mingyu-t. Vicces, megértő, gondoskodó. Bármikor ellenék vele. Mégis. Valami hiányzott, amikor kettesben voltam vele. Talán a félelmem zavart meg, hogy együtt látnak egy hírességet egy senkivel. De aztán kivertem ezt a fejemből. Hála nekik, vagyok valaki. De leginkább magamnak lehetek hálás, hogy idáig eljutottam - olyan sok minden járt az agyam, hogy neki mentem egy nőnek, és azonnal bocsánatot is kértem.

- Elbambultál. Minden rendben? - aggódóan felém nézett.

- Minden rendben, ne aggódj.

Gyorsan elrepült az a fél óra, mire odaértünk az első piros nyílhoz. Befordultunk egy utcába, majd meg se álltunk a házig, ahol az ajtó tárva nyitva állt. Besétáltunk, majd egy hatalmas medencét láttam. A többi 12 srác is ott állt a medence szélén, majd együtt elkiáltották magukat.

- Saeng il chukhahamnida! (Boldog születésnapot!)

- Úristen! Hirtelen nem tudtam mit mondani, annyira megleptek engem. Álmomban se gondoltam volna, hogy egy medencés bulit fognak nekem rendezni. Valaki csípjen meg. Ugye nem álmodom?

- Mingyu Oppa.

- Hüm?

- Csípj meg - először nem vette, aztán még is megcsípte a karomat.

- Aúú! Mégsem álmodom - majd összeszedtem magam, s végül kimondtam. - Köszönöm. Úristen! Nagyon köszönöm! - szinte könnyeztem, annyira örültem ebben a percben.

- Jöjjön a torta! Mindjárt éhen halok, annyit kellett ma várnunk - Hoshi a hasát simogatta közben.

- Ezt nem nekem kéne mondanom? Én jártam le a lábam.

- Nehéz volt kiválasztani a megfelelő tortát. Mivel tudtuk, hogy majdnem mindenevő vagy - röhögte el magát S.Coups. Woozi vágott nekem egy szeletet a tortából, amíg a többiek szétszóródtak. Rövidest mind visszatértek egy-egy ajándékkal a markukban.

- Először az enyémet! - Seungkwan már az orrom elé tolta a dobozt.

- Jó-jó!

- Úú nagyon jól néz ki! - vettem a kezembe a kütyüt.

- Seokmin-nal közösen vettük. Gondoltunk kéne egy, ha már annyi zenét hallgatsz.

- Köszönöm Oppa. Sokat is fogom használni - de aztán jött Dino is, aki szintén majd fejbe vágott az ajándékával. Igaz, az övé csak becsomagolva volt.

- De cukii! Imádom a minionokat!

- Én is! Tudtam, hogy tetszeni fog neked!

- Köszönöm ezt is.

Sorjában haladtunk. Woozi, aki négy (!!) uzsonnás dobozt adott, majd azt mondta, hogy „még kelleni fog”. Nagyot nevettem ezen. Ha már annyira kajabolond vagyok, akkor miért is ne kaphatnék egy uzsis dobozt? Legalább hasznos ajándékokat vettek nekem. Utólag megköszöntem neki a csokrot is, amit tőle kaptam.

Hoshi-tól egy baglyos nyakláncot. (Tuti megbeszélték Woozi-val, hogy baglyokkal fognak ellepni engem). A végén annyi baglyom lesz, hogy félni fogok tőlük. Néha, Jázminnal babzsák bagoly mániánk van.

Joshua-tól csokoládét kaptam, aminek örültem is, meg nem is. A csokoládét nem tarthattam meg örökre, a másik pedig, hogy muszáj lesz megennem, máskülönben megromlik. A csokoládé.

Jun és The8 Rilakkumás mamuszt vettek nekem! Jun direkt hozzátette, hogy The8 valami „cukit” akart nekem venni, mert illik az én kis „cuki” személyiségemhez, mert olyan kis "cuki" vagyok. 

Jeonghan-tól és S.Coups-tól egy-egy könyvet kaptam. Méghozzá a Csillagainkban a hibát és a Papírvárosokat John Green-től. A két legidősebb tag megjegyezte, hogy „bestseller könyvek, szóval biztos tetszeni fog”.

 Vernon ajándéka lepett meg a legjobban, mert ő egy fekete Adidas Superstart adott nekem. (!!)

- Úristen! Tessék egy kis pénzt - adtam a kezébe egy pár Won-t.

- Nem, nem kell nekem.

- De kell! Ha ilyen méregdrága cipőt adsz, legalább egy kis pénzt adjak már érte - Vernon egy ideig kérdőn rám pillantott, mert nem vette a célzást. - Tudod, ha cipőt ajándékozol, az azt jelenti, hogy az illető el fog futni tőled, ezért kell egy kis pénzt adnom.

- Ja, vágom. Az hogy lehet, hogy ő koreai, még is jobban tudom az illemszabályokat?

- Mindenesetre nagyon köszönöm. Egy feketét is akartam.

- Emlékeztem a cipőméretedre - kacsintott rám.

- Na és tőletek mit fog kapni? - intett Jeonghan Wonwooék felé.

- Azt majd Mingyu adja oda.

- Hát jó.

A buli megkezdődött, amitől az egész szomszédság zengett. Nem, nem azért mert 13 srác és 1 lány bulizott egy kertben. Áh, nem azért. A kajákat, amiket vettem kibontottuk, majd lassanként felemésztődött minden. A srácok bekapcsolták a zenét. Éreztem, hogy a buli lassanként elszabadul, főleg mert egyedüli lányként nem sok mindent tudtam csinálni. Mindenesetre én is beszálltam az őrjöngésbe.

https://www.youtube.com/watch?v=jqYxyd1iSNk

Katy Perry- Birthday (Születésnap)

-I heard you’re feeling
  Nothing’s going right
  Why don’t you let me
  Stop by
  The clock is ticking
  Running out of time
  So we should party
  All night

- Hallottam úgy érzed
  Hogy semmi sem megy jól

  Miért nem hagyod, hogy megállítsam?

  Az óra megy

  Kifutunk az időből

  Ezért buliznunk kellene egész éjjel

- So cover your eyes
  I have a surprise
  I hope you got a healthy appetite
  If you wanna dance
  If you want it all
  You know that I’m the girl that you should call

- Csukd be a szemeidet

  Van egy meglepetésem

  Remélem, hogy jó étvágyad van

  Ha táncolni akarsz

  Ha bármi mást akarsz

  Tudod, hogy engem kell hívnod

- Boy, when you’re with me
  I’ll give you a taste
  Make it like your birthday every day
  I know you like it sweet
  So you can have your cake
  Give you something good to celebrate

- Amikor velem vagy

  Minden jót megadok neked

  Minden nap olyan lesz, mint a születésnapod

  Tudom, hogy szereted az édeset

  Ezért lesz tortád is

  Adunk rá okot, hogy ünnepeljünk

- So make a wish
  I’ll make it like your birthday every day
  I’ll be your gift
  Give you something good to celebrate

- Kívánj valamit

  Minden nap olyan lesz, mint a születésnapod

  Én leszek az ajándékod

  Adunk rá okot, hogy ünnepeljünk

Épp egy dobozos fantáért nyúltam, amikor Mingyu megbökte a vállam.

- Beszélhetnénk?

- Persze, mondd csak.

- Mármint négyszemközt.

- Öö, oké - Ezt most nem értem. Miért most akar velem beszélni? Mindegy. Vele mentem, fel az emeletre. Pontosabban a teraszra. Még nem igazán volt sötét kint, de így is látni lehetett egy pár csillagot az égen.

- Ezt neked vettük Wonwoo-val - adott oda nekem egy kis csomagot. Egy parfüm volt benne. Nem akármilyen parfüm. La vie est belle (vagyis az élet szép) parfüm a Lancome-tól, ami mostanában eléggé népszerű.

- Ezt honnan…

- Kicsit nézegettem a neten, gondoltam tetszeni fog, meg illik is hozzád ez az illat.

- Köszönöm szépen Mingyu Oppa - már mentem volna le, amikor megragadta az egyik karom.

- Várj, még beszélni akartam veled valami fontosról.

- Mi lenne az a fontos? - néztem bele a sötét barna szemeibe, majd a korláthoz sétáltam, hogy kémleljem az eget. Mingyu még csendben maradt. Azt hittem sose fog megszólalni, ezért csendben vártam. Megköszörülte a torkát, majd hozzám szólt.

- Emlékszel arra az estére, amikor a mozi helyiségben voltunk?

- Ühüm, emlékszem rá.

- Arra is emlékszel mit mondtam akkor? - felidéztem a történteket. Én, Mingyu, mozi, Ketten. - Akkor emlékeztetlek rá. „De azt nem garantálom, hogy valaki nem fog beléd szeretni közülünk, mert ki ne szeretne egy ilyen aranyos lányt?” Lilly. Én azon a napon, teljes mértékben beléd szerettem. És az a valaki én vagyok.

Ez annyira hirtelen jött, hogy reagálni se volt időm. Hallottam, hogy Mingyu lassú léptekkel felém halad, majd megállt előttem. Pár centire voltunk egymástól. A fél kezét a korlátra helyezte, majd mélyen a szemembe nézett. Csakis az én tekintetemet kereste.

- Nos, mit válaszolsz?

- Én… még nem tudom - majd elrohantam. Otthagytam. Mint egy gyáva. Nem tudok erre mit mondani, sőt most nem is akarok semmit se. Gyorsan lesiettem a lépcsőn, majd S.Coups-sal beszéltem.

- Aláírod az albumom?

- Milyen albumod?

- Seventeen Carat, Boys Be Hide and Seek.

- Meg van neked?

- Meg. Na, akkor aláírjátok, vagy várjak meg egy fansign-t? - gúnyos vigyort ejtettem. Nem kellett több ennél, S.Coups odahívott mindenkit, hogy írja alá az albumaim. Páran még hozzátették, hogy „ Azta, meg van neki”, „Mióta?”. De itt nem állt meg a buli. Nem véletlenül medencés buli volt ez.

- Ne adjunk egy másikat?

- Nem köszönöm, nem kell. Régóta a szívemhez nőttek ezek.

- Akkor most jöjjön a nagy meglepetés! - mondta Hoshi.

- Milyen meglepetésről beszélsz?

- Seungkwan, segíts már - megfogtak két oldalról, majd egyenest a vízbe zuhantam. A víz iszonyat hideg volt, másrészt szoknyában voltam. Először jót nevettek ezen, aztán rájöttek, hogy szoknyában voltam. Csuromvizesen kimásztam a medencéből. A fiúk odadobtak nekem egy pólót, amit felvettem, hogy a visszaúton ne áztassam el a „bőrülést”. A visszaúton dideregtem. Hoshi rám adott egy törölközőt.

- Bocsi. Tényleg.

- Ne-nem, sem-mi baajj.

* Napló

Ilyen jó napom se volt még. Komolyan, erre a szülinapra még nagyon-nagyon sokáig fogok emlékezni. Egyrészt, mert lejártam a lábamat, másrészt pedig, az miatt. Már aludni készültem, amikor valaki még egyszer becsöngetett hozzám. Ajtót nyitottam, de addigra már nem találtam senkit, csak egy dobozt, ami előttem hevert. Bevittem, majd elolvastam a rajtahagyott borítékot.

„Mrs. Kim küldi neked. Még hálás leszel érte.”

Kicsomagoltam a dobozt, majd tátva maradt a szám. Mrs. Kim ezt nem gondolhatja komolyan. Őrület. Egy fürdőruhát vett nekem, sőt nem is akármilyent, Triangl bikinit. Ahj istenem, még a méretet is eltalálta. Megölöm, megölöm!